Tiszta Costa Rica - Minden idők szenzációja a három korábbi világbajnok csoportjában.
Minden világbajnokságnak megvannak azok a momentumai, amelyekre hosszú évek elteltével is emlékeznek a szurkolók. A spanyol és az angol drukkerek például biztosan nem felejtik egy ideig, hogy válogatottjuk már a csoportkör második fordulója után lefoglalhatta a repülőjegyeket a visszaútra. Azoknak pedig, akik szeretnek az esélytelen(nek tartott) csapatoknak szorítani, talán a „halálcsoportot” túlélő kis közép-amerikai ország meneteléséről marad emlékezetes a 2014-es torna.
Nem túlzott a Costa Rica-i hírügynökség, a TCRN, amikor azt jelentette: „A válogatott vb-történelmet írt.” Elvégre megkockáztatható: minden idők legnagyobb meglepetése a karibi együttes eddigi százszázalékos teljesítménye és továbbjutása abból a kvartettből, melyben három korábbi aranyérmes – ha tetszik, hét világbajnoki cím – sorakozik. A négy és fél millió lakosú ország fővárosában, San Joséban megjelenő Diario Extra tudósítói nem is fogták vissza magukat, amikor így „zenésítették meg” az eddig történteket: „A lenyűgöző Costa Rica megsemmisítette a halálcsoportot. Ez a legtökéletesebb játék, amelyet labdarúgóinktól valaha láttunk.”
Pedig Costa Rica nyert már két mérkőzést egyazon világbajnokságon.
Huszonnégy évvel ezelőtt legyőzte Skócia (1-0), valamint Svédország csapatát (2-1), és – megszorongatva Brazília válogatottját is (0-1) – bejutott a nyolcaddöntőbe. Az 1990-es vb-n a karibi együttesben szerepelt a brazil születésű Alexandre Borges Guimaraes, akinek a fia, Celso Borges a jelenlegi gárda tagja. A boldog papa a gyerek után utazott Brazíliába, San José utcáin pedig hosszú órákra megszűnt az autós forgalom, mert ünneplő tömeg lepte el a várost. Ezalatt Recifében sokáig várakoztak a Costa Rica-i futballisták, szokatlan módon ugyanis hét játékosukat rendelték doppingvizsgálatra az olaszok elleni 1-0 után. Köztük volt – Navasszal, Bolanosszal, Ruizzal, Urenával és két, be sem vetett tartalékkal együtt – Borges is. Hovatovább a masszőr sem tudta elhessegetni a gondolatot, hogy neki is mintát kell adnia… Az igazi mintát a csapat adta a pályán.
Már Uruguayjal szemben is. A 3-1-gyel zárult találkozón a Costa Rica-iak törlesztettek 2009-ért, amikor a vb-pótselejtezőn minimális különbséggel maradtak alul a világbajnokságon aztán a legjobb négy közé jutó dél-amerikaiak ellenében (0-1, 1-1).
Ezzel együtt sem lehetett számítani arra, ami Brazíliában bekövetkezett, hiszen az egzotikus hősök a vb-t megelőző tizenkét mérkőzésük közül hetet elvesztettek, és csak hármat nyertek meg. Annál szebb, hogy a San José-i Al Dia azt harsoghatja: „Ha van a dicsőségnek íze, akkor ez az!” Sőt az újság odáig megy, hogy megállapítja: „Costa Rica a világbajnokság legjobbjainak egyike.”
A mámoros állítással jelenleg nem lehet vitatkozni. Annál kevésbé, mert hasonlóan feltűnő eredményt eddig talán csak kettőt jegyeztek a vb-históriában. Az elsőt 1950-ben, amikor az Egyesült Államok műkedvelői – a haiti származású Joe Gaetjens góljával – a brazíliai Belo Horizontében 1-0-ra legyőzték Anglia Alf Ramsey-, Billy Wright-féle válogatottját (az USA amatőr labdarúgásában alighanem az volt az évszázad mérkőzése), a másodikat meg 1966-ban, amikor a Koreai NDK csapata szintén 1-0-ra nyert Middlesbrough-ban Olaszország Giacinto Facchettit, Sandro Mazzolát, Gianni Riverát felvonultató legjobbjai ellen. A gólszerző Pak Du Jikből egycsapásra világsztár lett, Itáliában meg így kommentálták a letaglózó másfél órát: „A Római Birodalom bukása.”
A Costa Rica-iak persze nincsenek úgy elzárva a világtól, mint Kim Ir Szen Koreájának népi küldöttei, hiszen Navas a Levante, Duarte az FC Bruges, Diaz a Mainz, Bolanos az FC Köbenhavn, Ruiz az Eindhoven, Borges az AIK Stockholm, Campbell az Olimpiakosz labdarúgója, az otthon játszó Tejadáért pedig jó néhány angol klub érdeklődik. (Talán az Arsenalnál is megfontolják, hogy változatlanul kölcsön adják- e Campbellt Athénba.)
A középpályás három hónappal az előtt született, hogy Borisz Jelcint az első posztszovjet elnökké választották, és a gyermek édesanyjára akkora hatással volt a keleti változás, hogy fiát a politikusról nevezte el. Bizony, a labdarúgót Yeltsin Tejadának hívják…
Ő és társai talán még azt is elhomályosították, hogy két forduló után kiesett a világbajnoki címvédő spanyol válogatott. (Anglia búcsúja már régen nem nagy szám.) Nem csupán Costa Rica lakossága, hanem Spanyolország megannyi, ezúttal kudarcot valló csillaga sokat köszönhet a címoldalakat egy időre elfoglaló karibi fiúknak…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
