Gyilkosság, öngyilkosság, letartóztatások, házi őrizet, eltiltások. Ez minden idők legnagyobb és legszövevényesebb bundaügye címszavakban – meg egy rakás számadat. Csak a lényeg vész el valahol útközben.
Angeli László, a Központi Nyomozó Főügyészség ügyésze nemrég elmondta: a magyar hatóságok február 22-ig hosszabbították meg a nyomozást bundaügyben, ezután 60, rendkívüli esetben 90 nap áll rendelkezésükre a vádemelésre.
Az MLSZ mintegy állásfoglalásként továbbment ennél: március elsején lép életbe a bundabotrány miatt szigorított Versenyszabályzat és Fegyelmi Szabályzat, amely kimondja, hogy: „Az a sportszakember, továbbá labdarúgó, aki ellen labdarúgó- mérkőzés eredményének vagy eseményeinek bármilyen módon történő jogellenes befolyásolása okán közvádas, szándékos bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt büntetőeljárás indult, az MLSZ versenyrendszerében semmilyen tevékenységet nem folytathat az eljárás jogerős befejezéséig, megszüntetéséig.” Tehát míg egyes országokban csupán szabálysértésnek számít a bunda (többek közt ezért nehéz összehangolni az ügy egységes nemzetközi szankcióit), addig nálunk már a gyanús személyek nélkül szeretnék kezdeni a tavaszi szezont.
Épp ezt nehezményezi a Népszavának adott interjújában az ügy egyik gyanúsítottja, Aczél Zoltán, akit bilincsben vittek el a stadionból a rendőrök. „Igen, ezen alapos gyanú miatt ma a hazámban, ha lemegyek egy Nyíregyháza melletti faluba, akkor egy kertben kapáló öreg nénike, aki sosem látott még focimeccset, felkiált, hé, néz’ má’, ott a bundásaczél, a csaló, a patkány, aki még labdarúgópályára sem mehet ki! A bírósági ítélet előtt! Érti?! Amikor még vádat sem emelt ellenem az ügyészség.”
No, igen, a vádemelés, az nehéz ügy. Nem elég ugyanis azt bizonyítani, hogy valaki befolyásolt egy meccset, arra is bizonyítékokat kell szerezni, hogy fogadott a találkozóra. Ez szinte lehetetlen küldetéssé teszi a teljes felgöngyölítést. Hiába dühöngünk, hogy újra és újra ugyanazok a mérkőzések és nevek kerülnek elő, hogy nem kapunk soha konkrétumokat, akik pedig gyanúba keverednek, Dubaiban nyaralnak vagy szabadon elsétálnak az előzetesből. Gyanúsítgatni ugyanis csak lábujjhegyen szabad: más se hiányzik, mint néhány ártatlanul meggyanúsított vagy nem bizonyíthatóan bűnös ember, aki még az Albert-képet is lepereli az MLSZ-székház faláról.
Aczél az interjúban egyébként rámutat valamire. „A bundázás miértjét kellett elhallgatni szerintem, mint annyi sok mindent ebben az országban.” Nem kell ahhoz sem futball-, sem pénzügyi szakembernek lennünk, hogy rájöjjünk, mit ért ez alatt. A legnagyobb kenőpénzt Ausztriában tették zsebre, igaz, a 140 ezer euró aprópénz a labdarúgásban mozgó összegekhez viszonyítva. Tévedés azonban azt hinni, hogy a futballistának lenni a topligákon kívül is tejjel-mézzel folyó Kánaán – épp ezért vesztegethetők meg oly könnyen az alacsonyabban jegyzett bajnokságok játékosai és az utánpótláskorú futballisták (ráadásul az utánpótlás – és alacsonyabb osztályú – meccseken kevésbé gyanús egy-egy furcsa mozzanat vagy eredmény). Domonyai László, az MTK klubigazgatója egy tavaly őszi interjúban azt mondta: „Hogyha a magyar futball valós gazdasági paramétereit néznénk, annak alapján, hogy mennyi bevételt produkálnak a klubok a legfontosabb területeken, akkor – 4-5 egyesületet leszámítva – a reális bér, mondjuk, 50 ezer forint lenne havonta. Ennyire futná a meccsbevételekből, az ajándéktárgyakból és a különböző jogokból, erre lenne fedezet.”
Egy hetente fonttízezreket kereső Premier League-játékos viszont nem bolond, hogy végeredményeket befolyásoló fogadásokat kössön – ám ne legyünk naivak, a fogadási csalások éppúgy jelen vannak a csúcsbajnokságokban is. Gordon Taylor, a Profi Labdarúgók Szövetségének (PFA) elnöke épp a minap adott komikus felhangot a bundaügynek, amikor azt bizonygatta: a szigetországban, na, ott aztán mindenki makulátlan, mint Mancini inggallérja. Mr. Taylor bizonyára nem olvasta a nemrég magyarul is megjelent Én vagyok a titokzatos futballista című, egy Premier League-játékos által névtelenül írt könyvet – mert abban például ez áll: „Amikor elvégeztük a szabadrúgást (…) hátragurítottuk neki a labdát, ő meg hosszan előrevágta az oldalvonal felé (…). Hogy, hogy nem, a labda mindig kiment taccsra. (…) hallottam már ugyanezt a stratégiát szögletekkel, szabadrúgásokkal, kapukirúgásokkal, szabálytalanságokkal, sőt még sárga lapokkal is.” A brit kormány ugyan megtiltotta, hogy a játékosok saját sportágukra fogadjanak, ám ez könnyen kijátszható, „mindössze egy beépített emberre van szükségük. Tudok egy csapatról, amely rendszeresen fogadott a meccseire.”
Ezt támasztja alá az egykori Southampton-játékos, Claus Lundekvam is: „Volt olyan, hogy majdnem minden héten nyomtuk, és egész szép összegeket kerestünk. Megegyeztünk az ellenfél kapitányával például, kié lesz a kezdés, az első bedobás, szöglet, ki kap sárgát, ki rúg tizenegyest. Ezeket könnyen lehetett befolyásolni. Ám az eredmények soha nem voltak napirenden! Az tabu volt, és olyat soha nem is tennék. Bár tudtuk, hogy amit teszünk, illegális, jó buli volt. Tudom, hogy más kluboknál ugyanez ment.”
És ez az a pont, ahol a szerencsétlen szurkoló, aki jó esetben éves szinten tudja kihozni nullszaldósra online fogadásait, válaszút elé kerül. Maradjon-e némi bizodalma a futballvilág iránt, vagy tekintsen úgy rá, mint egy kartellek megrendelésére (igaz, pompás dramaturgiai érzékkel) megírt tragikomédiára, amelyhez csak a kiválasztottak kaptak színlapot? Hunyjon szemet az apró csalások fölött, mert azok legalább nem a végeredményt befolyásolják?
A szurkoló nem hülye. Előbb tudja valakiről, hogy bundázik, mint a hatóságok. De kihez forduljon? Az újságírókhoz, akik Vajda Györgynek sem hittek a 2001 és 2005 közötti bundaügyeket dokumentáló kockás füzet ellenére sem? A nemzetközi szövetséghez, amely némi repiajándékért cserébe képes lenne a Szaturnuszon rendezni a következő világbajnokságot?
Nagy kár, hogy a számok, adatok, érdekek halmazában pont a legfontosabbal nem törődik senki: hogy a szurkolók bizalma úgy úszik el éppen, mint egy vesztes fogadás.
A bundabotrány számokban:
3 játékost és 4 játékvezetőt vettek őrizetbe
10 országba vezettek a nyomok
12 házkutatás történt Magyarországon
18 hónapja nyomoznak az ügyben
50 magyar gyanúsított
452 nemzetközi gyanúsított
33 befolyásolt mérkőzés Magyarországon
380 befolyásolt mérkőzés Európában
300 befolyásolt mérkőzés más kontinenseken
2007-ben játszották az első gyanús meccset
2010-ben szállt be Magyarország a szervezetbe
13 000 e-mailt vizsgáltak át a nyomozók
320 000 eurót foglaltak le Magyarországon
2,1 millió euró kenőpénzt osztottak ki a résztvevőknek
8,5 millió euró tiszta hasznot zsebelt be a bűnszervezet
16 millió euró pénzmozgásról számoltak be a hatóságok
Friedhelm Althans, a bochumi rendőrség főfelügyelője szerint ez csak a jéghegy csúcsa – a gyanús, de nem bizonyíthatóan megbundázott meccsekről ugyanis nem nyilatkozhattak.
A 33 MAGYAR VONATKOZÁSÚ MÉRKŐZÉS (forrás: Blikk)
Két U20-as válogatott meccs Dél-Amerikában:
2010. 11. 14.: Argentína–Chile 3-1
2010. 12. 18.: Argentína–Bolívia 1-0 (magyar játékvezetők működtek közre)
Egy felnőtt válogatott mérkőzés Törökországban:
2011. 02. 09.: Észtország–Bulgária 2-2 (magyar játékvezetők működtek közre)
Egy olasz bajnoki:
2011. 05. 22.: Lecce–Lazio 2-4 (magyar szervezők részt vettek a manipuláció szervezésében)
Három finn Ligakupa-mérkőzés:
2011. 02. 16.: VPS–RoPS 3-0
2011. 02. 20.: RoPS–Jaro 2-5
2011. 02. 23.: RoPS–Tampere United 1-1 (magyar szervezők részt vettek a manipuláció szervezésében)
11 magyar bajnoki:
2008. 05. 17.: ZTE–REAC 3-3
2008. 06. 01.: Kaposvár–REAC 3-0
2008. 11. 09.: Siófok–ZTE 1-4
2009. 02. 21.: Diósgyőr–REAC 2-1
2009. 04. 25.: Siófok–Kaposvár 2-5
2009. 05. 01.: Kecskemét–REAC 5-3
2009. 05. 23.: ZTE–Siófok 5-3
2009. 05. 30.: REAC–MTK 0-4
2009. 05. 30.: Siófok–Győr 3-2
2010. 05. 05.: DVTK–Nyíregyháza 0-1
2010. 05. 08.: Paks–Diósgyőr 1-0
Egy NB II-es mérkőzés:
2010. 06. 05.: MTK II–Cegléd 1-2
Két Magyar Kupa-meccs:
2009. 04. 21.: Bp. Honvéd–Siófok 2-2
2009. 10. 28.: Szigetszentmiklós–Kaposvölgye 3-2
Öt Ligakupa-meccs:
2007. 09. 09.: ZTE–REAC 3-1
2007. 09. 17.: REAC–ZTE 3-5
2008. 02. 27.: Bp. Honvéd–REAC 5-0
2009. 08. 05.: MTK–Diósgyőr 1-1
2009. 08. 26.: Nyíregyháza–Diósgyőr 3-0
Négy magyar U19-es mérkőzés:
2010. 04. 29.: MTK–Sopron 7-1
2010.10. 06.: Vasas–PFLA Felcsút 3-1
2010. 08. 26.: Videoton–Puskás Akadémia–FTC 1-0
2011. 03. 12.: MTK–Békéscsaba 4-0
Két nemzetközi felkészülési meccs:
2011. 01. 15.: Bp. Honvéd–Slovan D. Sala 5-1
2011. 01. 29.: Bp. Honvéd–Banská Bystrica 1-0 félbeszakadt
Egy megyei bajnoki mérkőzés:
2011. 04. 23.: Ladánybene–Solt 1-3
Hogyan csinálják?
A vesztegetések mellett más módja is van a fogadási csalásoknak, ami megmagyarázza, miért épp Szingapúrban volt a szervezet központja. Egy-egy meccs valós ideje és a távol-keleti közvetítések közt ugyanis akár 1-2 perc időeltolódás is lehet. Ez alatt az online fogadóirodákban könnyedén lehet fogadni az adott momentumra (gól, szöglet stb.), csupán néhány egyetemistára van szükség, aki némi pénzért egy eldobható mobiltelefonnal még a közvetítés előtt jelzi az eseményeket. Ezért vezetnek ki például a teniszmeccsekről bárkit gondolkodás nélkül, ha a mobiltelefonját nyomkodja.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!