Kolumbia a FIFA-rangsor harmadik helyén, Bosznia is magasan.

 
Képünk csalóka: a német Jansen (fehérben) itt ugyan megelőzi a spanyol Pedrót, a ranglistán azonban a spanyolok vannak elöl (Fotó: Christophe Simon, AFP)

Noha nehéz elképzelni, hogy a jövő évi világbajnokság negyeddöntőjében ne legyen ott a rendező Brazília, továbbá Argentína, Hollandia, Németország, Olaszország, Spanyolország, azaz a leginkább tradicionális sportág, a labdarúgás őrzi hagyományait, egyáltalán nem állítható: a futballban minden mozdulatlan. A FIFA világranglistáján Kolumbia a harmadik – ilyen magasan még akkor sem volt, amikor az 1994-es világbajnokság selejtezőin 5-0-ra nyert az argentinok vendégeként Carlos Valderrama nagy ívű vezényletével és Faustino Asprilla ragyogó muzsikálásával –, s a legjobb tízhez tartozik Belgium, az első tizenötben ott van Bosznia-Hercegovina, valamint Svájc is. Az utóbbi három nem nagy ország, Boszniának például négymillió lakosa sincs, arról nem szólva, hogy hivatalosan huszonegy éve független utódállam, de még 1995-ben is tartott a délszláv háború…

Válogatottja ehhez képest hat meccs után öt győzelemmel és egy döntetlennel áll az európai vb-selejtezők G csoportjának élén, s miután a második helyezett görögökkel már mindkét mérkőzését lejátszotta (0-0, 3-1), komoly esélye van arra, hogy egyenes ágon kijusson a vb-re. Mondani sem kell, Bosznia először szerepelhetne a világ legnézettebb sport- (és a legnagyobb tömeget megmozgató, milliárdokat érintő társadalmi) eseményén, de most már az lenne a meglepetés, ha a veretlenül és 23-3-as gólkülönbséggel vezető csapat nem utazhatna Brazíliába. Pláne, hogy hátralévő négy mérkőzésének egyike a liechtensteiniek vendégjátéka (Vaduzban 8-1 volt, Dzeko és Ibisevics három-három, valamint Misimovics két góljával).

Belgium szintén veretlen listavezető – hat győzelemmel, egy döntetlennel és 13-2-es gólkülönbséggel –, noha az A csoport mezőnyéhez tartozik a világranglistán közvetlenül a brazilok előtt, nyolcadikként jegyzett Horvátország is. A két európai együttes közti differencia három pont, és lesz még horvát–belga rangadó is, de a horvátoknak előbb el kell látogatniuk Szerbiába, e szomszédolást pedig a legkevésbé sem lehet mézeskalácstúrának nevezni… Ami biztos: a belgáké a kontinens leglátványosabban fejlődő válogatottja, a keret tagjainak összértékét több mint 340 millió euróra taksálják. Ja, így könnyű… – vághatják rá itthon, de ahhoz, hogy ekkora vagyont lehessen felhalmozni negyvenhat lábból, olyan játékosokat kell nevelni, akik a nemzetközi élvonal színvonalán – vagy azt megközelítően – futballoznak. De Bruyne, Dembele, Fellaini, Hazard, Kompany, Lukaku, Mertens, Vertonghen, Witsel nem a semmiből pottyant a pályára…

Svájc ugyancsak az élen van, és szintén nem kapott még ki (négy győzelem, két döntetlen), de „kímélő” csoportba került, hiszen Albánia, Izland, Norvégia, Szlovénia és Ciprus az öt vetélytársa. Meg kell azonban jegyezni, hogy ebből a hatosból a kvalifikációs szakasz kezdete előtt a svájci, norvég, szlovén hármasnak ugyanannyi esélyt adtak, és nem tartották outsidereknek a ciprusiakat sem. Amúgy az alpesi országnak tekintélyes futballmúltja van – hogy mást ne mondjunk, a FIFA alapító tagjai közé tartozik –, mostani sikereiben azonban szerepet játszik a világ változása is. Eddig volt Francia-Svájc, Német-Svájc, Olasz-Svájc; most már szinte mindenféle Svájc létezik. A keret tagjai közül Inler török, Seferovic bosnyák, Gavranovic boszniai horvát származású, Behrami és Xhaka Koszovóban született, Dzemaili és Shaqiri Jugoszláviában jött a világra, de mindkettő szülei koszovói albánok, Ricardo Rodrigueznek a mamája chilei, a papája spanyol… Sok mindent el lehetett volna képzelni hajdanán, ám azt aligha, hogy Svájc nemzeti együttese „balkáni” alakulat legyen!

Ugyancsak példa nélkül áll, hogy a kolumbiai válogatott keretéhez mindössze négy otthon játszó labdarúgó tartozzék. Összehasonlításképpen: a már említett 1994-es vb-garnitúra tagjai közül csupán hárman futballoztak külföldön. Most a legtöbben – Zuniga, Yepes, Armero, Guarin, Cuadrado, Muriel – Olaszországban keresik a kenyerüket, ám a legnagyobb összeget a monacói páros éri: Falcaóért 60 millió, James Rodriguezért 45 millió eurót szurkolt le a hercegség klubjának orosz tulajdonosa. (E kettős a dél-amerikai garnitúra 220 milliós összértékének csaknem a felét teszi ki.) Kolumbia egyébként a második helyen áll a dél-amerikai vb-selejtezőcsoportban, de a vesztett pontok tekintetében „egálban” van a listavezető Argentínával. S miközben a világ a mesterlövész Falcaóról áradozik, a védelem sem piskóta: tizenkét tétmérkőzésen mindössze hét gólt kapott.

A futballállandóság közepette akad tehát felfedezés is, és a hazai klubcsapatok kérészéletű európai nyara után félve említem meg: talán nálunk is lesz valami új. A 38 és fél millió eurós összértékű magyar válogatott a második helyet foglalja el a vb-kvalifikációs csoportban, s bár ez a pozíció csak a pótselejtezőre jogosít, a világbajnokságon huszonhét éve nem járt nemzeti együttes play-off találkozókat sem vívott tizenhat esztendeje. Hogy azokon mi volt az eredmény, arról most próbáljunk megfeledkezni, mert a kimenetel nem ösztönözne semmire. Márpedig jobb lenne továbbjutni…

Bár Bukarest után is hozzátehetnénk: nem igaz?

Címkék: sport, labdarúgás

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!