Az olimpia, amelyen először jelent meg a terror, számunkra nem csak ezért marad emlékezetes.
Itt született meg ugyanis a magyar sport 100. olimpiai aranyérme. Persze nem lennénk magyarok, ha nem vitatkoznánk arról, hogy kinek a nevéhez fűződik a nevezetes százas. A sportkánon Hegedűs Csabának, a magyar birkózósport kiemelkedő alakjának tulajdonítja a nevezetes érmet. Hegedűs egy évvel az olimpia előtt a szófiai világbajnokságon kapta a Mr. Tus becenevet, miután minden ellenfelét – köztük az aktuális világbajnok szovjet Anatolij Nazarenkót is – tussal győzte le. Münchenben – hogy, hogy nem – ismét Nazarenko volt az ellenfél a döntőben, és ismét a magyar fiú győzött. Hegedűs győzelmét évtizedekig a 100. magyar aranyként ünnepelték. Mígnem kiderült, valószínűleg mégsem ő, hanem Gedó György öklözte ki a nevezetes érmet. Vagy nem. Gedó döntője előbb kezdődött ugyanis, mint Hegedűsé, és – ha hinni lehet Sermer György versenybírónak – előbb is ért véget. Méghozzá a papírsúlyú magyar ökölvívó győzelmével. Csak az eredményhirdetése kezdődött később.
Akkor hát kié is a nevezetes 100.? Valószínűleg mindegy. A lényeg, hogy mindketten győztek, és hozzájárultak a magyar csapat 8. helyéhez az éremtáblázaton. 121 nemzet közül ez nem is rossz eredmény. Egyébként mind Hegedűsnek, mind Gedónak jóval többet köszönhet a magyar sport, mint az a nevezetes és vitatott 100. arany. Előbbi évekig volt sikeres szövetségi kapitánya a birkózóválogatottnak, olyan sztárokat kinevelve, mint Növényi Norbert vagy Kocsis Ferenc. Gedó pedig elérte, hogy a magyar élsportolók kapjanak állami életjáradékot, hogy idős korukra ne kelljen nyomorogniuk, ha már annyi örömet szereztek nekünk.
Ugye, hogy mindegy, kié volt a századik?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!