Egy londoni születésű, de Skóciában élő futó szerzett kínos pillanatokat, s nem csak Angliának, az 1908-as londoni olimpián. Pontosabban sem ő, sem a korona nem tehet arról, hogy ilyen helyzetbe keveredett – a versenybírák túlbuzgósága vagy talán sportszerűsége okozta a galibát.
Hogy mi is történt pontosan, azt csak elmondásokból lehet rekonstruálni, de akárhogy is, tanulságos eset. Történt ugyanis, hogy a Wyndham Halswelle nem elsőként ért célba a 400 méteres síkfutás döntőjében. Három amerikaival futott, de az egyik versenybíró jelezte, hogy a későbbi győztes John C. Carpenter akadályozta a britet a haladásban. A versenyt megismételtették, de a három amerikai – tiltakozásul a szerintük jogtalan döntés ellen – nem állt rajthoz. Wyndham Halswelle így is kifutotta magát, pedig sétálhatott is volna.
Ami pedig a szabályok finomhangolását illeti: a maratoni táv ezen az olimpián vált véglegessé.
Méghozzá úgy, hogy a 42 kilométert megtoldották 195 méterrel, hogy a királyi család jobban láthassa az érkezőket a windsori kastély teraszáról. Wyndham Halswelle történetéhez pedig csak annyi tartozik, hogy fiatalon, 33 évesen hunyt el. Egy mesterlövész lőtte le az I. világháborúban, a francia fronton 1915. március 31-én. Halswelle egyik sérült tiszttársát próbálta menteni, amikor a halálos találat érte.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!