Csonka Zsófia, a kiváló pécsi sportlövő tavaly Mariborban Európa-bajnok lett a sportpisztolyosok versenyében. Ezzel megszerezte a riói kvótát, és a negyedik olimpiájára készülhet.
– Hogyan lett lövész?
– A bátyám volt sportlövő, és gyerekkoromban egy családi vacsora közben arról mesélt, hogy az edzője ritka tehetségnek tartja, szerinte tíz éve nem volt ilyen. Erre én megszólaltam, nekem biztos azt mondanák, hogy már húsz éve nem láttak ilyen tehetséget. Ezt, persze, viccnek szántam, de ezután elkísérhettem az edzésre, kipróbálhattam a pisztolyt, és az a pillanat meghatározója lett az életemnek. Egyébként már évek óta a bátyám az edzőm.
– Húszévesen kijutott az athéni olimpiára, ahol légpisztollyal és sportpisztollyal versenyzett.
– Ott a „lőttek még” kategóriájába tartoztam. Sajnos a második olimpiámon, 2008-ban Pekingben elmaradtam a saját várakozásomtól, de 2012-ben Londonban a sportpisztolyosok versenyében a hatodik lettem, mindössze egy körrel maradtam le a dobogóról.
– Miért választotta a pisztolyt?
– Mindig is ez tetszett jobban. A puskásoknál „merevebb” a szabálykönyv. A fegyverre, a technikai ruházatra és háttérre sok az apró előírás, amihez a versenyző hozzáteszi a tudását. A pisztolynál ez nem ilyen bonyolult. Szeretem a technikai háttér szabadságát. Egy közepes sporttáskában elfér mindaz, amire szükségem lehet.
– A lég- vagy a sportpisztoly áll közelebb a szívéhez?
– Mindkettőt kedvelem. Érdekesség, hogy a nemzetközi versenyeken a légpisztolyosok között kevesebb alkalommal voltam döntős, de akkor dobogós helyen végeztem. Sportpisztollyal általában bekerültem a döntőbe, érmet viszont nem nyertem, ezért külön öröm, hogy az Európa-bajnoki aranyat ezzel szereztem meg.
– Ha éppen nincs fegyver a kezében, mivel foglalkozik a legszívesebben?
– Sokoldalú családból származom, több hangszeren is játszom, kedvencem a zongora. Szeretem a művészeteket, az alkotó, kreatív tevékenységet, és szívesen barkácsolok, varrok vagy sütök, főzök.
– A lövészek általában nyugodt emberek?
– Inkább dinamikusnak tartom magamat. Kiegyensúlyozott vagyok, és talán ez a legfontosabb, mert kiélezett helyzetben a nyugalomnak úgyis „lőttek”. A sok utazás során és a gyors ütemű döntőkben hasznos tulajdonság, hogy gyorsan tudok alkalmazkodni az adott körülményekhez.
– Az elmúlt időszakban sokat változott a nemzetközi mezőny?
– Mindig jönnek tehetséges fiatalok, de ez természetes. A változások inkább magát a versenyt érintik. Az új szabályok szerint például annak a nyolc embernek, aki bekerül a döntőbe, „lenullázzák” korábbi eredményeit, a helyezésekért való rövid küzdelem nyitottá válik, így a végén nemegyszer a nagy nevek is „elszállnak”.
– Mire számít Rióban?
– Nagyon remélem, hogy a nulláról indulok a finisben. A többit pedig meglátjuk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!