Vannak, akiknek közhelyszámba megy, vannak, akik nem is tudnak róla, hogy a vízummegvonással járó korrupciós botrány nyilvános kirobbantásával az Egyesült Államok kivárta az október 12-i önkormányzati választások levonultát. A kézenfekvő ok: az amerikai kormány nem kívánta befolyásolni a szavazói hangulatot (noha az aligha kedvezett volna az általa nem kedvelt Fidesznek), mert még a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy beavatkozik a magyar belpolitikába. Kicsit ridegebben fogalmazva: nem akart ártani a Fidesznek.
Híven rovatom címéhez, kutatok az emlékezetemben, láttam-e már ilyet. Láttam, bár ennél fajsúlyosabbat. 2006 áprilisában Magyarországon parlamenti választásokat tartottak.
A Gyurcsány-kormánynak ennek előtte kellett volna benyújtania az uniónak az egyszer már visszadobott, módosításra váró konvergenciaprogramot, amely – tekintettel a költségvetés állapotára – súlyos megszorításokat tartalmazott volna. Barroso, az Európai Bizottság elnöke és a spanyol Almunia, a (szocialista) pénzügyi biztos azonban szeptemberig haladékot adott Gyurcsányéknak. Kik ily módon majdnem ártatlan képpel állhattak a választók elé.
Ma is kérdés, vajon miért kapta ezt a gesztust az unióban egyébként (Orbánnal ellentétben) kedvelt személyiségnek számító Gyurcsány? Akit például Angela Merkel „per Feri” becézett. Énnekem évek óta egy válaszom van erre: Brüsszel nem akarta, hogy Orbán nyerjen.
Hogy ez leplezett beavatkozás volt? Az. Ha nem akarta volna, az unió nem hiszi el Gyurcsánynak, hogy a költségvetés jobb állapotban van, mint ő mondja. De akarta, tehát úgy tett, mint aki elhiszi.
Ezt a gondolatmenetet most azzal kell továbbfűznöm, hogy az amerikaiak, ha akarták volna, botrányt csinálnak idén október 12-e előtt, de nem csináltak. Persze, tudták – „magánúton” közölték is magyar illetékesekkel, mire készülnek –, de a nyilvánosság elé nem álltak ki. Szinte hajszálra úgy, mint az unió 2006-ban. Brüsszelnek egy szemernyi kétsége nem volt afelől, hogy a választások után a Gyurcsány-kormánynak nyilvánosan színt kell vallania, de post festa, ami már a voksolás kimenetelén nem változtat egy cseppet sem. Gyurcsány nyert.
De van a dolgoknak egy másik olvasata is. Sokan azt hiszik, hogy az Egyesült Államok vagy az Európai Unió „büntető expedíciókra” van berendezkedve, ha valami nem tetszik neki. Épp ellenkezőleg. Mindketten a konfliktusok elsimításában érdekeltek, föltéve, hogy a színvallás bekövetkezik. Ilyenformán úgy gondolom, hogy óriási ostobaság volna a témán valószínűleg évek óta dolgozó amerikaiakkal élezni a vízumkonfliktust; jobb volna az USA-ból kitiltottaktól rövid úton megszabadulni.
Visszatérve 2006-hoz. A Gyurcsány-kormány a színvalláshaladékot annyira komolyan vette, hogy már júniusban brutális megszorításokat vezetett be: az energiától az élelmiszeren át a jövedéki termékekig; az evától a járulékokig minden drágább és több lett, amivel sikerült a 11 százalék fölöttire prognosztizált költségvetési hiányt 10 százalék alá szorítani. 2007-re aztán – amikor ténylegesen éreztették a hatásukat a bevételnövelő intézkedések – 6,5 százalékra süllyedt a deficit.
És láss csodát! Mihelyt diadalmasan megnyerte az idei, harmadik választást is, napokkal később az Orbán-kormány is színt vallott. Közvetve. Az ugyanis, hogy fontolóra vette az internetadó bevezetését – noha az csak morzsákat ígért a költségvetés lyukainak betöméséhez –, teljes egyértelműséggel amellett szól, hogy a költségvetés sz..ban van. Nem akkorában ugyan, mint Gyurcsányé, de akkor még nem fenyegetett az uniós támogatások (2007–2014) megvonása, most viszont, ha Orbánéknak nem sikerül 3 százalék alatt maradniuk, akkor a mostantól esedékes költségvetési ciklusban (2014–2020) annál inkább. Márpedig abból élünk.
A Gyurcsány-féle megszorító csomag kielégítette az uniót. Orbán internetadójába viszont nem lett volna képes beleszólni, mert erre nézve nincs uniós előírás. Legfeljebb némi szomorúság, hogy Magyarország saját magának akar ártani; ártson, ahogy tud. Miközben mindenki azon van, hogy az internet-hozzáférést könnyítse és – az áfát nem számítva – megfizethetővé tegye, hiszen tudásalapú társadalom enélkül gyakorlatilag nem létezik, az uniós biztosnak (Nellie Kroes) legfeljebb kritikus megjegyzése lehetett ahhoz, hogy itt, Magyarországon szándékosan korlátozni akarják a tudáshoz való hozzáférést.
Talán azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy Orbán Viktor egy agyilag lepusztított, csak a köztévére, közrádióra és a kormánybarát ingyenlapok információira támaszkodó országot akar maga körül látni, s mit mondjak, ezzel nincs egyedül. Ha hinni lehet okos elemzőknek, Vlagyimir Putyin az, akit módfelett zavar az internet (a „keleti szél” olyan képviselőiről, mint Kína, nem is beszélve), mert a szabad gondolkodás, az ellenzékiség, a kormánykritika voltaképp csak ezeken a portálokon tud érvényesülni.
Logikus: minél kevesebb internet, minél kevésbé megfizethető internet, annál több embert ér el a kormány(ok) által szigorúan ellenőrzött, agymosó közmédia.
Mint mondottam volt, az államháztartási deficitet büntet( het)ik, ezt nem. Itt még szabad a pálya, bármennyire szűk is, amit a tervbe vett netadó visszavonása (szerintem inkább: elnapolása) illusztrál.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
