Igen, igen! Orbán Viktor már régen megmondta, hogy az ő példája ragadós, előbb-utóbb a fél világ bennünket fog utánozni. Mindenütt lesznek bankadók (sajnálatos módon már előttünk is voltak, igaz, nagyságrenddel kisebbek), sarcok, átszervezésnek elkeresztelt megszorítások, adóemelések, sőt médiatörvények is, magyar mintára. És: médiaszereplések.
Tény, hogy az Egyesült Államok közel másfél évtizeden át volt elnöke már a világválság vége felé bevezette a hetente esedékes elnöki rádiószózatokat. Ezekben rendre bátorította nehéz sorsú honfitársait. Putyin úgy magyarázta e megnyilvánulások mélyebb értelmét, hogy FDR „össznemzeti pszichoterápiát” gyakorolt, „a holnapba vetett hitet” csöpögtette be az emberekbe. Amire momentán Oroszországnak is nagy szüksége van – őszerinte. (Tényleg: ’Paká nyet nyicsevo, no vszjo bugyet’ – azaz „Egyelőre semmi, de lesz minden”. Ezt a szovjet időkből ismerjük.) Azzal a különbséggel persze, hogy szegény Roosevelt, nem lévén akkortájt még televízió meg internet, kénytelen volt a rádióra korlátoznia önmagát, ám az orosz kormány hatékonyan fog élni minden, rendelkezésére álló eszközzel.
Magyarán: ha eddig nem lett volna elég, hogy a gleihschaltolt állami médiából kizárólag Putyin neve röppent a nagy Oroszország valamennyi égtája felé, most az erősítés van napirenden. Nemcsak rádiós szózatok, televíziós interjúk lesznek, internetes portálokon is folyik majd az „össznemzeti pszichoterápia”.
Figyelmébe ajánlom Putyin és Orbán uraknak, hogy FDR a „New Deal”-lel valami egészen történelmi súlyú fordulatot hajtott végre az Egyesült Államok kormányának gazdaságpolitikájában. Hogy úgy mondjam: rádióinterjúiban (maradjunk most ennél a műfajnál) volt mire szerénynek lennie. Nem a semmit habosította, hanem a valamit illetve a valaminek az értelmét sugalmazta az amerikai polgároknak. Mondandójának ebből adódóan hitele volt; ha nem lett volna, nem választják meg négyszer is elnöknek.
Aki viszont azt állítja, hogy a romlás, az egyszemélyi diktatúra és a népszerűségpontok tartós romlása közepette sikert sikerre halmoz, az előbb vagy utóbb hitelét veszíti. Mondhat a rádióban, amit akar, röhejessé válik. Pedig a műfaj önmagában nem rossz. Számos honfitársam emlékezhet a néhai Antall Józsefnek a köztévében sugárzott úgynevezett „pizsamás (betegágyi) interjújára”, amely kiváló példája volt annak, hogy egy miniszterelnök alkalmanként elismerheti önnön hibáit, tévedéseit és őszintén a köz elé tárhatja a gyötrelmeit is.
Én azonban egyetlen olyan esetre sem emlékszem, amikor Orbán Viktor a nyilvánosság előtt akár egyetlen hibáját is elismerte volna, közelebbi kapcsolatba került volna azzal, amit önkritikának neveznek. (Egy hajdani pártkorifeus mondta nekem: „Két dolgot gyűlölök. Az imperialistákat meg az önkritikát.” – Igaz, sátáni kacajt eresztett ki e mondata mellé.) Orbán még akkor se vonult vissza, amikor Boross Péter, akkori tanácsadója, azt indítványozta neki, hogy ismerje el: félrevezették, amikor 1998-ban a parlament elé állván fideszes honatyák és családtagjaik „törvénytelen módon, közpénzekből való megfigyelését” kárhoztatta. Amelyből, mint kiderült, egy szó se volt igaz. De lett vizsgálóbizottság, a baljós emlékű pitonos Kosztolányival.
Minapi rádió- és televíziós interjúiban ugyanez az Orbán bukkant elő. Kiderült róla – önnön előadásában –, hogy sikert sikerre halmoz. Nem visszavonul, hanem diktál, akár a nekünk hitelezőknek is. Ő az a különleges, egyedi adós, aki maga szabja a feltételeket. Ami egyébként a honi törvénykezést illeti, kétharmadának köszönhetően, a nemzetek (uniós és NATO-partnereink) legnagyobb riadalmára valóban olyan jogalkotásba fogott, ami után Putyin mind a tíz ujját megnyalná; amire Roosevelt meg, noha háborús kényúr is lehetett volna, gondolni se mert persze. Idehaza ő olyan ember, aki ugyan nem hitelez „a magyar embereknek”, de úgy tesz, mintha adósuk se lenne, holott egy miniszterelnök mindig az.
Szó, mi szó, Roosevelt hosszú időre rendezkedett be, és ebben nagy hatású rádiószózatainak kétségbe nem vonható szerepe volt. De merte volna azt mondani, hogy az a hosszú idő 150 év lesz??? Dmitrij Medvegyev, Putyin mai elnöke, tegnapi és holnapi miniszterelnöke merte. De csak mondta. Magyarországon viszont Orbán akaratából olyan államberendezkedés készül, amelyik ki tudja hány évre betonozza be a Fidesz hatalmát. Megnyugtathatom Hillary Clintont, sőt az egész amerikai kormányt, hogy az általuk hiányolt „fékek és ellensúlyok” rendszere kiválóan fog működni attól a pillanattól kezdve, hogy Orbán elveszíti a hatalmát. Tudniillik ezek – a számtalan évre kinevezett Fidesz-korifeusok, mamelukok, készséges végrehajtók és lekötelezett emberek jóvoltából, de sokkal inkább a kétharmados törvényekkel – gyakorlatilag ellehetetlenítik a szabad akaratú kormányzást minden posztorbáni parlament és kormány számára. Ebből akár még 150 év is lehet, ha engedik, ha uniós és NATO-tagország következmények nélkül azt csinálhat, amit csak az első embere akar.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
