Munkaanyag, vitaanyag, elképzelés, tervezet, koncepció, stratégia, javaslat – szinonimák garmadája szolgált eddig menekülési útvonalként Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár számára, ha valami mégsem úgy sült el, ahogy tervezték. Bejelentődött (kiszivárgott, előkerült, lelepleződött) egy koncepció, jött a felháborodás, aztán neki ki kellett állnia a színpadra, és magyarázkodni az éppen aktuális blődség miatt. Ám minden munkaanyag mögött ott volt a szándék, a változtatás terve, ami nem mentesíti a felelősség alól azokat, akik akarni akarták, csak nem mindig jött össze nekik. Bizonyos szempontból igazi sikertörténet Hoffmann Rózsa eddigi ténykedése, hiszen még mindig a helyén van, és átvitt egy olyan törvényt (köznevelésit, és nem közoktatásit!), aminek hatását, vagy inkább kárát, hosszú évekig nyögi még tanár és diák egyaránt. Ehhez képest még Tarlós István utcanév-változtatási mániája is rövid távú befektetésnek tűnik. Mintha a fejükbe vették volna, hogy ha törik, ha szakad, alkotnak valami olyat, ami évtizedekre az emlékezetünkbe vési a második Orbán-kormány ténykedését. Ha tetszik, ha nem.

Most is valami hasonló történik. Már tavaly gyanús volt, ahogy az Oktatási Államtitkárság hozzányúlt a nyelvoktatáshoz. Igaz, akkor még csak arról szólt a fáma, hogy az általános iskolákban nem az angol lesz az első nyelv, hanem a spanyol vagy a francia. Végül visszakoztak, persze, hiszen csak munkaanyag volt az is, ami hirtelen lekerült a napirendről. Aztán a héten ismét felbukkant egy munkaanyag, most éppen arról, hogy a német lenne a kötelező nyelv az iskolákban, mondván, az nehezebb, ami után úgyis könnyebben megy majd az angol. Hogy ez az érvelés sántít, azt éppen Hoffmann Rózsának kellene a legjobban tudnia, úgy is, mint egykori orosztanárnak. Az emberek többsége ugyanis még mindig csak egy nyelvet beszél, és a kormány nem veheti el senkitől azt a lehetőséget, hogy az az egy olyan nyelv legyen, amely a világon mindenhol használható. Bár ha figyelembe vesszük, hogy a magyarok döntő többsége azért tanul nyelvet, hogy külföldön vállaljon munkát, akkor valóban praktikusnak tűnhet a német. Az Orbán-kormány ténykedése ugyanis tömegeket mozgat meg: tízezreket, akik elhagyják mostanság az országot, nyilván nem jókedvükből. Igaz tehát: egyre többeknek kell a nyelvtudás a boldoguláshoz. Ám még ha feltételezzük is, hogy a kormány nem tudatosan űzi el a fiatalokat Magyarországról, hanem éppen hogy tudatlanságból, akkor a választ, hogy mégis mi végett már megint ez a fenekedés, talán nem is szegény Hoffmann Rózsánál kell keresni.

„Nekem van egy nevelési elvem. Tilos az angolt tanulni első nyelvként. Nem akarom, hogy úgy járjanak a gyerekeim, mint én, hogy az ember jól-rosszul megtanult angolul, eligazodik ezzel az eggyel is a világban, és így számos kultúrából kimarad” – ezt maga Orbán Viktor mondta még 2008-ban, hozzátéve, hogy fia első nyelvként történetesen a németet tanulja. És tessék, most itt a lehetőség, hogy a korábban már családon belül letesztelt gyakorlatot nagyban is megvalósítsák. Ha Orbán Viktor gyermekeinek a német az első nyelv, jó lesz az mindenki más gyerekének is. Ő egy nemzetet akar, és nem is csak középiskolás fokon, tanítani. Ilyen mifelénk a családpolitika, egy országra erőltetik saját nevelési elveiket. És hogy ki itt az apafigura, és kit néznek gyereknek, az sem kérdéses már.

Persze van mentség: ez megint csak egy munkaanyag, nem kell hát hisztizni! Most nyilván megint csend lesz egy ideig, hogy aztán ismét egy erőből átvitt rendelet jöjjön majd, tán nem ennyire durva, de épp elég átgondolatlan ahhoz, hogy kárt okozzon. Már csak az a kérdés, akarja-e bárki, hogy a kormány döntse el helyette, milyen nyelvet tanuljon a gyereke? Akarja-e bárki saját szülői jogát és felelősségét egy másik család fejére átruházni? Hogy vagyunk-e mi mindannyian egy nagy és boldog Orbán-család? A következő kiszivárgó munkaanyagban talán már ezekre a kérdésekre is lesz válasz.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!