Pokorni Zoltán végre egy kis érdekességet csempészett a felsőoktatási törvényről zajló vitákba. Széles körben elhíresült bálnaügyi eszmefuttatásáról mára számos újságcikk és reakció született. A lényegről azonban kevesebb szó esik: az egész példa arra volt jó, hogy megmagyarázza, hogy a kormány miért csökkenti a tandíjmentes felsőoktatásban részt vevő hallgatói létszámot.

A keretszámokba természetesen eddig is volt beleszólása kormányzatnak, például az elmúlt években fokozatosan nőtt a műszaki képzés aránya, de az összes helyek számát az érettségizők létszámához kötötte a törvény. Joggal, hiszen így minden korosztály egyenlő lehetőséget kapott a továbbtanulásra.

Az oktatásirányításra mostanában annyira jellemző szórakoztató kommunikációs zűrzavar gyorsan tragédiába fordult, amikor napvilágra ke­­rült a Széll Kálmánnal reklámozott megszorító csomag. A kiszivárgott hírek szerint a felsőoktatásban 2013-ra már 38 milliárd forint a tervezett elvonás. Mivel a terület évi támogatása 189 milliárd forint, amiből 13 milliárdot már zároltak idén, nagyjából minden negyedik forintot elvesznek a felsőoktatástól. Ez az egész felsőoktatás egy évfolyamnyi hallgatójának teljes költsége.

Szó szerint az apró betűs részben az is megtalálható, hogy az állami intézményeknek többé nem lehet költségtérítéses hallgatójuk sem. El lehet képzelni, hogy ez milyen hatással lesz majd a ma pénzügyi gondokkal küzdő főiskolákra és egyetemekre. És egyáltalán nem biztos, hogy haszontalan intézmények zárnak be, hiszen – verseny nélkül – a kormány dönt majd arról, hogy kinek jut a kevesebb pénzből.

A tervezett megszorításhoz legalább egyharmadával kell csökkenteni az állam támogatásával tanuló diákok számát. A magyar felsőoktatásból módszeresen elüldözött hallgatók közül a tehetősebbek majd találnak maguknak olcsó és színvonalas képzést a határ túloldalán, nem is csak feltétlenül nyugat felé, a többiek pedig elvesztik az esélyt arra, hogy megfelelő színvonalon tanulhassanak. Pedig ez létkérdés: a pályakezdő diplomások munkanélküliségi rátája ötöde a nem felsőfokú végzettségű fiatalokénak. Attól aligha növekszik a műszaki szakember száma és kap új lendületet az gazdaság, ha az egyre fontosabb szolgáltató szektorban kevesebb végzett diák lesz.

A közoktatást érintő ötletek legalább ennyire borzasztóak.

Úgy tűnik, döntés született arról, hogy az eddigi önkormányzati iskolák közvetlenül a kormány fennhatósága alá kerülnek. Csakhogy az állami fenntartáshoz jelentős költségvetési forrás kell, kivéve, ha központilag vezényelt pedagógus-létszámcsökkentés és iskola-összevonás kíséri bevezetését. A szakértők szerint a diákok számára is előnytelen a változás, mivel a szülőktől és iskoláktól még távolabbra kerülnek a döntések. Mostantól valamelyik hivatalban papírok alapján születnek meg majd a gyerekek és iskolák életét meghatározó döntések, drága és bürokratikus rendszerben.

Még rémisztőbb az az elképzelés, amelyik a tankötelezettség korhatárát 15 évre csökkenti azzal a cinikus indoklással, hogy „aki akar, dolgozhasson”. A munkaerőpiac nyilván örömmel öleli keblére a képzetlen tinédzsereket. A tervek szerint tehát több tízezer (vélhetően zömmel hátrányos helyzetű, vagy sajátos nevelési igényű) gyerek kerül majd az utcára képzettség nélkül. Elhelyezkedési esélyük és életük hosszú távon is reménytelen. Több százezer társuk pedig a lerövidített gyorstalpaló inasiskolákból állhat majd pályára, így egész generációk válnak a munkaerőpiac számkivetettjeivé, a középiskolákra pedig jelentős leépítés vár.

Milyen egyeztetés és hatásvizsgálat előzte meg a döntést? A hírek szerint azért pont ennyi a korhatár, mert Orbán Viktor korábban azt mondta: „nem ördögtől való a 15 éves kortól való munkába lépés”. Márpedig ha ő mondta, akkor a Fideszben nem illik megkérdezni, hogy pontosan milyen ifjúkori munkatapasztalatra alapozza ezt a megállapítást.

Ezek az intézkedések szögesen ellentmondanak az eddigi összevissza ígérgetésnek és látszategyeztetésnek a köz- és felsőoktatásban. A fél éve szakmányban készülő törvényjavaslatok és koncepciók mostantól annyit sem érnek, mint az értekezleteken megivott kávé ára. A kialakított javaslat nem egyszerűen csak megszorító, annál sokkal rosszabb. Minden mondatáról lesüt, hogy az oktatást kizárólag az államadósságot növelő felesleges pénzköltésnek tekinti. A fülkeforradalom és nemzeti együttműködés után a legújabb kormányzati találmány a tanulatlanságra támaszkodó gazdaságfejlesztés és tudatlanság alapú társadalom.

(A szerző tanácsadó, volt oktatási államtitkár)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!