Alapító Atyák

Az ötletet vélhetően az amerikai Alapító Atyáktól vették, akik ugyan csupán a Függetlenségi Nyilatkozatot látták el kézjegyükkel, de e becses okmány ott van kiállítva a philadelphiai nemzeti zarándokhelyen. Az ő nevükhöz persze nem is lehetett volna pártot biggyeszteni, olyanok még nem lévén. Ellenben minden történelemkönyvben kiemelt hangsúllyal szerepel, hogy azok az Alapító Atyák azért fogalmazták meg aprólékos aggályossággal a hatalom megosztásának – két évszázad múltán is időt álló – alkotmányát, mert egyaránt el akarták kerülni a két fő veszélyt: egy uralkodó despotizmusát és a többség tirannizmusát is. A (most jobboldalon folyvást kárhoztatott) Felvilágosodás művelt gyermekei ugyanis tisztában voltak azzal is, hogy a demokráciát a többségi zsarnokság is fenyegetheti (abban az Orbánék szerint „egész rendes” horthysta parlamenti rendszerben például nagy többség szavazta meg a zsidótörvényeket is).

Ha a tervek szerint a NENYI helyébe majd az orbáni alkotmányt függesztik ki mindenhová, ott díszelegnek az örökkévalóságnak e tündöklő nevek, amelyeknek viselői talán már – a későbbi amerikai utca-, sőt helységtáblákon olvasható – Madisonnak, Hamiltonnak, Benjamin Franklinnak képzelik magukat, s sejtésem szerint van pályázó Washington mentéjére is. Sőt, az egy ember egy szavazat demokráciában eleddig rendíthetetlen elvének felrúgásával a világtörténelmi újító szerepe is csábító lehet, mert ilyen – stílszerűen: gyerekes – ötlet még azoknak sem jutott eszébe, akik pedig akkortájt (természetesen voks nélküli) rabszolgát is tartottak. Őket csak a hatalommal való visszaélés, s akként a társadalom eltorzulásának meggátlása foglalkoztatta, s így a szabad emberek jogainak, nem pedig – állammal szembeni – kötelezettségeinek biztosítása. S ahhoz képest, hogy nem vonaton ülve és iPaden írták alkotmányukat, a tizennyolcadik században korszerűbbet és főleg demokratikusabbat alkottak, mint a dicsőségükre ácsingózó magyar utódaik.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!