Durrogtatni nemcsak a szilveszterezők szeretnek, hanem egyre inkább politikusok is. S felelős állást betöltők robbantgatnak mulatozók felelőtlenségével politikai petárdákat.
A hergelés „menő”, nem a higgadtság, megdöbbenteni különben is könnyebb, mint elgondolkoztatni. S ha egyszer a világ legfontosabb posztját éppen a petárdapolitizálás bajnoka tölti be, az érthetően divatot is csinál. Trump idei első munkanapján 17(!) twittet zúdított a világra, megkapta a magáét minden ellensége, lett légyen bár Phenjanban, Teheránban, Iszlámábádban, Rámalláhban, meg nem feledkezve ezúttal sem a New York-iakról, Hillaryról és a kedvenc pofozógép Timesról. S ami odahaza csak petárdaként durrant, e fővárosokban bombaként robbant.
Utóvégre a tavalyi petárdacsatája észak-koreai partnere újévi szónoklatában nemcsak harciaskodott a washingtoni elnökkel, hanem hercigeskedett is a szöulival. Vélhetően észlelte végre a két ellenfél közti feszültséget, amit érthetően fokoz minden háborúval fenyegetőző Trump-twitt, hiszen az a dél-koreai áldozatok tömegével is járna (ezért is követel magának Mun vétójogot).
Kim nyilván éket verne a két szövetséges közé, s ha tényleg küld csapatot a téli olimpiára, akkor a szankciórendszerbe is. Ámde ez mégis stílszerűen jégtörés lenne a két éve befagyott Phenjan–Szöul kapcsolatokban, s kimozdulás a kölcsönös fenyegetőzések ördögi köréből. Amikor az 1962-es kubai atomválságban Kennedy egymás után két levelet kapott Hruscsovtól, egy békülékenyt és egy harciast, ő bölcsen csak az elsőre válaszolt.
Trump viszont csak a fenyegetőzésre felelt, s hozzá kamaszmódra: az én atomindító gombom nagyobb, mint a tiéd, bee…
Újév után hamarosan a Trump-elnökség második esztendejébe is lépvén, a világ valóban döbbenten tapasztalja, hogy a stílus a politika.
Odarittyentve a terroristákkal közismerten cinkos pakisztániaknak meg a palesztinoknak, pénzmegvonással fenyegetve meg őket, Trump semmivel sem jut többre, mint a csendes diplomácia, sőt alighanem ezúttal is Amerikának árt, ahogy tavalyi, Kínát, Európát leckéztető tirádáival.
Hiszen minden ilyen petárda csak megnehezíti a kompromisszumot kereső helyi vezetők dolgát és boldoggá teszi Amerika ellenségeit. Amúgy a rossz rezsimek a harciaskodásban verhetetlenek (és meghátrálásaikat rejtegetik). Kimet hájjal kenegették, amikor az amerikai elnök „gombpárbajra” utalt: a kisebb indítógomb is atomhatalomra vall, s ő éppen azzal dicsekszik. S a pakisztániak és palesztinok szinte kötelező ellenpetárdája csak nehezít minden észszerű megoldást. Amint Trump tüntető támogatása a teheráni tüntetőknek is kapóra jön az ajatollahok rendszere keményvonalasainak.
Hillary mondta, hogy Trump azért is veszélyes, mert túl könnyű őt kiborítani, s ezt minden ellenfele tudja. Amikor Reagan nejéről megjelent egy lejárató könyv, a Fehér Ház bölcsen néma maradt.
Most Trumpékról jelenik meg egy kínos könyv, sok goromba kiszólással, s ő sietett kiborulni, menesztett mentorának elnöki elegancia helyett kocsmai stílusban reagált. S leállítani próbálván a könyv terjesztését, reklámot is csinált annak, meg persze Bannon érdemi mondanivalójának: családja sodorja végzetes bajba az ügyészi vizsgálattal szorongatott Trumpot.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!