Ha Itália normális ország volna, akkor új fejezet kezdődne, de ha az lenne, Berlusconit meg sem lehetett volna választani – idézi a New York Times (és még számos világlap) egy római baloldali szerkesztő véleményét, aki szerint az ő politikai oldala is kénytelen lesz úgy tenni, mintha mi sem történt volna, hiszen orrukat kényszerűen befogva (és táboruk lázongóit lebeszélve) léptek – az egyáltalán nem normális olasz gazdasági helyzet láttán – koalícióra a jobboldal kulcsfigurájának pártjával.
S a csütörtök esti főbírói döntés óta egyik szemük sír, a másik nevet. A két évtizeden át húsz ellene folytatott perből végre egyben jogerősen is elmarasztalt Berlusconinak is a 22-es csapdájában vergődő balközép koalíciós partner (meg közélet) láttán állt feljebb: ő marasztalta el az igazságszolgáltatást és szemrebbenés nélkül tüntette fel magát gáncs nélküli (beceneve szerint) Lovagnak. De hogy őt is megrendítette az Itáliát földrengésszerűen megrázó főbírói verdikt, azt éppen a szeme árulta el: abban lovaghoz méltatlan félelem tükröződött és szokásával ellentétben meg sem próbálkozott legendásan erőltetett mosolyával. Mert ugyan szidhatta az ellene hajtóvadászatot folytató „kommunista ügyészeket”, ámde azoknak mégiscsak most sikerült először fellebbezést már kizáróan elítéltetniük őt, eddig vagy bejöttek fellebbezései, vagy elévüléssel megúszta. Most viszont három fokon három bírói testület tartotta megalapozottnak az adócsalás vádját. S a főbírák a politikai eltiltás hosszának csökkentésével valójában nem neki adtak haladékot, hanem a koalíciós kormányzatnak, amelynek bukása destabilizálhatná az unió harmadik legnagyobb gazdaságát. Jellemzően a lovagiatlan Lovagra, ezzel próbál zsarolni, bár meghirdetett visszatérése a hajdani Forza Italiához arra vallhat, már ő is számít arra, hogy a mostani pártja – belső és külső kérlelésekre – mégis csak cserben hagyja.
A tavaly még a Monti-kormány által elfogadtatott új korrupcióellenes törvény szerint ugyanis elítélt adócsalóként (bármennyi időre szól is az eltiltás) Berlusconi semmiképpen sem állhat hat esztendeig a választók elé. S ugyane törvény alapján a szenátusnak már szeptemberben szavaznia kellene közbűntényesnek nyilvánított tagja kizárásáról. S ha a Berlusconié mégis neki enged és kiáll mellette, Letta kormányfő balközép pártjára vár kínos dilemma: a kizárásra voksolva önmaga bukására is szavazna, de amennyiben nem teszi, felbőszíti a saját híveit, akik már a főellenséggel kötött koalíciótól is hanyatt estek, s alighanem képtelenek lenyelni az elítélt benntartását a szenátusban. Egyedül a populista demagóg exkomédiás üti a vasat és nyilvánítja szégyennek, hogy Berlusconi egy percet is a szenátusban maradjon: Grillo új választásokat remél, mit neki Olaszország és az unió stabilitása. Nem mintha a koalíciókötésnél még ezt úgyahogy szem előtt tartó Lovagnak ez már számítana: a politikus, akinek itáliai sikereit Európa már egy évtizede is érthetetlennek tartotta (a tekintélyes Economist pedig címlapján elfogadhatatlannak), most világossá tette, hogy önmagán kívül senkit és semmit (jogállami intézményt) nem tisztel és nem is fogad el, s okozzon bármennyi kárt hazájának, nem akarja hagyni, hogy tőle megszabaduljanak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!