A halálomról terjesztett hírek erősen túlzóak – táviratozta Mark Twain az őt már elparentáló újságnak. Az olasz hadihajó fedélzetén tartott hármas csúcsról hasonló politikai telegram ment az Európai Uniót eltemetőknek.
Az eredeti Közös Piac három alapító országának kormányfője pontosan ezért tette többszörösen is jelképessé – a Brexit megszavazása óta már második – találkozójukat. Hollande, Merkel és Renzi láthatóan ki akar törni a defenzívából, ahová az elmúlt esztendő EU-t tagadhatatlanul megroppantó fejleményei szorították az integráció híveit. A görög- és a menekültválságtól a brit kilépési szándékig. Hogy mindannyiszor felharsanjon az unió kimúlásában reménykedők kórusa.
Lévén ez a túlzások kora, s mert uralják a közbeszédet a nemzethalál, a világvége, a migránsinvázió gátlástalanságban versengő hirdetői, tényleg ideje – hadihajóhoz illően – csatába indulni ellenük. Hiszen az is stílszerű, hogy a Brexit főkortese a héten átrándult az óceánon az ottani főpopulista kampányát segíteni.
Ha nem volnának – amint az angol mondja – „oximoron”, egymást kizáró fogalmak, szemünk előtt zajlik a világ nacionalistáinak egyesülése. Ők ugyanis abban tudnak együttműködni, hogy mindegyikőjük ellenzi az érdemi együttműködést. Leginkább az európait. Sutba az elemi logikával: szavalnak a „nemzetek Európájáról”, kakasként védve a saját szemétdombjukat, majd egy szuszra sürgetik az egységes fellépést a „bevándorlás”, az ügyeletes mumus ellen. Miközben éppen ők akadályozzák azt. Hiszen a – bár nem könnyen – racionálisan kezelhető menekültválság helyett „Európa elárasztásával” riogatnak. A valóságos veszélyek helyett a csak látomásaikban létezők elleni harcra. A mieink pedig önleleplezően azt a német kancellárt szidalmazzák immár esztendeje, aki (a héten többé ő sem kertelt) tavaly ilyenkor a budapesti humanitárius katasztrófahelyzetben sietett a segítségünkre. No, hiszen! Még hogy megmenteni „Európa megmentőjét”!
Ideje volt már nagyon meghirdetni az ellentámadást. Fejet hajtva az európai egység eszméjének korai megálmodója előtt, és hitet téve a Közös Piac megalakításakor megfogalmazott értékek mellett, a csúcstrió megüzente, hogy nem engedik át a terepet a kiskakasoknak, kukorékoljanak bármily hangosan. Hiszen az alapeszme éppen a – földrészünket két világháborúba sodró – nacionalizmus visszaszorítása volt. A hármak együttes fellépésének első konkrét jeleit hamarosan, a szeptemberi pozsonyi uniós csúcstalálkozón remélhetően már látni fogjuk. A konzervatív német kancellár és két baloldali kollégája tudja, hogy elsősorban nekik kell összehangolniuk gazdasági és védelmi politikájukat, s a többi uniós tag rá fog kényszerülni a választásra. A kint is, bent is pávatáncolók is, akik a Brexittel elvesztették fő támaszukat. Most új fejezetet írunk – mondta Renzi, aki próbálja visszavinni Itáliát hajdani közös piaci helyére. Persze, ő éppúgy belpolitikai próba előtt áll, mint jövőre mindkét csúcspartnere. Biztató, hogy egyiküket sem az ilyenkor megszokott nacionalista reflexek mozgatják, hanem éppen vészhelyzetben keresnek közös kiutat. Egy hajdani brit bölcs szerint sohasem pörög olyan gyorsan az ember agya, mint amikor tudja, hogy két hét múlva akasztják. Tényleg ideje volt annak a „táviratnak”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!