Egy fekete fiatalembert megállít a többnyire fehér rendőr – félszázada mindig ezzel kezdődik a gyakran napokig is eltartó zavargás valamelyik amerikai nagyváros túlnyomóan feketék lakta negyedében. S az anyagiakban és gyakran sajnos emberéletekben is óriási károkat okozó rendbontáshoz képest a kiváltó ok szinte jelentéktelen. Félszázada a Los Angeles-i Watts negyedben a közeg ittas vezetést gyanított, ebből lett lökdösődés, majd utcai harc,
1992-ben ugyancsak az Angyalok Városában egy rovott múltú menekülőt agyba-főbe verő (és lefilmezett) fehér rendőrök bírósági felmentése szabadította el a kedélyeket, ami végül több tucat halottat követelt. Csak a fekete Nobel-díjas polgárjogi harcos, Martin Luther King elleni 1968. áprilisi halálos merénylet mondható országos ügynek, s a városok sorában fajultak el a tiltakozó tüntetések. Az utóbbi években pedig a mobilvideókon rögzített rendőri brutalitások lázították fel a nyomorban élő afroamerikaiakat.
Most kedden Obama lassan érlelődő válságról beszélt, mert a robbanásra mindenütt puskaporos hordóban kerül sor.
Az egyensúlyozgatni kénytelen elnök szerint nincs mentség a rombolásra, lopásokra, de persze a gazdag ország nyomornegyedeire is aligha, miként az ott lakók körében ijesztően nagy arányú bűntényekre éppúgy, mint az amerikai börtönök eltolódott faji viszonyaira. Azok a megállított fekete fiatal férfiak és a törő-zúzók is nagy eséllyel az apák által elhagyott családokban nőttek fel, az iskolákból kimaradtak, a drog ördögi köréből viszont sajnos csak elvétve. Baltimore színes és fiatal lakóinak fele nem talál munkát, életcélt még kevésbé, ilyen közegben és légkörben akkor is elszabadulnak az indulatok, ha a jó hatvan százalékban afroamerikaiak lakta metropolisnak fekete a polgármestere és rendőrfőnöke is. De az utóbbi beosztottainak egy része éppúgy hajlik a brutalitásra, mint teszem azt Ferguson fehér dominanciájú rendőrsége, amely éppúgy retteg a fekete környezettől, mint az tőle. A Baltimore Sun cikke kimutatta, hogyan fokozódtak az indulatok az okkal, ok nélkül durván fellépő közegek ellen: a város már több millió dollárnyi kártérítést volt kénytelen fizetni a perelő bántalmazottaknak, akik között még 87(!) éves, gorombán megbilincselt idős fekete nő is van vagy terhes anya. Míg az elmarasztalt rendőrök közt olyan is akad, akit már ötször(!) ítélt el túlzott erőszakért a bíróság.
Minden ilyen „gettólázadás” nyomán megállapíthatjuk, hogy Amerika maga is ördögi körben forog. Watts idején még csak megszülettek a polgárjogi egyenjogúságot (Lincoln után száz évvel) végre kikényszerítő szövetségi törvények, amelyekért Martin Luther Kingék harcoltak, s az ő születésnapja ma amerikai ünnep. A feketék szavazni kezdhettek a déli államokban is, s a fehér politikusok meg udvarolni nekik (a fekete diákok útjába az iskolaajtóban álló alabamai kormányzó pálfordulása látványos volt), aztán lett afroamerikai vezérkari főnök, külügyminiszter, s immár elnök is, bár utóbbiba a fajvédők nehezen nyugodnak bele. De ha, mint itt most Baltimore-ban, egy rendőr és egy fekete férfi szeme összevillan, s abból kíméletlen, nyakat törő letartóztatás lesz, az elegy ugyanúgy robban, mint félszázada.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!