Világsztároknak dukál, hogy pusztán keresztnevének hallatán is mindenki csakis őreá gondol, amerikai külügyminiszterként ezt csupán Henry, vagyis Kissinger érte el, ám Hillary Clinton még e diplomataként kétségtelenül nála is többre taksált elődjét is lepipálhatja, ha eléri, amit a State Department néhány korábbi gazdája, kezdve Jeffersonnal: elnök lesz belőle.
Ami kis híján lett, ha 2008-ban nincs egy Barack Obama, akkor már ma is ő ülne a Fehér Házban. S hogy – ellentétben megannyi végül kudarcot vallott egykori pályázóval – most mégis és máris elnökjelöltnek tekintik, az valóban világsztárrá teszi Hillaryt.
Mindenesetre már meg is alakult az első Hillary-2016 kampánycsoport, s neki esze ágában sincs leinteni őket. Mindehhez a már diákként is sztár Hillary Rodhamnek férjhez kellett mennie egyetemi társához és az amerikai politika kezdettől fogva új csillagához, Bill Clintonhoz, aki Arkansas legfiatalabb kormányzója lett, majd az unió elnöke. Az 1992-es kampányban Hillary magabiztosan hirdette a választóknak, hogy „egyet fizet, kettőt kap”, amiért akkor ő kapott is, szidalmat, nem is keveset. Főleg azt követően, hogy Bill Hillaryra bízta az egészségügyi reformot, amivel csúnyán felsültek. S ekkortól vált a házaspár az amerikai szélsőjobb – Obama feltűnéséig – első számú céltáblájává, még gyilkossággal is megvádolták őket, drogkereskedésről nem is szólva. Hillary nemcsak azért állt ki legendásan csapodár férje mellett, mert jó feleség (ez a ’92-es kampányban már mentőövnek bizonyult), hanem azért is, mert meggyőződése szerint a Monicagate valójában szélsőjobboldali csapdaállítás volt Clinton elnök megbuktatására.
S amikor lejárt Bill második ciklusa, eljött a „kettőt kap” beváltásának ideje, tagadhatatlanul kihasználva az amerikai politikában óriási előnyt jelentő közismert nevet, akkor még csak a Clintont. Ezzel nyerte el Hillary New York állam szenátorságát, ám kongresszusi ténykedésével – fantasztikus munkabírásával, élesen vágó eszével és a politikai ellenfelek megnyerésével is – a már saját jogú népszerűséget. Egy botlására azonban ráfizetett: eleinte támogatta az iraki háborút, amelynek népszerűtlenségét Obama ellene tudta fordítani. Kettejük elnökjelölti csatája drámai volt, de legalább annyira megbékélésük és Hillary belépése Obama kormányába. S főként négy éven át kitartó lojalitása legyőzőjéhez, majd Bill tavaly őszi kampányolása az elnök újraválasztásáért. Mostantól Obamán a sor lojálisnak lenni, s ő a múlt vasárnap páratlan dolgot művelt: távozó külügyminiszterével közös tévéinterjút adott.
Ellentétben a Nagy Henryvel, Hillarynak (avagy inkább főnökének) nem volt módja a Kína-nyitáshoz, első arab–izraeli egyezségekhez fogható látványos diplomáciai áttörésekre, viszont alighanem State Department csúcsot ért el a majd egymillió leutazott mérfölddel 112 országba. De két év múlva, amikor már beindul az új elnöki kampány, a tehetségén és munkabírásán túl egyéb előnyei is lesznek: kinek, ha nem egy volt First Ladynek, volt szenátornak, volt külügyminiszternek van kellő tapasztalata a kormányzáshoz?!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!