Putyin személyesen irányította a hackerek hadműveletét az amerikai elnökválasztásnak nem is csupán – a közbizalmat megrendítő – befolyásolására, hanem kifejezetten Hillary Clinton ellenében. Miután sikerült behatolniuk mindkét nagy párt elektronikus rendszerébe, onnantól kezdve nyilvánvalóan csúcsszintű döntés kellett, hogy csakis a demokraták levelezését szivárogtassák ki, méghozzá tagadhatatlan politikai érzékkel: az előválasztást elvesztő Sanders-szavazókat hergelve az elnökjelölt ellen. S mivel Trump sikerének egyéb okai mellett végül éppen az ő voksaik hiányoztak Hillary győzelméhez, Putyin vitathatatlanul diadalmaskodott.
Az amerikai hírszerzők elemzése szerint nemcsak meghiúsította a számára veszélyesebbnek tartott elnök bejutását a Fehér Házba, hanem mintegy revánsot vett Clinton külügyminiszteren, aki buzdította az orosz ellenzékieket. Rogers admirális, az elektronikai hadviselés amerikai parancsnoka szerint senkinek ne legyenek kétségei: ez nem véletlenszerű behatolás és célpontkiszemelés volt: „Ez egy nemzetállam tudatos erőfeszítése egy konkrét cél elérésére”. Vagyis az elnökválasztás átbillentésére.
S ekként nem is a nagyhatalmak megszokott kémjátszmája, egymás titkainak kifürkészésére: több amerikai politikus is „hadüzenetet” emleget, akadt olyan is, aki a szeptember 11-i terrortámadáshoz hasonlította. Amikor a nyáron először voltak utalások, hogy a WikiLeakshez orosz hackerektől kerültek a demokrata levelek, a New York Times közgazdasági Nobel-díjas publicistája, Paul Krugman nevezte „szibériai jelöltnek” Trumpot, a hidegháborús korszak „Mandzsuriai jelölt” című filmjére utalva, amelyben a koreai háborúban fogságba esett címszereplő agymosással a kommunista összeesküvés akaratlan merénylője lesz.
E héten pedig ezt írta: „Trump minden jel szerint a szibériai jelölt, aki egy ellenséges idegen hatalom segítségével kerül hivatalába és aki figyelemre méltóan hódol ennek a hatalomnak”. Krugman sem gondolja, hogy a választás eredményét meg lehetne változtatni, ámde Trump csak legálisan lesz elnök, nem legitim módon: a többség őt elutasította (Hillary majd hárommillióval több voksot kapott), s „az elektori testületben külföldi beavatkozás és egy belföldi bűnüldöző szerv groteszk módon nem helyénvaló, pártos magatartása jóvoltából nyert”.
Ez már utalás Comey FBI-igazgató durva beavatkozására a kampány fináléjába, amely – mintegy párhuzamosan a putyinival – éppen elegendő voksot vitt el Hillarytől. Miközben, mint most kiderült, a hírszerzők értékelését már kora ősszel ismerő Obama nem kívánta azt közhírré tenni, nehogy árnyékot vessen a kampányra, amelyben Trump folyvást elcsalt választásokról lamentált. De nyilván azért is, mert miként mindenki, az elnök is biztosra vette Clinton győzelmét.
Csakhogy az árnyék most az új elnökre vetül, aki ráadásul oroszbarát húrokat penget, s a Kremlben kedvelt trösztvezérből csinál külügyminisztert. S ha hozzávesszük, hogy fia pár éve eldicsekedett, milyen előnyös üzleteket kötött a papa orosz oligarchákkal (és netán ezért titkolja adóbevallásait), az a „szibériai” jelző nem is olyan bizarr. Pláne, ha a hackerbotrány immár elkerülhetetlen komoly kivizsgálása netán még azt is bizonyítaná, hogy Trumpék nem csupán haszonélvezői voltak a putyini akciónak, hanem beavatottjai. Ekkor ugyanis a több mint gyanú árnyéka éppen arra vetül majd, amiért Putyin az egészet csinálta: a remélt alkujára egy „szibériai” elnökkel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!