Csak éppen a „Szezám, tárulj!” helyett „Állam, zárulj!” a negyven washingtoni törvényt rabló jelszava, miután hangadójuk hasztalan próbálta 21 órás maratoni szónoklattal befagyasztani a szenátus munkáját és akként meggátolni az új költségvetés ottani jóváhagyását.
S amikor a texasi Ted Cruz obstrukciójába szenátor kollégái beleuntak és az október 1-jei pénzügyi év kezdetére időben biztosították a törvényi felhatalmazást a szövetségi állam kifizetéseire, akkor a képviselőházban többségben lévő republikánusok makacsolták meg magukat. Márpedig a törvényt mindkét házban el kellene fogadni, hogy Obama elnök aláírhassa. Így aztán kedden nulla órától nem lehetett jogszerűen kiutalni a – nem létfontosságú és nemzetvédelmi területen működő – állami alkalmazottak bérét, megint hazaküldték őket, miként 1995-ben már megtörtént. Ismét beköszöntött az államszünet, bérkiesést és töméntelen kellemetlenséget okozva az amerikaiak millióinak.
Ahogyan hajdan történt, a közhangulat most is a makacskodók ellen fordult, s a józanabb republikánusok szerint ebből most ugyanúgy a demokrata elnök, akkor Clinton, most Obama húzhat hasznot. Előbbi ezzel fordította meg vesztésre álló újraválasztási kampányát, a Fehér Ház tavaly már újraválasztott lakója pedig egy mostani politikai győzelemmel késleltetheti óhatatlan „béna kacsává” válását. Nincs hát ésszerű érv egy voltaképpen reménytelen „rablásra”, hiszen a Obamacare becenevű, az egészségbiztosítást a szegény amerikaiakra is kiterjesztő törvényt csak akkor csinálhatnák vissza konok ellenfelei, ha megnyernék a következő elnökválasztást és többséget szereznének mindkét házban. Ennek híján csak puszta pózolás volt Cruz tirádája, ahogyan alkudozásra is alkalmatlan a republikánus képviselők „kompromisszumos” ajánlata az Obamacare most elkezdett bevezetésének egyéves elhalasztására. De akkor miért makacskodtak?!
Hiszen itt a kisebbség próbálná kisiklatni bevezetése előtt a már három éve elfogadott, a főbírák által is alkotmányosnak nyilvánított törvényt, ráadásul ezen belül is alig negyvenfős kisebbség a hajthatatlan, tartja túszul párttársait is. A maguk holtbiztos konzervatív körzetében ülő „teapártiak”, akik elvből elleneznek minden állami programot, pláne a szociális jellegűeket. S noha arról lamentálnak, hogy az Obamacare csődbe viszi majd Amerikát, valójában attól tartanak, nem alaptalanul, hogy ez éppúgy sikeres lesz és akként „nyakukon” marad, mint a roosevelti korszak óta a szociális gondoskodást kiterjesztő programok, kezdve a társadalombiztosítással, amit aztán Reagan és ifjabb Bush sem tudott megingatni, a mindegyiket hevesen ellenző konzervatívok bánatára. A képviselőház republikánus elnöke, Boehner pedig posztját féltve nem merte szavazásra bocsátani a – demokraták számára elfogadhatatlan – évhalasztási kitétel nélküli törvényt, amelynek többségéhez egy-két tucat realistább republikánus voksa is elegendő. Csütörtökön Boehner elárulta, amit sejtettek róla, hogy mivel a gazdaságilag sokkal veszélyesebb erőpróbában, az államadósság-plafon hóközepi emelésénél a teapártiak hasonló „rablási” kísérlete várható és ő csődbe jutni mégsem engedheti Amerikát, arra igyekezett időzíteni rugalmasságát, tehát egész héten ő is pózolt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!