Múlt kedden kiszabadult az ultrakonzervatívok fogságából a Fehér Ház túszul tartott lakója, s ennek fényes bizonyítéka, hogy a republikánusok kezén maradt képviselőház eddig kompromisszumokat elutasító vezérei csütörtökre alkukésznek mutatkoztak.
A hajdan mérsékelt Boehner házelnök, akit pártja szélsőségesei, a „teapártiak” szintén túszul ejtettek, s tavaly nyáron emiatt táncolt ki az Obamával elért titkos egyezségből, most arról beszélt, hogy az elnök tudja róla, mennyire ésszerű és felelős ember, s „mi ketten képesek vagyunk együttműködni”. Ahogyan az eddigi túsztartók egyikének, a képviselőházi republikánus többségi vezérnek a munkatársa bevallotta, a politikai környezet tavaly óta drámaian megváltozott: két éve az időközi kongresszusi választásokon ők győztek, s szerinte ez „mandátum” volt Obama megfékezésére, de most a mandátum már arra szól, hogy nem szabad ismét belezuhanni a recesszióba. Vagyis az év végéig meg kell kötni azt a meghiúsult alkut az adókról és állami kiadáscsökkentésről, különben a középosztálynak is visszaállnak a Bush-korszak előtti adókulcsok, s nemcsak a gazdagoknak, ahogyan Obama akarja.
Tehát a jobboldal mérvadó politikusai tüstént hangot váltottak, ellentétben a keddig túl nekiveselkedett harcias hangadókkal, akik némelyike nem is titkolta haragját: „bármennyire fáj nekem, Amerika megérdemli Obamát” – kesergett egyik tévésztárjuk. Míg a jobboldal rádiós sztárja elismerte a lényeget: „elvesztettük az országot”. A nehéz gazdasági helyzet nem Obama – a republikánusoknál még tavasszal is oly biztosra vett – bukását hozta, hanem az elnök fölényes elektori és nem csekély szavazati többségét. Sőt, a nemrég még a szenátusi többségük elvesztésétől rettegő demokraták éppenséggel növelték azt, s a képviselőházban is javítottak pozícióikon. A szavazatelemzések szerint ez egyszerre volt az – elképesztő támadásokat álló – Obama személyes diadala és a mögé felzárkózó fiatalabb, sokszínű és bizony progresszív Amerika győzelme. A feketék, a „latinók”, a fiatalok, az abortusztilalmat ígérő konzervatívoktól megriadt szingli nők rácáfoltak a jóslatokra, s nagy számban mentek el szavazni, kivált éppen azokban az államokban, ahol a helyi republikánus kormányzat minden trükköt bevetett távoltartásukra. S a kisebbségek elsöprő arányú Obama-voksa, együtt az elnök négy év után is nagyjából megőrzött fehér szavazótáborával, bőven kompenzálta Romney fehér többségét. Figyelmeztetik is a konzervatívokat, hogy nekik kell váltaniuk, ha nem akarnak tartósan kisebbségbe szorulni a 2050-re már nem fehér többségű országban.
Fordult a kocka, az eddigi túsz felülkerekedett, s noha persze a kompromisszumhoz neki is kell okos engedményeket tennie, a mindent elutasítóknak muszáj engedniük: már az általuk körömszakadtáig védelmezett big business sem bocsátaná meg nekik, ha miattuk lenne új recesszió, vagyis a tavalyi zsarolás folytathatatlan. Most akár az elnök zsarolhatna, ám Obama rugalmasságot ígért, híven a churchilli szabályhoz: a győztes legyen nagylelkű.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!