Esztendővel megválasztása után már korábbi támogatói is belátják, hogy Trump azt csinálta a washingtoni Fehér Házból, amit tévés karrierjében megtanult: valóságshow stúdióját. S e műfaj, nem pedig a politika, pláne nem a diplomácia szabályainak rendeli alá kormányzását.
Bombasztikus kirohanásai, szüntelen feszültségfokozó tweetjei, bírálóinak gátlástalan becsmérlése, kamaszfiús kivagyisága láttán egyre rémültebbek már pártjának vezetői is (a héten az őt szűk körben „idiótának” nevező külügyminiszterét szólította fel, hogy mérjék össze – az IQ-jukat…). Egy olyan főparancsnoké a döntés a koreai válságról, s e hétvégi határidővel az iráni atomalku megerősítéséről vagy megkérdőjelezéséről, akiről a szenátus külügyi bizottságának republikánus elnöke, Trump eddigi barátja megsemmisítő interjúban tette közzé, hogy nem képes kilépni a valóságshow-ból. S noha a Fehér Házban „felnőttfelügyelet” alatt áll, még így is akár a harmadik világháborúba sodorhatja országát.
Nem csoda, ha a kongresszusban már köröznek egy törvényjavaslatot, amely megvonná az elnöktől az első (tehát nem válasz-) atomcsapás elrendelésének jogát (ironikus, hogy a Fehér Ház lakói e kizárólagos felhatalmazást 1946-ban kapták, amikor nem egy eszelős elnöktől, hanem egy elszabadult tábornoktól lehetett tartani: ma a Trump körüli generálisok józan eszében reménykednek).
E szókimondó az a Corker szenátor, aki jövőre nem kéri újraválasztását, s ekként „felszabadult”.
Addig azonban kulcshelyzetben van: az Obama örökségét mániákusan eltörölni akaró Trump törvényeinek elfogadásához a szűk republikánus többség minden tagja nélkülözhetetlen, ráadásul az ő bizottsága hallgatná meg az esetleg kirúgott külügyminiszter utódját. S hát Corker végtére is kollégái többségének magánvéleményét tette közhírré. Talán a Trump-kormányzatban csak az elnök nem fogta fel, hogy végzetes hazárdjáték, avagy inkább ostobaság felrúgni az iráni atomalkut.
Nemcsak azért, mert Amerika magára maradna, hiszen Teherán betartja a megállapodást Moszkva, Peking, az európai szövetségesek és a páratlan szigorral ellenőrző nemzetközi atomügynökség szerint is – és ettől fogva semmi sem gátolná tovább nukleáris fejlesztéseit. Ámde Trump ezt ígérte szavazótáborának, amelynek hangadói sakkban – és az elnöki székben – tartják: nélkülük már megszabadult volna tőle a pártja szavazókat leső vezérkara.
S ezért Trumpnak többet számít a saját szava, mint Amerika szavahihetősége. Eszébe sem jut, hogy a nyugati világ biztonságának bő fél évszázada éppen arra van alapozva.
Valamennyi Trump által fenyegetett „Obama-örökség” közül az iráni atomalku kikezdése a legvészesebb, ez vezethet ahhoz a káoszhoz, amelytől Corker tart.
A lapzártánk után esedékes döntést lázas washingtoni és csúcsszintű európai mentőakció előzte meg. S az olvasó már tudhatja, mennyire eredményesen. (Lásd erről: "Donald Trump nem rúgta fel az iráni atomalkut" http://nepszava.hu/cikk/1143080-donald-trump-nem-rugta-fel-az-irani-atomalkut - Népszava; "Trump durván nekiment Iránnak" - 24.hu http://24.hu/kulfold/2017/10/13/trump-durvan-nekiment-irannak/ - a szerk.)
Az is vészjósló, ha az elnök a kötelező ellenjegyzés helyett „csak” odadobta a szenátusnak, amelyben radikális republikánusok Teherán elleni új szankciókat ígérgetnek. Hiszen a jövő őszi kongresszusi választások kampánya nem a józanság közege, s akkor Iránban is nekiveselkednek a kompromisszumot szintén „elvből” elvető ultrák, akiket a kilátásba helyezett megbélyegzéssel csak bőszítenének. Ők Észak-Koreára mutogathatnak, hogy csakis az atomarzenál jelent védelmet. Míg Phenjant Trump szinte lebeszélné az alkukötésről Washingtonnal. Ezért rettegett egy kétségbe esett amerikai publicista „történelmi hibától".
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!