Találgat Anglia és a fél világ, hogy valójában mi is volt a brit városokat feldúló, fosztogató – félig-meddig tini – zavargások „igazi oka”. Az elhamarkodott vélemények sorra elavulnak. Kiderült, hogy korántsem csupa színes bőrű és nincstelen, kilátástalan – kis- és alig nagykorú, ám egyaránt éretlen – fiatal randalírozott és rombolt szinte önfeledten, szó szerint cicázva a rendőrökkel: akadt jócskán más, tehát fehér színű is, főiskolai végzettségű, meg tehetős famíliából való is.

 
Avar János

Különben is, egymást mozgósító okostelefonjaik sem csupán holmi nyomorultakról árulkodtak. Vagyis ez aligha nevezhető „faji lázadásnak”, de a tőke elleninek sem, hiszen főleg kis boltokat dúltak fel. S nem létszükségleti cikkeket loptak, hanem „cuccokat”: márkás cipőket, mobilokat, lapos tévéket. S bár fotók is bizonyították olykori kapcsolatukat a helyi bűnözők vezéreivel, bandaháborúnak még kevésbé mondható, a maffiózók céltudatosabban raboltak volna.

S még a kirobbantó ok, a fekete drogdíler (valószínűleg indokolatlan) rendőrök általi lelövése is inkább ürügynek tűnik, mert az első tiltakozó és számonkérő, rokoni tömeg egyáltalán nem volt erőszakos. Nagyon úgy fest, hogy céltalanul és dologtalanul lődörgő, a szülői és a társadalmi paranccsal már régen nem törődő fiatalok közül sokan holmi heccnek hitték ezt az ámokfutást. Itt felgyújtunk egy autót, hogy a rendőrök odarohanjanak, s másutt rontunk rá a találomra kipécézett üzletre. Kivált az ír meg a balti fővárosok a megmondhatói, milyen féktelenek azok a (már „ivókorú”) brit fiatal hordák, amelyek odautazásának egyetlen célja a tömeges lerészegedés. De megismerhette Európa az angol focihuligánok tombolását is.

Ráadásul nem is kockáztattak sokat, mint a végzetére a zsaruk elől menekülő drogdíler. Neki ugyanis a még tíz százalékot sem kitevő fegyveres rendőrökkel volt dolga, a fiatalokat hajkurászók a pisztolytáska nélküli túlnyomó többséghez tartoztak. Híven a hagyományhoz, miszerint a brit rendőrség fő ereje a szoros együttműködés a helyi közösségekkel. De mire mentek ezzel itt és most, amikor végzetesen fellazultak a közösségi (és családi!) szálak, sőt normák is, miközben a jobboldali kormányzat a fűnyíró elvvel kurtítja a kiadásokat. Történetesen a lavinát elindító Tottenham városrészben 75(!) százalékkal vágták meg az ifjúsági klubok és a fiatalokkal foglalkozók keretét. Miként általában éppen a rendőrségét is, magyarázkodhatott is a kormányfő az alsóházban, aki a zsarukat hibáztatta, fel is bőszítve a rendőri vezetőket. Talán mégis van valami, még a 21. században is, abban a baloldali széplelkek által hajtogatott tételben, hogy a szociális kiadásokat meg lehet ugyan spórolni, de a következményeket aligha. S utólag nézve, akár olcsóbbnak is tűnhetnek az előbbiek. Cameron meghirdette, hogy letépik a bűnözők álarcát, de ez legfeljebb kormányzati arcmentésnek elegendő.

Címkék: költségvetés, Alberto Contador, bűnözés-bűnügy, kommentár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!