Ki néz valaha is szembe azzal, amit az óvónők vagy az ápolónők hiánya okoz? Tanítónőké, szociális munkásoké, pszichológusoké? Alig akad már valaki itthon, aki emberekkel foglalkozna.

 

Majd utólag érzékeljük az árat. Mint a szennyezett levegő – biztos, hogy az ártalmai borzalmasak, de csak évtizedek múltán derül ki, mennyire. Addig… köhögünk, krákogunk kissé.

Közben szembe kellene nézni legalább azzal, hogy nem működik a csapda, amely bizonyos szakmákban pénzhelyettesítő eszközként emberi melegséggel fogta meg a dolgozókat. Hálás a babákkal, a kicsi gyerekekkel, a diákokkal foglalkozni, felemelő az elesetteken segíteni szociális munkásként vagy ápolóként. Legyen ennyi elég tisztességes fizetés helyett? Sokáig ment ez így.

A bajt az unió, illetve a szabadság okozza. Európa elszívja az embereket. Az unió és szabadság nélkül nem is kezelhető a baj. Csakhogy az Európai Közösséggel beszélő viszonyban is alig vagyunk, nemhogy közös finomhangolást végeznénk például a szabad munkaerő-áramlás rendszerén.

Legutóbbi lapszámunkban óvónőkről és ápolókról írott cikkekben bizonyítottuk, hogy ez nem megy tovább. A friss diplomások nem képesek pótolni a szakmát vagy az országot elhagyó orvosokat sem. Ápolóként pedig 2015-ben alapképzésben 39 százalékkal kevesebben végeztek, mint tíz évvel korábban.

Utólag majd okosak leszünk? Mint a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Polgári Együttműködési Egyesület és a Professzorok Batthyány Köre kétszer is ezt tette? Most, hogy már szinte mindegy, a Fidesz értelmiségi holdudvarának szervezetei merészen figyelmeztették a választást nyerő Fideszt a hibáira. Azt írták az Idők Jelei című vitasorozatuk harmadik darabjában: „Manapság nincsenek szabadon elfoglalható földek, mint a római korban, azonban vannak uniós források. Azt tapasztaljuk, hogy az uniós pénzek egyesek számára úgy állnak rendelkezésre, mint a rómaiaknak a frissen hódított földek. Ez olyan mértékben vállalhatatlan része a mai magyar közéletnek, amit a keresztény értelmiség nem tud, és nem is akar tovább magyarázni.” Üstökösszerűen felívelő emberekről szólnak még, kiknek nehezen magyarázható gazdagodása közpénzt magánosít és rossz, követhetetlen mintát ad.

Néhány nap elteltével illusztrálták saját címüket. Az Idők Jeleként újra jelentkeztek egy közleménnyel, mely szerint szomorúan olvasták a cikkeket, amelyek sorozatuk Újra néven nevezzük című kötetét olyan színben tüntetik fel, mintha szerzői a jelenlegi kormány (nagy k-val írták) vagy egy konkrét politikai párt kritikájának szánták volna.

A kettő között Németh Szilárd is címet illusztrált, a maga módján néven nevezte, azaz lesorosozta őket. És beállt a pánik. E körben biztosan tudnak az 1222-es Aranybulláról. Az abban foglalt ellenállási záradékról?

Kimondta, hogy a nemesek a hűtlenség vétke nélkül ellenállhatnak, ha a király az Aranybulla rendelkezéseit megszegné, szabadságaikat veszélyeztetné. Sok évszázadon át élt a szabály, és a huszadik század közepéig hivatkoztak rá.

A záradék szerint „hogyha pedig mi vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké”.

Hát tessék! Adjanak reményt, hogy legalább utólag lehet bátornak is lenni.

Közöttük sok az orvos- és bölcsészprofesszor is. Megélhetik az emberhiányt, amiről a cikk első része szól. Érzékelhetik, hogy sajátos közéletünkben nem folyik beszéd semmiről, ami fontos. Például arról, hogy mit lenne jó tenni az unióbeli szabad munkaerő-vándorlással. Legyünk boldogok, mert lecsapolta a munkanélküliséget, a kint lévőktől pedig ömlik haza a pénz. A kicsiknek nincs ugyan óvónő, az öregek elárvulnak, akár azért, mert nincs orvos és ápolónő, akár, mert gyerekeik szanaszét a világban. Bírjuk ki?

Válaszként demográfiai forradalommal győzzük le a meg nem született gyerekeket?

Ennek esélye akkora, mint annak, hogy a nyelvet megtisztítjuk az idegen szavaktól. Vannak társadalmi mamutok, amelyekhez az akarat nem fér hozzá. De igazodhat hozzájuk, terelheti őket. Ahogy gyereket sem lehet kétharmados többséggel előállítani. Több kell hozzá. A teljesség ígérete.

Ehhez próbáltak hozzászólni a nagy tekintélyű vezetők – de aztán meggondolták. Egyszer majd azért számítanánk rájuk.  

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!