Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. - Normális ország? - Megszállás az éj leple alatt. - Ferenc pápa politizál. - Rendkívüli és meghatalmazott. - Szégyen és gyalázat. - a Vasárnapi Hírek 2014. évi 30. számában megjelent olvasói levelek.

Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van
Fried Ferenc, Budapest
A száznapos tiltakozás nyomán kedvenc miniszterelnökünk lemondott a náci emlékmű átadási ünnepségéről, nem kockáztatva egy, az eddiginél is nagyobb botrányt.
Marad a ronda két szobor, az értelmetlen oszloprend, a kettős kordon és a többtucatnyi rendőr, akik Orbán „teljesített kötelezettségét” két műszakban őrzik a néptől.
S marad az emlékező tárgyak sokasága és a tiltakozók – mivel e művet sem esztétikája, sem hazug politikai üzenete (Magyarország ártatlansága a népirtásban), de főképp megvalósításának pofátlansága, az egyeztetések teljes hiánya s az érintettek átverése, majd az éjjeli felállítás miatt sem lehet elviselni.
A tüntetők előbb-utóbb kifáradnak, a helyszín bizonyára a rendszer ellenzékének szimbolikus helye lesz, a bukásig, s tán utána is. Egy zsidó hagyomány szerint a menekülők így fohászkodtak az öt főangyalhoz: előttem Mikháel, mögöttem Uriel, balra tőlem Izrael, jobbra tőlem Rafael, fejem felett Gábriel. (Az „-el” végződés a héber istennévből, az Éliből ered.) Nos, Gábriel nem lebeg felettünk a fél szárnyával, nem védelmez minket, de mintha az országalmát ajánlaná fel a birodalmi sasnak – ez így történt az 1940-es években.
2014. július 21-én Demszky Gábor a berlini fal éjjeli felhúzásához hasonlította a mű létrejöttét, s annak sorsát is jósolta neki, majd Pápai Gábor, a Népszava grafikusa mondta el a maga holokausztemlékmű-tervét: egy nagy kapu félfáján két gyereknév, a magasságukat jelző vonalak mellett évszámok. Az utolsó szám: 1944. A programot Gaskó Balázs előadásában Illyés Gyula verse zárta: Egy mondat a zsarnokságról.

Normális ország?
Ferenczy Tamásné, Budapest
A Szabadság téren, az újonnan felállított szobor mellett meghallgattam Bencsik Andrást, a Civil Összefogás Fórum egyik alapítóját. Szerinte „szégyenletes, ami itt történik, egy normális országban nem lenne ilyen”. Igaza van a zsurnalisztának. Csak nem tudom, hogy szerinte melyik az az ország, ahol ilyen szégyenletes kabarét el lehet képzelni. Normális országban nincs CÖF, nincs békemenet a kormány megvédésére, normális országban az emberek normálisan élnek. Bencsik, mint egy próféta, azt is elmondta: annak örül, hogy „egyelőre csak tojással és nem tojásgránáttal dobálták az arkangyalt”.
A legbotrányosabb az volt, amikor kijelentette, hogy „egy agresszív kisebbség kelti a hangulatot”, és nem érti, „miért nem tüntetnek a szovjet megszállás emlékműve ellen”. Felháborító volt az is, amikor a békeharcostól azt hallottuk: „senki sem mondta, hogy a zsidóság nem szenvedett, csak azt, hogy más is szenvedett”.
Bencsik úrnak illene tudnia, a zsidók soha nem mondták azt, hogy mások nem szenvedtek. De ebben az esetben a zsidók, akiket így nevez Bencsik, azért harcolnak a Szabadság téren, hogy soha többé ne legyen történelemhamisítás. És ami a legfontosabb, kedves Bencsik úr, a zsidó emberek nem aláznak meg senkit, csak úgy vélik, hogy itt az ideje mindenről kimondani az igazságot.
Ahogy ez egy normális országban szokás.

Megszállás az éj leple alatt
Frenkel Eszter, Szeged–Budapest
Más szavam, mint a döbbenet, nincs. Orbán Viktor még egyszer sem hallgatta meg a nép hangját. Csak azért, mert biztos abban, hogy az, amit ő mond, az szent, a többiek véleménye nem érdekli.
Így volt ez most is, amikor szombaton éjjel rengeteg karhatalmistával az élen megtörtént a szoborállítás. Azé a szoboré, amely minden felelősséget a náci Németországra hárít, és botrányos történelemhamisítást követ el.
Nemrég Schmidt Mária, a kormány történésze azt nyilatkozta, hogy „ez az emlékmű a megbékélés emlékművének, az engesztelés emlékművének készül”. Szeretném a tudós asszonyt megkérdezni, hogy milyen megbékélésről beszél? Vagy milyen engesztelésről? Mert én, aki a vészkorszakban elveszítettem drága nagyszüleimet, rokonaimat, még egyszer megkérdezem: merre található azoknak a magyar nyilasoknak, csendőröknek, fasisztáknak, hóhéroknak a neve, akik több százezer zsidó származású magyar állampolgárt küldtek meghalni a koncentrációs táborokba? Vagy Orbán és Schmidt Mária tényleg azt gondolják, hogy akik itt élnek, ebben az országban, semmit sem értő emberek?
Tudom, hogy az emlékmű ott fog állni a Szabadság téren. Azt is tudom, hogy ma, a diktatúrában senkinek a véleménye nem számít. Nagy bajnak tartom, hogy a magyarországi zsidó szervezetek vasárnap nem tiltakoztak a szobor állítása miatt. De nagyon remélem, hogy még megélem azt az időt, amikor Orbán már nem lesz királya ennek az országnak, és ez a szobor is megtalálja dicső helyét a szoborpark temetőjében. Ott a helye.

Ferenc pápa politizál
Dr. Takács Imre, Hajdúszoboszló
A média néhány képviselője meglepődött, amikor Tóbiás József a kongresszuson a szegénység ellen küzdő Ferenc pápa érdemeit méltatta. Az elmúlt években az MSZP támogatottsága nagyobb lett volna, ha a vezetőik nem feledkeznek el a szociáldemokrata gyökerekről.
A 19. század végén már XIII. Leó pápa is kiállt a szegények mellett, felszólította az államot az elesettek támogatására. A szegénységért vállalt felelősség különösen az 1960-as évek óta foglalkoztatja az egyházi vezetőket. A második vatikáni zsinaton megfogalmazták, hogy meg kell találni azt az igaz utat, amely összhangban van az evangéliumi követelménnyel, a szegényekről való gondoskodással. Ferenc pápa kijelentette, hogy el kell ítélni az emberi jogok megsértését, az alultápláltságot, az iskoláztatástól való megfosztást, a kizsákmányolást, a kirekesztést. A pápa arról is szólt, hogy amikor az egyház kiáll a fontos humánus ügyekért, azzal vádolják, hogy politizál. „Én erre úgy válaszolok, hogy igen, politizálunk a szó evangéliumi értelmében, de ez nem pártpolitika”, hangsúlyozta Ferenc pápa.
A szociáldemokrata pártoknak is meríteniük kell az evangélium kincsestárából, még akkor is, ha ez néhány politikusnak nem tetszik.
Az 1990-es években a Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele az igazságosabb világ megvalósításáért szállt síkra. Ez most különösen időszerű gondolat, amit a szociáldemokratáknak fontos iránytűként kell figyelembe venniük. Nem értem, hogy a KDNP országgyűlési képviselői miért nem gondolnak erre az igen fontos követelményre.

Rendkívüli és meghatalmazott
Hommonai Kálmán, Budapest
A 69 éves Szentmihályi Szabó Péter, poéta, tollforgató és könyvkiadó lesz Magyarország nagykövete Itáliában. A Külügyminisztérium „új politikájába” belefér, hogy országunkat Rómában olyan ember képviselje, aki sohasem titkolta antiszemita voltát.
Még 2000 decemberében a Magyar Fórumban, a magyar zsidókról azt írta: „Nem tudom, nem értem, miért gyűlölnek minket ennyire. Itt élnek Magyarországon, magyarul beszélnek, írnak, de utálnak minket. Nem igazán értem, miért maradnak itt, ha ennyire rossz nekik ebben a bambán béketűrő országban. Felismerni őket nem nehéz, mert egyszerre gyávák és szemtelenek. A pénz az istenük, az anyanyelvük, abban bíznak elejétől fogva. Árkos szemük, petyhüdt bőrük, nyirkos tenyerük, torz mosolyuk elárulja őket. A világon mindenütt megtalálhatók. Ők a Sátán ügynökei.” Azzal folytatta ez a poéta, hogy a zsidó emberek „kapzsik, irigyek, gonoszak – és nagyon csúnyák”.
Tudom, hogy az Orbán–Navracsics páros döntését senki sem fogja megváltoztatni, Szentmihályi Szabó zsidógyűlölő nagykövet lesz. Ez az új kormányunk új politikája. (A botrány fejleményeiről lásd itt található cikkünkben a keretes összefoglalót - a szerk.)
Csak egy kérdésem van: ha a megbízólevelet Olaszország külügyminisztere átveszi Szentmihályitól, és netán zsidó származású, ebben az esetben mit tesz nagykövetünk? Hazatér?

Szégyen és gyalázat
Rezsinek Jenő, Budapest
Elvittem a fiaimat Felcsútra, az U19-es Európa-bajnokság Magyarország–Portugália mérkőzésre. Gondoltam, hogy az osztrákok elleni 3-1-es vereség után itt az ideje a portugál csapat ellen nyerni. Sajnos magyar részről a játék mindennek nevezhető, csak labdarúgásnak nem. Az eredmény 6-1 Portugália javára, amit a csapat kitűnő játékával ért el.
Este a tévében az egyik angol sportújságíró azt mondta, hogy ezen a találkozón a magyar csapat azt tette, amit tudott, a portugálok meg azt, amit akartak. Nem vagyok sportszakértő, de szerintem a fiatal magyar focisták ma úgy néznek ki a pályán, mint a kezdő sportolók. Pedig hazánkat érte a megtiszteltetés, hogy itt rendezzék meg az Európa-bajnokságot. Volt idő felkészülni, volt az adófizetők rengeteg pénze erre, és csupa luxuskörülmény.
Nem lehetne végre összefogni, lehetőleg semleges civilekként és rákényszeríteni a forradalmi kormányt, hogy hagyja végre abba a milliárdok öntését az úgynevezett „magyar fociba”? Mert amit látott a közönség Felcsúton, az botrány. Ebből még sok év múlva is csak égés, pénzkidobás és kínos magyarázkodás lesz. Ma még az elkötelezett kormány közeli média mindent meg tud magyarázni – aki akarja, elhiszi. Szerintem a semmibe kidobott pénzeknek jobb helye lenne az egészségügyben és az oktatásban.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!