Sokan csudálkoznak Hoffmann Rózsán. Én nem csodálkozom. Nekem régi ismerősöm ő.
Hosszú életem során voltam pedagógia szakos egyetemista is. Szakdolgozatomat is neveléstörténetből írtam – enkézzel – az akkor népi demokráciának nevezett időszak pedagógiai elméletének és gyakorlatának kérdéseiről.
Az e tárgyban végzett olvasgatás, munkálkodás, elmélkedés egyik érdekes konklúziója volt, hogy az úgynevezett szocialista oktatás és nevelés elméletébe és gyakorlatába milyen szépen és szervesen épültek be az előző időszakok, például a Horthy-rendszer elemei.
Tekintélyelvűség és központosítás, drill, fegyelem, a kollektíva elsőbbsége az individuum felett, az értelmiségivel szemben való szüntelen gyanakvás vagy a Nyugat-ellenesség – mind-mind kontinuus elemek voltak majd egy évszázadon át.
Csak a nemzet szóval illetetett kollektívát kellett átkeresztelni „közösség”-gé. A liberalizmus szitokszavát egyénieskedéssé. A zsidót reakcióssá.
Tanulmányaim egybevágtak iskolás tapasztalataimmal is. Bár balos családból voltam való és kamaszkoromban bizony jócskán voltak még bennem meglehetősen szektás hajlamok is, de mint polgári származék, mint művészgyerek állandóan rám sütötték a gyanús polgári származék, a föltűnési viszketegségben szenvedő, a közösségi fegyelmet nem szenvedhető, a sorból kilógó idegen elem billogát.
Az iskola a kritikát nemigen viselte el senkitől. A konkrét bírálat azonnal az egész elvetésének gyanúját váltotta ki. „Mi van? Nem tetszik a rendszer?” Ez volt igazgatónk egyik kedvenc mondása. Ha például valaki arról panaszkodott, hogy elsózták a menzán a levest. Akinek nem tetszett a leves, annak a rendszer nem tetszett, akinek nem tetszett a rendszer, az a haza ellensége lett.
Hoffmann Rózsa és társai ebből a világból valók. Levették a piros úttörő nyakkendőt, amelyet a hűvösvölgyi hadijátékokon, seregszemléken viseltek és fölvették a cserkész uniformist. De a lelkük, az agyuk, az értékrendszerük maradt, mi volt. A párttal egy az útjuk, ha a néppel nem is. Pártot szolgálnak és nem nemzetet. A rendszert nézik és nem az embert.
Mondom: régi ismerősök ők.
Kamaszkorom végére kiismertem őket és minden erőmmel lázadtam ellenük.
Ma sem tehetek mást.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!