Kutyamenhely. Fölös kutyák helye. Gazdátlan, kidobott, ellökött jószágoké. A magány helye. A szomorúság helye. A halál helye.
Sokféle menhely létezik: van kutyamenhely, de van embermenhely is: anyamenhely, gyerekmenhely, hajléktalanmenhely, menekültmenhely, idegenmenhely.
A képet a kedves olvasók választották ki számos kép közül, melyek jó részén szintén menhelyesek lettek örökítve; csak éppen nem kutyák, hanem emberek. Gyerekek, öregek, szegények. Menhelyiek.
A kutyamenhely láttán elsírjuk magunkat. Az embermenhelyekről igyekszünk nem venni tudomást. Talán épp azért, mert érezzük: oda kerülhetünk bármikor.
De az is lehet: már ott is vagyunk. Benn, a menhelyen. Akinek szerencséje van, az kiszabadul és elmegy. Messzire innen. Máshoz, máshova. De a többség marad. Itt. Sehol.
A menhely biztonságot ad. A börtön biztonságát. És azt is csak egy darabig.
Ha a menhely végleges marad, akkor megszűnik menhely lenni. Akkor gettó lesz. Vagy siralomház.
Nekem a kutyamenhelyről is az ember jut eszembe. Az, aki a kutyát a kocsiból kidobta, a kölyköt az út szélére rakta. Ember az ilyen. Hát igen. Sajnos az. Az ilyen is ember. Vagy emberből lett. Kutya soha nem tenne ilyet. Se macska, se ló, se teve.
Igazi állati gonoszságra csak az ember képes.
Úgy olvastam, a vadászok évente nyolcvanezer kóbor ebet lőnek Magyarországon agyon. Nyolcvanezret. Az nyolcvanezer embertelen magyar. Évente. És nem mindegyik jut hozzá, hogy minden évre szemétre hányjon egy kutyát. Van, akinek csak két-háromévente adatik meg ez az öröm.
Nézem a képet, és azon spekulálok, vajon az az ember, aki megáll az úton a kocsijával és kilök belőle egy pár hetes kölyökkutyát vagy egy használhatatlannak nyilvánított öreg ebet, az az ember vagy emberszerűség vajon melyik pártra szavaz?
És milyen egy ilyen embernek a feleségének, gyermekének lenni?
És milyen emberré cseperedik fel egy ilyennek a gyereke?
Nem tudjuk, nem tudhatjuk, soha nem fogjuk megtudni.
Csak az eredményt, a végeredményt tudjuk, érezzük, tapasztaljuk nap mint nap minden órában, minden percben ebben az országban mindenütt.
(Még tavaly év végén arra kértük olvasóinkat, válasszák ki 2012 legjobb VH-s képét, amelyről aztán állandó szerzőnk, Bächer Iván írta meg gondolatait. A galériát, amelybe az összes, általunk legjobban szeretett fotót feltöltöttük, Facebook-oldalunkon tudják megtekinteni.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!