Orbán Viktor legutóbbi londoni látogatása során úgy fogalmazott: a magyaroknak van egy sajátos észjárásuk, ami abban mutatkozik meg, hogy képesek egyszerre több fejjel is gondolkodni. Ez a magyar kormányra is igaz – mondta. Álmomban két Orbán Viktor voltam és játszottam egymással. Fejelgettünk. Egész jól ment. Mi nyertünk. De amikor felébredtem, elég nagy fejetlenséget tapasztaltam.

Ezen a londoni látogatáson például a miniszterelnök egy előadásán azt mondta, hogy a magyar kormány a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nagylelkűsége helyett a piaci finanszírozást részesíti előnyben. Ez nagyon kockázatos döntés volt, de helyes döntés is, amint az elmúlt egy év tapasztalatai mutatják.

Amikor ez elhangzott, már Magyarországon tárgyalt az IMF küldöttsége. Ez azt jelenti, miközben a magyar kormány fejének egyik feje Londonban arról nyilatkozott, helyes döntés volt kirúgni az IMF-et, addig a kormány fejének másik feje eközben – látva a beszakadó forintárfolyamot és az eladhatatlan államkötvény-milliárdokat – már javában azon tipródhatott, miként lehetne azt a szerencsétlen apró félreértést meg nem történtté tenni, hogy annak idején úgy kivágta az IMF delegációját, mint a taknyot.

Látszik ebből is, hogy a magyaroknak, de legalább is Orbán Viktornak tényleg van egy sajátos észjárása. Orbán egyik feje például az övéi előtt azt is mondta nemrégiben a Népszabadság információi szerint, hogy „ha az IMF visszajön, én el”.
Ezt fideszes politikusok a lap szerint úgy értelmezték, az IMF visszatérése esetén manifesztálódna, hogy a sajátosan magyar szabadságharcos gazdaságpolitika megbukott. És egy IMF-hitelre szoruló ország IMF-diktátumos megszorításon alapuló politikáját a miniszterelnök valószínűleg nem szeretné végrehajtani.

Nagyon valószínű azonban, hogy ezt a fajta értelmezés Orbán Viktornak csak egy fejére érvényes a sok közül, mert ezzel egy időben egy másik feje valószínűleg már azon morfondírozott, hogy ha mégis rászorulunk a valutaalap segítségére, miként lehet ezt majd a világnak a lehető legkisebb presztízsveszteséggel eladni. Ki is találta: a szabadságharc győzött, az IMF csúfos vereséget szenvedett. A Nemzetgazdasá­gi Minisztérium közleménye ezt következőképpen interpretálja: az elmúlt másfél évben a kormány új alapokra helyezte a magyar gazdaságot, felszámolva minden régi típusú együttműködést, amely korlátozta gazdasági önállóságunkat. Ezt sikeresen megvalósítottuk, elértük, hogy a magyar gazdaság a piacról finanszírozza magát, nem függünk mások jóindulatától. Ezzel a megújulás korszaka lezárult, most a növekedés korszaka kezdődik, és ehhez jó eszköz lehet egy újfajta, már a saját érdekeink szerint berendezett, gazdaságunkhoz igazított együttműködés az IMF-fel.

Ez köznyelvre fordítva annyit tesz, hogy miután szabadságharcunk fényes győzelmet aratott, most eljött az ideje, hogy nagylelkűségünk bizonyítékaként emberségesen bánjunk a legyőzöttekkel. Ha kellő megbánást tanúsítanak, akkor hajlandóak vagyunk megfontolni, hogy az új erőviszonyoknak megfelelően rendezzük velük a kapcsolatainkat.

A magunk részéről pozitívan értékeljük, hogy az IMF küldöttsége bűnbánatuk jeléül eljött Budapestre Canossát járni, és aláveti magát a győztes jogos diktátumainak. Cserébe a jövőben hajlandóak vagyunk elfogadni a pénzüket, ha rendesen viselkednek. (Utóbb kiderült, az IMF nem tud arról, hogy tárgyalunk velük egy új együttműködésről. Hiába, ezek javíthatatlanul egyfejűek. És az egyfejűek néha olyan fafejűek!)

Az NGM közleménye tipikusan a többfejű magyaroknak szól. Azoknak, akik egyik fejük lelke mélyén nagyon is jól tudják, hogy az első pillanattól értelmetlen és az ország számára iszonyúan káros szabadságharc elbukott. Belekerült pár ezer milliárdunkba. A másik fejüknek viszont kell valamiféle magyarázat ahhoz, hogy másnap is fel tudjanak kelni. Mindenkinek szüksége van legalább egy arcra, amivel tükörbe tud nézni.

Orbán Viktor egy dologban téved: az általa említett többfejűség nem annyira elterjedt a Kárpát-medencében, mint gondolja, és mostanság az is nagyon gyakori, hogy sokan a kormány esztelen fordulatai láttán hirtelen elveszítik a fejüket. Az egyiket legalább. Ők most azt gondolják, mint a többi egyfejű, hogy elvesztegettünk másfél évet, elvesztettünk legalább ötezermilliárd forintot, és minden hitelünket a világ szemében. Most újra ott tartunk, hogy súlyos válságot kell menedzselni.

Ezt viszont van, aki Orbánnál sokkal jobban tudja. Itt volna az ideje, hogy szóljon valaki a Bajnainak. Igaz, ő csak egyfejű, de már bizonyította, hogy neki egy is elég.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!