Orbán Putyinnal tárgyalt, s ezek a tárgyalások – a jelek szerint – nem jártak túl sok eredménnyel. Annak ellenére, hogy a friss vér – ahogy Orbán Viktor európai látogatásai során megfogalmazta – Közép-Európából jön, de még inkább a Távol-Keletről, főleg Kínából, s újabban Oroszországból.

 

S ebben van is valami. Sokak szerint a kínai és az orosz modell, az állami irányítású kapitalizmus hatékonyabb, és képes kiszűrni a felelőtlen finánctőke kalandorakcióit, lásd az Egyesült Államokból eredő pénzügyi válságot. A válság nyomán keletkezett gazdaságelméleti zűrzavar kiváló terep a zavarosban való halászáshoz, mindenki azt mazsolázza ki, ami neki tetszik. Orbán Viktornak nagyon tetszik a „keleti modell”, nem véletlen, hogy hirtelen jó kapcsolatokra törekszik (az eddig vörös diktátornak tartott) Putyinnal, és (az eddig emberjogilag elítélt) Kínával. „Kit érdekel ma már, milyen ostobaságot mondtam tegnap!” – mondta állítólag annak idején Konrád Adenauer, német kancellár. Valóban, botor az, aki politikusoktól számon kéri korábbi ígéreteiket. De azért nem mindenki feledékeny. És van egy nagy különbség: Orbán Viktor nem Adenauer és Magyarország nem nagyhatalom. Jó tudni: kicsik vagyunk, sérülékenyek, és nagyon is függünk a körülöttünk lévő világtól. A sok kis feltörekvő országból azokat részesítik előnyben, akik leginkább kiszámíthatóak, hitelesek és versenyképesek. Magyarul: ahol a legbiztosabban megtérül a befektetett tőke. S a nagyhatalmak nem felejtenek.

A Fidesz-kormány sajnos hatalmas hitelességi deficittel küzd. Nemcsak azért, mert következetlen, kiszámíthatatlan és sárba tiporja a jogállamiságot. A deficit egy része még ellenzéki tevékenységükből fakad: minden erejükkel nemzetellenesnek minősítettek és megakadályoztak minden reformot, amely (ők is tudták) elengedhetetlen lett volna az ország felzárkózása szempontjából. Ezzel óriási fáziskésésbe kerültünk a környező országokhoz képest. Jó, ezt még lehet az obligát ellenzékiség számlájára írni. De azt már nem, hogy egy parlamenti párt teljes frakciója kivonul és lebontja a legitim kormány legitim rendőrsége által felállított védőkordonokat. Ez a felvétel bejárta a világsajtót, és sok mindent elmondott a Fidesz „törvénytisztelő” magatartásáról. Csak a vak nem látta, mire számíthatunk hatalomra kerülésük után. A „kordonbontás” azóta is folytatódik, a kétharmados többség birtokában immár töretlenül. Az Alkotmánybíróság, a sajtó betagosítása, a magánnyugdíjpénztárak einstandolása, a visszamenőleges törvénykezés, a „személyre szabott” törvények (lex Borkai, lex Szapáry, lex Szász stb.) mind-mind aláássa az ország szavahihetőségét, hitelességét. Ezek után az is bolond, aki tőkét fektet be Magyarországon, hiszen egy laza csuklómozdulattal ezt bármikor elvehetik.

Az ország versenyképességét pedig a szinte csak külföldi cégeket sújtó irreális mértékű válságadó ássa alá. Ezt is tudja Putyin, akivel tárgyalásokat folytattak a Malév, a paksi atomerőmű, a Szurgut­nyeftergaz-kivásárlás, a Déli Áramlat ügyében. Nem véletlen, hogy eredménytelenül. Egy nem szavahihető emberrel, nem szavahihető kormánnyal nehéz megegyezésre jutni. Ha az üzlet mégis megköttetik, hatalmas felárat (veszélyességi pótlékot) számítanak fel. Különösen, ha még az államigazgatás sem működik. A minisztériumokból horrortörténeteket hallani. A kádercserék következtében a régiek már, az újak még nem dolgoznak: sehol nem lehet megtalálni senkit, főleg felelőst nem. Ez elsősorban a nemzetközi szerződések, EU-támo­gatások folyósítása kapcsán nagy probléma. De n­agy gond lehet a küszöbön álló EU-elnökség levezénylésében is. Valószínűleg ezért is hívták raportra a fél magyar kormányt Brüsszelbe.

Az Orbán-kormány iszonyú ballasztokkal indul, és ezeket jórészt maga aggatta önmagára és az országra. Sokat fizetünk érte, mi mindannyian.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!