A képviselő

Azt tudakolták az újságírók Salamon László kormánypárti képviselőtől, nem akar-e véletlenül le­­mon­dani most, hogy szégyenben hagyták megint. Ezt a kérdést tartotta beavatkozásnak. Megküzd ő a megalázottsággal maga, úgy emberileg, de lemondani persze esze ágában nincs, úgy politikailag. Messze került már emberség és politika ebben az új kurzusban. Kéz a kézben persze soha nem jártak, de most már látótávolságon kívülre kerültek egymástól.

Salamon képviselő a tipikus backbenchere ennek a kormánynak. A szó az angol politikában használatos, magyarul körülbelül annyit tesz: hátsó pados. Azokat a képviselőket nevezik így, akik nem a frontvonalból, nem bársonyszékből vívják harcaikat, hanem szakmai hátteret, no meg szavazatot adnak a kormányzati akarathoz. Salamon képviselő a legrutinosabbak egyike a Házban, huszonegy éve (!) ül ott. Még az MDF-ben kezdte a rendszerváltozáskor, aztán fideszes lett, most meg a kereszténydemokrata, de lehet, hogy ez ugyanaz. Salamon képviselő keveset szerepel a nyilvánosságban, ahhoz ő túlságosan akkurátus, véleménye sehogy sem tu­­sza­kol­ható bele a hátsó padosokra szánt néhány másodpercnyi műsoridőbe. Ha szólásra emelkedik az Országgyűlésben, és gyakran tesz ilyet, annak általában tömegoszlató hatása van az ülésteremben. Tudják a képviselők, hosszú és aprólékos fejtegetésre számíthatnak, ilyenkor lehet felhívni az asszonyt, netán elszívni egy cigit, vagy inni egy felest a büfében, mert honatyának ez mind megengedett. Salamon képviselő fárasztóan alapos ember, egyike azon kevés képviselőknek, aki elolvassa az előterjesztéseket, tán az összeset, felkészül belőlük, utánajár, elemez, jogászkodik, úgy mondják. Tiszteletre méltóvá teszi ez őt minden politikai oldalon.

Talán ezért, a megkérdőjelezhetetlen szakmai tisztesség okán bíztak komoly feladatot Salamon képviselőre a kétharmad urai. Ő vezette az alkotmány-előkészítő bizottságot. Azt mondták neki, hogy ott, ebben a testületben formálódik majd az új alaptörvény. Dolgozott hát sokat, olvasott, készült, ülésezett, egyeztetett, véleményezett és véleményt kért. Nem szóltak neki, hogy eközben, valahol Brüsszel és Strasbourg között a vonaton, az iPadjén már bőszen gépel Szájer EU-kép­viselő, írja az alkotmányt, egy ültő helyében. Szájer EU-kép­viselő bevitte művét Orbán EU-elnökhöz, tetszett neki, mívesnek ítéltetett a munka, abból lett hát az alaptörvény. Salamon képviselő talán éppen egyeztetni, tárgyalni igyekezett, mikor szóltak neki, de lehet, hogy csak a rádióban hallotta: okafogyott itt már a jogászkodás.

Hogy a megalázottság ne legyen oly nyilvánvaló, újabb feladatot kapott Salamon képviselő, fajsúlyosat megint. Az új választási rendszert előkészítő testületet kell most vezetnie. Ülnek ott a pártok, behívnak szakértőket, számolnak, elemeznek, hogy lehetne kevesebb képviselőt arányosabban választani, hogy a demokrácia, no meg a választói akarat mindenhatósága ne sérüljön. Hogy szóltak-e neki, vagy csak a rádióban hallotta megint, nem tudom, de megint hiábavalónak bizonyult a sok igyekezet. Múlt héten összeült a Fidesz elnöksége, eldöntötték barátok közt, milyen lesz az új választási rendszer: a Fidesz pillanatnyi politikai érdekének kedves, ha­­talmának bebetonozására alkalmas, hát ilyen. Áder EU-képviselő közölte is a verdiktet a nyilvánossággal. Talán azért bízzák ezt mostanság EU-kép­vi­selőkre, mert úgy hiszik, akkor európai tűnik majd a gyakorlat. Nem az. Salamon képviselő meg ott maradt a bizottságával kínban és szégyenben, jogos hát a kérdés, lemond-e, vagy tűri újból az eltiprást. Tűri ő, mint minden mást, amit rá és a sok hozzá hasonlóra oszt a kétharmad elitje. Hogy miként küzd meg a nyilvános megszégyenítéssel, az a belügye neki, ahogy kínos sutasággal mondta volt.

Szimbólum lett most Salamon képviselő. Mert belügye, ugyebár nem neki, hanem az országnak van: a megalázottság közös élmény.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!