Olimpiai atmoszférát árulnak az interneten, üvegbe zárt londoni levegőt. Nem is drága, ha sietünk, még jutányos áron hozzájuthatunk. Most, hogy úgyis csúnyán befuccsolt a nemzeti konzultáció, érdemes lenne inkább erre költeni a levelezgetésre félretett közpénzből. Hogy jusson mindenkinek egy szippantásnyi. De akár spájzolhatnánk is belőle. Félre tehetnénk a rosszabb időkre, a kérlelhetetlenül bekövetkező dohos, fullasztó levegőjű napokra.
Jót tett nekünk ez az olimpia. Jó érzés mások fényében fürödni, mások teljesítményére büszkének lenni. Jó érzés érezni, legalább pár napig, hogy Magyarország nagyhatalom, sportban legalább újra az. És ennek feltétel nélkül, minden zavaró körülménytől mentesen lehet, sőt kell örülni. De mi kell ahhoz, hogy ebből a jóérzésből tartalékolni tudjunk?
Nem kell például ráerőltetni a politikát, különösen nem a politikust a sportsikerekre. Amúgy is teljes tévedés azt hinni, hogy egy politikus megítélését bármilyen módon befolyásolja, ha odatolakszik a bajnokok elé, mellé, mögé. Nincs az a fideszes kistérségi megbízott, akit észrevennének egy olimpiai bajnok mellett.
A magyar sportolók ezen az olimpián a nyilatkozataikkal is példát mutattak. Példát szerénységből, nem egyszer alázatból. Egyikük sem kisajátítani, hanem megosztani akarta saját sikerét. Ehhez képest különösen szégyenteljes az, aki az olimpiai sikerek adta kegyelmi pillanatokat egy jó kis önfényezésre, netán a jó emésztéshez nyilván elengedhetetlen gyurcsányozásra akarja felhasználni.
Nincs is azzal semmi baj, ha egy országnak sportbarát kormánya van. Kiderült most is, igenis érdemes államilag támogatni a sportot. A kérdés már csak az, hogyan támogassa a sportot, és milyen sportágakat támogasson. Kivételes pillanat és furcsa érzés, de egyetértek a tolakodástól amúgy példás visszafogottsággal távol maradó – pedig több alapja lett volna hozzá, mint másoknak – Schmitt Pállal, aki felvetette: a társasági adókedvezmény rendszerébe az eddig preferált látványsportágakon túl be lehetne vonni egyéni sportágakat is. Ideje felülvizsgálni ezt a futballközpontú pénzosztást (vagy pénzszórást?), amelynek létjogosultságát és értelmét a miniszterelnök személyes elkötelezettségén kívül egyelőre nem támasztja alá semmi. Jó lenne remélni, hogy a felcsúti Orbán-kúria végében épülő fedett sportcsarnokba a fociakadémistákon kívül mondjuk vívók és cselgáncsozók is bejuthatnak majd néhanap. Vagy legalább jut forrás a felfeslett tatamik és birkózószőnyegek kijavítására, esetleg kerülhet egy légkondi abba a vívóterembe, ahol jelenlegi és reménybeli olimpiai bajnokok készülnek, hogy az uszodákról ne is beszéljünk.
Talán ezt is belefoglalták abba a sportstratégiába, amit jó pillanatban hirdetett meg a Magyar Olimpiai Bizottság, a mostani sikerekre tényleg lehet építeni a jövőt. A dokumentum bemutatásának legfontosabb üzenete így hangzott: remélik, a kormány biztosít majd elég forrást a megvalósításra. Én biztos vagyok benne, hogy ígéretben nem lesz hiány. Ostoba lenne az a kormány, amely ilyen örömteli pillanatokban kezdene garasoskodni. De jól kalkulálható az is, hogy a most megígért pénz pont az első megszorítási szükségnek fog áldozatul esni. Márpedig megszorítási szükség mifelénk nem négyévente adódik. Érdemes lenne tehát függetleníteni a sporttámogatásokat a kormányzati szándéktól és a gazdasági kényszerektől, mondjuk ahhoz hasonlóan, ahogy azt Nagy-Britanniában tették. Ott a sporttámogatás nagyobb részét a nemzeti lottóból fedezik, vagyis bárki hozzájárulhat akár az olimpiai sikerekhez is azzal, ha lottószelvényt vásárol.
Az ilyen magamfajta laikus szurkolónak feltűnhetett az is, hogy „a Magyarországot támadó nemzetközi balliberális körök” is szabadságra mentek, esetleg az olimpiai közvetítések figyelemmel kísérése vette el az energiájukat nemzetünk lankadatlan lejáratásától. Mi mással lenne magyarázható, hogy a külföldi sajtóban tucatszám jelentek meg a magyar sportsikereket méltató cikkek? Azokban a lapokban is, amelyek oly csúnya szavakkal szoktak írni a magyarországi viszonyokról. Összedőlni látszik a kormánypárti világmagyarázat? Lehet, hogy még sincs itt semmiféle összeesküvés? Ezek szerint nem Magyarországgal van baj, hanem…
De kit érdekel ez most? Van még egy kis levegő abból a londoni atmoszférából. Lélegezzünk mélyeket!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
