Most már felesleges szépelegni, keresgélni a politikailag korrekt szavakat. Bűntett történt.
Miután a héten kiderült, hogy a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások einstandja után az erről szóló miniszterelnöki ígéret és jogszabályba foglalt garancia ellenére sem lesz egyéni nyugdíjszámla (ha igen, akkor csak informatikai fejlesztésként, nem azért, hogy reformot hajtsanak végre), és a kormány semmiféle változást nem tervez a nyugdíjrendszerben, ideje világosan kimondani: Magyarországnak olyan kormánya van, amely előbb megzsarolta, majd gátlástalanul meglopta az állampolgárait. Magyarország olyan hely, ahol a miniszterelnök szava mit se számít. Magyarország olyan hely, ahol a miniszterelnök és a kormánypárt vezetői által jegyzett, Országgyűlés által elfogadott nyilatkozat sem kötelez senkit semmire. (Vö.: hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal.) Magyarország olyan hely, ahol a kormány a következő generációk életét meghatározó ügyekben nem rendelkezik semmiféle koncepcióval. Nagy és fontos ügyekben, nyugdíjban, oktatásban, foglalkoztatásban összezavarni, lerombolni képes, építeni nem. Magyarország olyan hely, ahol a 2,5 millió embertől elrabolt Háromezer milliárd forintból egy miniszterelnöki unortodox lázálmot finanszíroztak egy éven át, nem maradt belőle semmi a jövőre, elverték, felélték, elherdálták a kudarcos jelenre. Magyarország olyan hely, ahol mindezt nyugdíjvédelemnek és megújulásnak hívják.
Végül is megtehetik. Nem volt még ország, ahol ily nyugodtan viselnék egy különös kegyetlenséggel, előre megfontolt szándékkal elkövetett, államilag levezényelt rablást. Nyár van, olimpia, ilyenkor kell lebukni. Egyébként is, a lopott pénz úgyis csak évek, évtizedek múltán fog hiányozni, igaz, akkor nagyon, de addigra úgyis megunják ezeket a mostaniakat, elévül akkora, amit most elkövettek ellenünk. Az utódoknak kell megoldani ezt is, sok kényelmetlen és fájdalmas döntéssel, hogy ne dögöljön éhen a mai fiatal nyugdíjas éveiben, azért. A mostani tolvajok meg kritizálják majd nyilván az akkoriakat, ígérhetnek könnyű álmot újra, az hoz szavazatot, még az is lehet, hogy kétharmadnyit megint.
Ilyen az élet nagy körforgása mifelénk, Félázsiában, minként azt a miniszterelnök nemzetkarakterológiailag leszögezni méltóztatott. Kirobbant amúgy erről egy nívós vita. Az egyik álláspont szerint igenis félázsiaiak vagyunk, a magyarok erős vezető utáni vágya és ennek felismerése magyarázza Orbán Viktor politikai sikerét is. A másik azzal érvel: a joguralom és a szabadság iránti vágyunk mindig is kiemelt minket, magyarokat Európa keleti feléből. Azt mindkét vitázó fél elismeri, hogy félázsiaiságunk leginkább a kóros bizalomhiányban érhető tetten. Kutatások bizonyítják, hogy az intézményekbe vetett bizalom Magyarországon általában alacsonyabb, mint nyugaton és mint a többi kelet-európai ország jelentős részében. Pedig végső soron ez a közbizalom működteti a társadalmat, ez alapozza meg a gazdasági viszonyainkat is. Enélkül nincs együttműködés, de nincs gazdasági növekedés sem. A közbizalom hiánya távolítja az országot Európától, közelebb löki a Balkánhoz, közelebb Ázsiához. De vajon lehet-e erősíteni a közbizalmat egy olyan országban, ahol az állam lop a polgáraitól? Ha így tesszük fel a kérdést, talán el is dönthető a vita: ha (már) nem is vagyunk magunktól félázsiaiak, hát olyanná tesznek bennünket.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
