Gál J. Zoltán: Üvöltés helyett

A minap eszébe jutott, készülne a tanévre, nem is tudom, kitől örökölte ezt a pedantériát. Úgy emlékszik, hogy tavaly ilyenkor már csomagoltunk bőszen, még hetek múlva is celluxdarabkákat kapargattunk a konyhaasztalról. Mondjuk neki, hogy majd holnap megkapja a tankönyveit, vidám kis este elé nézünk így is. De miért csak holnap, kérdezi, s ilyenkor illene valami értelmeset válaszolni, de csak annyira telik, hogy ez az új rend, azért. De miért, kérdi újra, mert így döntöttek a kormányban, válaszoljuk, a harmadik miértre viszont kénytelenek vagyunk bevallani, hogy halovány fogalmunk sincs, és még mi, a szülei érezzük rosszul magunkat ettől. Hét mégse terhelhetjük a közös vacsorát a kormány anyázásával, elvégre nagycsoportos is van köztünk.

Akkor lesz keddenként vívás, ugye? Kapott egy színes órarendet, azt töltögetné éppen. Nem tudjuk, hogy lesz-e egyáltalán, hogy kedden-e, azt meg végképp nem, porlik tovább a szülői tekintély. Senki nem tud úgy szemmel verni, mint ő. Kénytelenek vagyunk hát elmesélni, hogy mivel az iskolai tornateremhez az iskolának innentől már nincs köze – ne kérdezd, miért, kérlek –, ezért nem tud szerződni az edzővel, aki a minap a faliújságon közölte a szülőkkel, hogy hónapok óta vár a válaszra, bár abban sem biztos, kitől is kellene engedélyt kérnie, nem is csoda hát, hogy még mindig nem tudja, bérbe veheti-e idén is azt a termet, ahogy tette eddig évek óta mindenki megelégedésére. De ha gyűjtünk aláírást, akkor talán könnyebb lesz, bár lehet, hogy a rendes iskolai tornaórákat is délután tartják majd, és akkor oda az edzés, meg a gyerekekbe feccölt munka. És a gitáróra, az legalább lesz csütörtökönként? – le kell már ülni mellé, úgy magyarázni: tudod a zeneiskolában eddig idősebb tanár nénik és bácsik tanítottak benneteket, nekik nyugdíjba kellett menniük, mert ez a törvény, azért. Kérték ugyan, hogy maradhassanak, de úgy tűnik, nem engedik nekik, bár ez sem biztos, mindenesetre, aki marad, annak egész nap kellene tanítania, pedig a zeneiskolában eddig csak délután okítottak, a rendes tanítás után, hiszen ez a különórád neked is. Vagyis, ha lesz is gitár, az is csak 4 óra után kezdődhet, mert addig az iskolában kell maradnod, hoztak erről is egy törvényt, ne kérdezd meg, kérlek, hogy miért, de majd két szendvicset viszel egy helyet, ígérd meg szépen, hogy megeszed uzsonnára azt is…

Amit ez a kormány ebben a tanévben tanárral, szülővel és diákkal tett a közoktatásban az nagyobb botrány száz trafikmutyinál, tíz felcsúti stadionnál, de még egy Simicskánál is. Ennek az oktatáspolitikának az oktatáshoz nincs köze, csak a politikához. De még a saját végigerőszakolt akaratukat is képtelenek voltak zökkenőmentesen levezényelni, hiába állítja ennek ellenkezőjét Hoffmann Rózsa azon a tanévnyitón, amit gyerekek jelenléte nélkül, egy templomban tartott a minap, hogy máshogy, hol máshol. A kísérletnek, hogy a mi gyerekeinket az ő képükre formálják, a következménye jól kalkulálható: túlszabályozott iskolák, az oktatási infrastruktúra vészes pusztulása, a tanítás színvonalának, minőségének megengedhetetlen romlása. Világosabban: írni, olvasni, számolni nehezebben tudó gyerekek, ez lesz ebből, de ez úgyis csak 2015-ben derül ki, akkor esedékes ugyanis a mostani viszonyokat mérő PISA-felmérés. Én nem tudom, miféle kormánynak lesz dolga majd akkor magyarázni ezt a mostani bizonyítványt, mindenesetre a szemünk láttára okoznak súlyos hátrányt a mi gyerekeinknek. És ezt – tisztelet a nagyon kevés kivételnek – szótlanul tűrik a megzsarolt és megfélemlített iskolaigazgatók, a megalázottságukba belefásult tanárok, akiknek szakmai érdekvédelmi szervezetei a sok megalkuvó kompromisszum miatt elveszítették lehetőségüket a tiltakozásra is.

És nem ordítunk, nem üvöltünk, nem toporzékolunk mi, szülők sem, hogy veszitek le a kezeteket a gyerekeinkről, de rögtön, hogy takarodjatok kifelé az ő életükből, de azonnal. Csak válaszolgatunk bambán, mert a gyerek az kérdez rendületlenül, és látom a szemében, nem érti, miért nem vagyunk képesek neki valami értelmeset mondani, valamit, amitől elhiszi, hogy biztonságban lesz ezután is ott, ahová mi küldjük. Ezt nem lehet megbocsátani soha ennek a kormánynak. Ezt a nézést.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!