Mégis, mi ez a felhajtás? Van igazsága Orbán Viktornak, aki állítólag efféle művi rácsodálkozással próbálta csillapítani a héten külföldi diplomaták izgatott kérdezősködését: teljességgel normális dolog lenne, hogy időnként Budapestre jönnek külföldi vezetők. Hogy felhajtás van mégis a heteken belül esedékes Merkel- és Putyin-látogatások körül, annak egyik oka, hogy normális dolgok mostanság nemigen szoktak történni a magyar külpolitikában.
Az Országház Nándorfehérvári termében például jobbára csak kétes hírű, de biztos egzisztenciájú diktátorokat lehetett fotózni, ha két nagyhatalom vezetője mégis erre jár, már önmagában elég ok a gerjedelemre. De azt a bizonyos felhajtást az teszi teljessé, hogy Merkelt is, Putyint is tüntetés várja Budapesten, egyiket marasztalnák, másikat inkább hazazavarnák. Nagyobbacska tömeg tán azokból jöhet össze, akik Merkelnek akarnak üzenni. Körükben terjed a hit – remény? –, hogy Európa Muttija majd valamiféle selyemzsinórt hoz Orbánnak protokoll ajándék helyett. Pedig nem fog.
A német kancellártól az Orbán-rezsim nyilvános elítélésére számít ennek a rezsimnek a magyar ellenzéke, ám valószínűtlen, hogy Merkel olyat tenne, vagy mondana Budapesten, amire itthon komolyabb ellenzéki politika építhető. Az erős mondatok – s ilyeneket nem először hall majd Orbán a német kancellártól – a zárt ajtók mögé vannak bekészítve, ha jut is ezek lekerekített változatából a nyilvános eseményekre, Merkel biztosan nem fogja, mert nem tudja, és nem is akarja megoldani a magyar politikai és civil ellenzék sanyarú helyzetét, azt, fájdalom, nekik maguknak kell. Üzenet már abból is kiolvasható, hogy Merkel Budapesten a zsidó hitközség vezetőivel is leül majd tárgyalni. A német diplomácia kereste a lehetőségét, hogy valahogy ellenpontozza a közös fotózkodást az Európában nem túl fotogén magyar miniszterelnökkel. Ebből Orbánnak kell(ene) érteni, abból meg az ellenzéknek, hogy a Mazsihiszen kívül nem találtak erre az ellenpontozásra alkalmas magyar szervezetet.
Ettől még a Merkel-vizit hozhat politikai fordulatot Magyarországon. A német kancellár ugyanis valójában egy kérdést fog Orbánnak szegezni: Kelet vagy Nyugat? Pontosabban: Európa vagy Oroszország? Azért jön – pedig a hírek szerint koalíciós partnerei, a német szociáldemokraták le akarták beszélni erről erősen –, mert meg kell akadályoznia, hogy Putyin pénzzel-gázzal-atommalkorrupcióval megossza az EU-t. Világossá fogja tenni, hogy a magyar kormány különutas Oroszország-politikájának lejárt a szavatossága. E tekintetben valószínűleg az USA álláspontját is képviseli, a jelek szerint Obama-adminisztráció a kérdés kezelését Európára, azon belül is Németországra bízta. Merkel érvelni mindenekelőtt a vállalt transzatlanti és uniós kötelezettségekkel és közös értékekkel tud, miközben a kötelezettségeket béklyónak érző, értékeket pedig nagy gyakorisággal váltogató magyar miniszterelnök ilyenkor azt szokta kérdezni: mit tetszik adni cserébe? Nos, annyit és úgy biztos nem, amennyit Putyin tud majd ajánlani Orbánnak. De hogy Merkelnek is lehet ez-az a tarsolyában arra utal a magyar ügyekben látogatás előtt aktivizálódó Európai Csalás Elleni Hivatal: brüsszeli információk szerint az uniós korrupcióellenes nyomozók tíz-egynéhány magyar ügyet vizsgálnak. És nem kétséges, Goodfriend ügyvivő is bekészíthetett néhány új színes nyakkendőt a szükséges médiaszereplésekre.
Orbán persze mindent meg fog ígérni Merkelnek, olyan mondatok jönnek majd belőle európaiságról, hogy ijedtében Kövér László is visszavitetheti az EU-zászlót a raktárból az ülésterembe. Na de a jól ismert kettős beszéd, a szavak és tettek diszkrepanciája, a sunnyogás és az a bizonyos pávatánc ezúttal legfeljebb két hétig lesz tartható – az orosz elnök érkezéséig. Merthogy Putyin is hasonló elköteleződést vár majd, mint Merkel, csak épp ellentétes tartalommal. Azért szalad a német kancellár után gyorsan Budapestre, hogy kivásárolja a pénzügyekben igen szolgálatkész Orbán-kormányt az Oroszországgal szembeni európai egységből. Putyin Budapesten húzhatja elő adu ászát: a Gazprom és Magyarország hosszú távú gázszállítási szerződésének megújítását a jelenleginél jóval kedvezőbb áron. Kár lenne tagadni, hogy ebben igenis van magyar stratégiai érdek, arról nem is beszélve, hogy Orbánék újra elkezdhetnék nyomtatni az egyszer már bevált rezsicsökkentési plakátokat a 2018-as választásra.
Európai elkötelezettség, s az ebből fakadó gazdasági előnyök a maguk átláthatósági-elszámoltathatósági szabályaival, vagy olcsó(bb) orosz gáz és hozzá egy jó adag szabadon felhasználható – ellopható – pénz? Orbán Viktornak most választania kell. Akárhogy dönt, a felhajtás garantált.
-----------------------
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
