Good Bye, Lenin! – remek kis film volt néhány éve. Az egykor volt NDK-ban játszódik, ahol is a gyermekeit egyedül nevelő, idealistán meggyőződéses kommunista anya a nagy egyesülés előtt nem sokkal kómába esik. Mire felébred, már semmi sem a régi, de a gyerekei, csak hogy fel ne izgassák, úgy csinálnak, mintha mi sem történt volna. Építenek a kedves mama köré egy álválóságot az elmúlt idők törmelékeiből. A néző meg közben nagyokat nevet. Tegnap ülésezett az MSZP választmánya, erről jutott eszembe ez a film.
Az MSZP és szövetségese, az Együtt-PM – kifelé tegnap is ezt üzenték nekünk – tovább őrizgeti azt a status quót, aminek a politikai szavatossága lejárt már egy ideje. Nagy műgonddal összehozott megállapodás az övék, volt idő, mikor úgy tűnt, adekvát válasz a kihívásokra. Na, ez az idő múlt el. Az ellenzéki szövetségesek hónapok óta háttal állnak a választóknak, s lassan elvesztik a jogot a nyilvánosságban, hogy magukon, a saját belső kis ügyeiken, csatáikon kívül bármi másról beszéljenek. Próbálkoznak ők, ez a szerkesztőség is kap tucatnyi közleményt tőlük naponta – de ezek kilométerekkel szállnak el az ingerküszöb alatt. Viszont a mégoly kimunkált politikusi mondatok, miszerint „az ellenzéki összefogás csak utópia”, meg hogy „nem a meglévő tortát kell újraszeletelni”, ha igazak is, szavazatot nem hoznak egyetlen darabot se.
A csapda, amiben vergődnek, persze Orbán Viktor műve: a Fidesz politikai érdekeire szabott választójogi törvény teremti meg az ellenzéki összefogás kényszerét. Az összefogás tehát nem politikai érték úgy önmagában, én például állatira unom már, mégis elkerülhetetlen. Hogy mi az összefogás? Az, amit az ellenzéki oldal releváns politikai szereplői annak neveznek, nem több, nem kevesebb. Egyre többen vannak, akik ezt a mostanit, az MSZP–Együtt-megállapodást nem tartják annak. Nem csak Gyurcsány van ezzel így, nemcsak a szocik néhány nagy öregje, de egyre nagyobb számban az MSZP második vonala is, valamint az Együttet körülvevő értelmiségi-támogatói világ. És közben egyre csak fogy az, amiről Bajnai Gordon helyesen mondta nemrég, hogy tehetetlen vele szemben még az Orbán-rezsim is: a remény.
Gondolhatják, Gyurcsány a hibás. Mert azt teszi, amit érdeke diktál, úgy teszi, ahogy azt tőle mindenki megszokhatta már? Politikusnak hívják az ilyet, tetszik vagy sem. És érdektelen már rég, ki kezdte, csak az számít, ki lesz, aki abbahagyja ezt a belterjességet. Mert igaz, hogy most csak az adott választói torta újraszeletelése zajlik: az MSZP, az Együtt és Gyurcsány pártja a DK között bolyong néhány százaléknyi szavazó, miközben a tábor maga nem bővül, a Fidesz meg lassan látótávolságon kívül. Csakhogy a tortaaprítás abbamaradása azt feltételezi, hogy képesek letenni a szelőkést. Csak a magától értetődő politikai realitás elfogadására lenne szükség: arra, hogy minden egyéni választókörzetben egyetlen ellenzéki álljon szemben a Fidesz és a Jobbik jelöltjeivel. Ebből kell kiindulni, nem olyan bonyolult ez. Kellene hozzá némi nagyvonalúság és belátás, ez kétségtelen, viszont ennek a hiányára a választó amúgy is elég idegesen reagál.
Szokták mondani, hogy a politikának van afféle dinamikája, ha a pontos történések nem is láthatók mindig előre, az igen, jó vagy rossz vége lesz-e valaminek. Ami most van, annak az lesz a vége, hogy a főszereplőkből nemhogy miniszterelnök nem lesz, de még ellenzéki vezér se. Mert nem élik túl politikailag azt, amit a kormányváltás-szavazóktól kapnak a választás után. Ha netán lenne, aki erre, vagyis a túlélésre játszik, súlyosan téved.
Egyre több a fideszes elszólás, ami alapján a választás április legelejére prognosztizálható. Nincs már addig 150 nap se. Az ország néhány hét múlva karácsonyi fagyöngybe merül, oda se figyel a politikusokra úgy január közepéig. Onnan pedig a kampány legintenzívebb időszaka kezdődik, teljes vértezetben kell állni olyankor már. Van az ellenzéknek tehát úgy két-három hete, hogy észrevegye a körülötte lévő valóságot.
A Gooy Bye, Lenin!-ben az anya végül rájön, hogy hamis minden, amiben él. Belenyugszik, és meghal. Bevallom, én megkönnyeztem.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
