Maga a magyar mű ő, a legőszintébb ember, aki valaha feltűnt a közélet porondján. Nyilvánvaló, hogy nem hazudik soha. Titkai sincsenek már neki, elmondta nekünk mind.
Hogy nagy természete volt régen, zabigyerek is becsúszott, de most már család van, béke és szeretet. És igen, szexfilmet is néz, „még szép”, de hogy ezt a feleségével együtt teszi, az tán kicsit több is annál, mint amennyit tudni akartunk róla. Mi meg, hálátlan népség, csak röhögünk rajta.
Keszei Sándor, az eddig méltatlanul kevés figyelmet kapott Magyarországi Szülők Országos Egyesületének elnöke napokon át beszélt bornírt baromságokat arról, hogy szerinte ki taníthasson erkölcstant az általános iskolákban. Aki nem dohányzik, nem néz pornót, akinek férje, felesége van, aki gyereket nevel, tehát jogilag is érvényes családban él, az. A többi meg ne. Pechére Keszei Sándor ezzel a finoman cizellált érvkészlettel betévedt mindenféle tévéstúdiókba, ahol váratlanul kérdéseket tettek fel neki, melyek súlya alatt összeroppant. Kifecsegte azokat a szexfilmtől fűtött közös estéket, aztán visszavonta a javaslatát. Így aztán Keszei Sándor most beállt a sorba, ahol Fekete György és Kerényi Imre vív ádáz harcot Deutsch Tamással az elsőségért. De szerintem nem érdemli ezt a sorsot.
Hát miért pont Keszei Sándor ne foglaljon állást oktatás, erkölcs meg család dolgában? A tartótisztjei kitalálták, hogy majd ők megtanítják a gyerekeinknek, mit gondoljanak jónak, és mit rossznak. Írattak is tankönyvet olyan történésszel, akinek korábbi munkáiról kimondták már: ilyen elfogult jobboldali publicisztika gyerek kezébe nem való. Aztán Alaptörvénybe meg polgári törvénykönyvbe is foglalták, hogy mit tekintsünk ezentúl családnak – hogy a magyarok jó része már nem így él, az se zavarta őket. Alakítják, formálják a közoktatást, tesznek rá, hogy a pedagógusok kétharmada tiltakozik ellene. Ők már nem szabályozni, hanem nevelni akarnak bennünket, de ha velünk nem boldogulnak, hát a gyerekeinket legalább. Lett most ebből a nevelő szándékból némi felfordulás, ideje volt hát, hogy Keszei Sándor a segítségükre siessen. Tette a dolgát. A saját nyelvére fordította, amit ezek a tartótisztek tanárról, gyerekről, szülőről, családról, iskoláról meg erkölcsről, és úgy egyáltalán, az országról gondolnak. És mi, hála neki, jobban értjük már, hogyan fest ez az ország abból a méretes fenékből kitekintve, amibe ő is, mint oly sokan, beleszorultak szügyig.
Hiába röhögünk most rajta. Keszei Sándor sokáig emlékezetes tévészereplései és a miniszterelnök évértékelő beszéde között csak néhány évnyi parlamenti rutin, egy-két kommunikációs tréning meg pár egységnyi Habony Árpád a különbség. De most, hogy akadt, aki visszakérdez, Keszei Sándor visszavonta az összes kínosan nevetséges mondatát. Új időszámítás kezdődött, végre nem azt csináljuk, amit mások várnak tőlünk. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!