Brüsszel után megint nehezebb lesz normálisnak maradni. Persze, ha meg se próbáljuk… Kiröhögte magát már a net népe a fotón, amely a terrorelhárítási operatív törzs, vagy mi, ülésén készült. Van rajta egy darab miniszterelnök gondterhelt arccal, a válsághelyzetekre rendszeresített sportos öltözékben, ha csak nem tulajdonítunk ennél komolyabb politikai jelentőséget a felöltött kockás ingnek. A többiek öltönyben, illetve ünnepi egyenruhájukban, tekintetükben inkább némi zavar és ijedtség. A háttérben két televízió, egyiken adásszünet, a másikon az M1 híradó, nyilván azért, hogy független és objektív forrásból értesüljenek az eseményekről. A mögöttük lévő kivetítőn a Belügyminisztérium épülete látható, ha esetleg nem tudnák, hol is vannak éppen. Az asztalon nincs egyetlen számítógép se, van viszont hét, azaz hét darab vonalas telefon, belegondolni is rossz, mi lenne, ha mind egyszerre kezdene csörögni. Ez az igen fontos társaság azt az igen fontos döntést hozta, hogy talpig robotzsarunak öltöztetett TEK-eseket vezényelnek az utcára.
Magam, megrögzött HET – háború esetén túsz (copyright by Woody Allen) – lévén szerény harctéri tapasztalatokkal rendelkezem, de azt szabad szemmel is meg tudtam állapítani, hogy ezeknek a robotzsaruknak kutyamelegük volt ott a metróaluljáróban. Mivel a fejükre símaszkot húztak, esélyük sem lett volna kiszúrni a tömegben a potenciális terroristát, mivel azon a kis résen, valamint az izzadságfüggönyön keresztül nem lehet valami jó a kilátás. Amíg ők izzadtak az akárhányas fokozatú terrorkészültségben, simán kiraboltak egy bankot fényes nappal Budapesten. Nem a terroristák, hanem egy tornából felmentett formájú közbűnöző. Mert hát pénz az ott van, a bankban, a költségvetésben speciel nincs elég a kirendelt TEK-esek túlórájára, ami miatt hamarosan vissza is mehetnek az utcaszínházból a laktanyáikba. És akkor egy pillanatra képzeljük el, hogy a brüsszeli merényletek a Gyurcsány-kormány idején történnek, és kiderült volna az, ami most bizonyossá vált: a terroristák nemegyszer jártak Magyarországon, igazoltatták is őket, majd zavartalanul továbbmehettek merényleteket tervezni. Mit tudott volna ebből kihozni a Fidesz?! Ez a mellékszál csak azért kívánkozik ide, mert miközben fogalma sincs egyetlen kormányzati illetékesnek sem, hogy mit és mikor csináltak felelősségi területükön a robbantások elkövetői, azt sulykolnák belénk, hogy majd ők fognak enkezükkel megvédeni bennünket a terrorizmustól. Hát, nem fognak.
Egyrészt azért nem, mert nem lehet. Nekem feltűnt, hogy mintha a brüsszeli események kisebb sokkot okoztak volna nálunk is, máshol is, mint a novemberi párizsi terror. Mintha erősödne a megrázó, mégis jogos felismerés: a terrorizmussal egy ideig együtt kell élnie Európának. Mint a rákkal, úgy. Nincs az a panyókára vetett Orbán Viktor, aki ettől totális védelmet tudna nyújtani. Az pedig már Párizs után kiderült, és a brüsszeli drámából ocsúdva még nyilvánvalóbb, hogy a terrorizmus ellen nemzetállami megoldásokkal küzdeni képtelenség. Bármiféle megelőzés csakis a biztonsági szolgálatok együttműködésén múlik. A belga hatóságok hibáiból pedig megtanulható, hogy ezt az életmentő információáramlást a szétaprózott, hatáskörileg megosztott szervezeti-hatósági rendszer nagyban gátolja. Hogy Belgium ilyen módon működik, annak történelmi okai vannak, de hogy a magyar biztonsági szervek körében mára teljessé lett a káosz, az annak köszönhető, hogy minálunk a politikai lojalitás meg a kommunikációs szempontok fontosabbak egy ideje már a hozzáértésnél. És most nem is csak arra gondolok, hogy a terrorelhárítás főnöke Orbán Viktor pártelnöki autójának anyósüléséről emelkedett a posztjára, hanem hogy a titkosszolgálatok irányítása ügyében évek óta harcol egymással Lázár főminiszter Pintér belügyminiszterrel, ez utóbbi látványosan távol tartja magát a TEKvezér közröhejt kiváltó fontoskodásaitól, akit viszont emiatt már hátrébb is vonták a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadójának kinevezésével, róla viszont senki nem tudja, mi is a pontos jogköre.
Annál, hogy a kormány egymaga nem tud bennünket megvédeni, fontosabb, hogy valójában nem is akar. Mert nekik ahhoz fűződik érdekük, hogy féljünk. A miniszterelnök már megint példás ütemérzékkel élt vissza a tragédiával. Mára együgyűvé lett, kizárólag a bevándorlásellenességre fókuszáló politikájára Brüsszel előtt éppen kezdett rátakarni a hétköznapi magyar valóság, az oktatás és az egészségügy gondjai, ezért aztán, miként Párizs után, most is ő volt az egyetlen európai vezető, aki azonnal összekötötte a bevándorlást a terrorral. Ismét figyelmen kívül hagyta a tényt, hogy az elkövetők Európában születtek, itt nőttek fel és a szemünk előtt váltak a dzsihád katonáivá. Még az áldozatokat sem azonosították, amikor Orbán Viktor már újra a terrorra hivatkozva kér magának teljhatalmat, alkotmánymódosítással felhatalmazást a totális megfigyelésre és a kontroll nélküli egyszemélyi irányításra. Ehhez már kellene az ellenzék is, ha nem adják – ugye, nem? – hozzájárulásukat, már indulhat is a Habony–Finkelstein úthenger ellenük. Most azzal nyugtatják a kedélyeket, hogy ez csak elvi felhatalmazás lenne, de ha hozzávesszük, hogy a parlament hamarosan szavaz a rendeleti kormányzás bevezetéséről a költségvetési ügyekben, indokolt a kérdés: emlékszik valaki a saját magukra szabott törvények közül olyanra, amellyel nem éltek volna vissza az első adandó alkalommal?
Esélyük sincs már normálisnak maradni, és ha valamitől, hát ettől van félnivalónk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
