Na, ezt már biztosan bebuktam. Azt a korsó sört, amelyiket az emberarcú fideszes szerepében tetszelgő Gulyás Gergely ajánlott fel, ha valaki megmagyarázza neki, mit akar az MSZP menekültügyben. Igaz, én a pillanatnyi fideszes-orbáni álláspont kifejtésével sem nyernék díjat. Mert alighanem belezavarodnék abba, miként fér össze a végvári kapitány pózával, hogy hetek óta számolatlanul és regisztráció nélkül engedjük át a menekülteket. Mire való a szögesdrót, ha Orbán a brüsszeli vita hevében simán belemenne egy osztrák korridor megnyitásába, továbbá miért ágálunk az európai kvóták ellen, ha a „világkvótákat” forradalmi javaslatnak tekintjük. És egyáltalán, miért jó az nekünk, ha a nagy nehezen beinduló összeurópai cselekvésből kivonjuk magunkat, viszont felajánljuk a felsőoktatásra szánt költségvetési támogatás kétszeresét a Közel-Kelet számára. Orbánt, persze, ha megérteni nem is, magyarázni mégiscsak lehet, ha mással nem, hát saját szavaival, amelyek a Fidesz frakcióüléséről szivárogtak ki: a menekültügy számára csupán egy politikai projekt. Szavazatszerzésre való, semmi másra, az erre szolgáló eszközök közül ő pedig csakis a harcot ismeri. Ezt éppen elég időm volt megérteni. De mi van a sörömmel?
Az van, hogy a demokratikus ellenzék mégiscsak legnagyobb pártja, az MSZP menekültügyben – ők mondják – pozitív semlegességet tanúsít. A sörömnek már ezen a ponton annyi. Tudniillik két eset lehetséges. Vagy én vagyok politikailag alultáplált, vagy ennek a pozitív semlegességnek az égvilágon semmi értelme nincsen. Ha lenne neki, akkor a formál logika szabályai szerint negatív semlegesség is létezne, ugyebár. Namármost, a szocialisták pozitív semlegességnek nevezik, hogy menekültügyben nem foglalnak el markáns, vagy egyáltalán: hallható álláspontot – vö. sunnyogás és kussolás –, ha viszont a kormány szerintük is alkotmány- és nemzetközi normaellenes törvényt terjeszt a tárgyban a parlament elé, akkor tartózkodnak. A tartózkodás a magyar Országgyűlésben csendes támogatásnak számít. Azonkívül meg gyávaságnak. Ez tehát a pozitív semlegesség. Ebből következően a negatív semlegesség az értelmes javaslatok elutasítását, esetleg a botrányosak megszavazását jelentené. Talán érdemes is lenne kipróbálni, hátha ettől visszatér a váltópárti jelleg.
A higgadt(abb) elemzés(szerűség) mezejére visszavergődve két dolgot azért el kell ismerni az MSZP-nek. Egyrészt, hogy nem csak ők vétették el a momentumot. Amikor a förtelmes kormányzati plakátkampány elkezdődött, még jó ötletnek is tűnhetett a bevándorlás helyett a kivándorlás kérdésére fókuszálni. Csakhogy aztán megjöttek a menekültek és leradírozták a politikai napirendet. Ebből fakad a kétségkívül létező másik nehézség: a mindent az ostobaság fekete-fehérjéig leegyszerűsítő közéletben igényel szellemi erőfeszítést a mégoly összetett és bonyolult menekültválságban politikailag is releváns álláspontot kialakítani. Az MSZP pedig okkal hiszi, nopláne, hogy ezt felmérések sorából is tudhatják, hogy támogatói között a befogadáspártiak nincsenek többségben. Na, akkor innen indulhat a fejtörés.
Volt ilyen, abban biztos vagyok, lamenta és morfondír a füstös szobák félhomályában. Ebből jött ki ez a pozitív semlegesség. Jól kitalálták, gondolhatják, hiszen a friss közvélemény-kutatások, ha hibahatár környékén is, de némi erősödést mutattak ki a szocialistáknak. Csakhogy, a látszat ellenére, ez éppen az azonnali semmittevés stratégiájának elhibázottságát mutatja. Az a pár százaléknyi plusz ugyanis abból fakad, hogy az Orbánnal szemben álló, az ő militáns és embertelen menekültpolitikáját elutasító választói közeg kétségbeesetten keresi magának a politikai képviseletét. A másik térfélen pedig az MSZP tűnik messziről még mindig a legnagyobbnak, ha csak fekszik ott a füvön, akkor is. Éppen elég baja ez Gyurcsánynak például, akiről legalább tudható, mit gondol menekültügyben, mint afféle politikus, úgy viselkedik, minő borzalom. És baja ez szegény Együttnek, amelynek még megoldási javaslatai is voltak, ám ezek kilométerekkel szálltak el az ingerküszöb alatt. Leginkább tehát az MSZP-nek lenne dolga azzal a nagyszámú választóval, akik utálják, hogy utálnak minket már mindenhol a világban, akik felelős miniszterelnököt látnának az ország élén vezénylő tábornok helyett, akiknek még számít az emberség, miközben tele vannak aggállyal, félelemmel ők is. Róluk mond most le az MSZP éppen, a sokat emlegetett középről, akiknek támogatása nélkül a váltópártiság visszaszerezhetetlen.
Lehetett volna másként, lehetett volna elvszerűen például, valahogy úgy, ahogy az európai szocialisták csinálják, amikor kizárással fenyegetik Fico miniszterelnököt, mert pont olyan dolgokat mond és tesz Szlovákiában, mint Orbán idehaza. Az elvszerűségnek persze feltétele az elvek megléte, miként az a politikusi hozzáállás is, amely a közvélekedés-formálást tekinti feladatának, nem csak a közvéleménykutatási adatatok feletti ijedt merengést. És lett volna mód a régóta hiányolt politikusi minőség kiteljesedésére is, már amennyiben menekültügyben adott (volna) az orbáni eljárásokkal szemben alternatív megoldásokat és humánus nyelvet megfogalmazni képes hiteles szereplő, egyenesen a menekülthelyzet frontvonalából, Szegedről.
De ez a hajó alighanem elment, még az is lehet, hogy vitte magával a 2018-as esélyeket is. Ezt elkerülendő most az MSZP kampányba kezdett, hogy aszongya: Fizetésemelést! Ez jó, ez mindent visz, ezzel tényleg csak egyetérteni lehet. Kár is lenne itt megállni, mert példának okáért a söröm, az még mindig nincs ingyen.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
