És azt hányszor kell még ideírni, hogy ez itt a mélypont?
Oh, pardon, ezek a múlt heti vezércikk kezdő mondatai.
Vagy a jövő hetié.
Ezen a hasábon elemezni kellene higgadtan, gyakorolni az egyrészt-másrészt kiegyensúlyozottságát, keretet adni, kontextusba helyezni… De szó bennszakad, hang fennakad. Pofa leszakad.
Mi van ezen elemezni való? A magyar Országgyűlés fideszes többsége törvénybe iktatta a jegybank elnökének jogát arra, hogy közvagyonból magán(felhasználású)vagyont csináljon. Ha Matolcsy egyik zsebéből – jegybanki nyereség – a másik zsebébe – jegybanki alapítványok – teszi át a pénzt, akkor az „elveszti közvagyon jellegét”, így fogalmaz a törvényszöveg indoklása. Elveszti. Közvagyon. Jellegét.
A két zseb között, úgy köldök magasságban eltűnik a szemünk elől nagyjából 200 milliárd forint. Egy Szeged méretű város hatévnyi költségvetése. Ez a szöveg nem is a korrupció, hanem a vegytiszta lopás definíciója, nem is törvényszövegbe, hanem értelmező kéziszótárba illene. És ezt most már nem menti semmi, még ha Kövér László össze is vonta szemöldökét, ha égnek is az arcok a Fidesz-frakcióban, és az sem ha Áder Jánosból netán előszüremkedik némi jóízlés, és nem írja alá a törvényt. Megszavazták. Bevégeztetett. Hogy jön hát ehhez bármiféle egyrészt-másrészt?
És ahhoz, hogy a Miniszterelnökség mindenféle kontroll, parlamenti vagy másféle ellenőrzés nélkül, kénye-kedve szerint pakolgathatja oda s vissza az adófizetők pénzét a költségvetésben? Ezt a törvényjavaslatot minek magyarázni? A költségvetési ügyekben Magyarországon bevezették a rendeleti kormányzást. Ennyi. Közöd?
Nincs már közünk minekünk ehhez. Ahol ledöntik az utolsó utáni korlátokat a vegytisztán hatalmi célú politikai cselekvés útjából, ott az erről szóló beszéd és írás sem szorítható már a korábban megszokott korlátok közé. Véget is vethetünk a teoretikus vitáknak arról, mivé lett Magyarország. Autokrácia ez, irányított demokrácia, demokratúra, félig diktatúra, vagy tán egészen az? Még a helyzetet eddig legpontosabban leíró „maffiaállam” kifejezés sem érvényes már. Mert a maffia azért általában konspirál, igyekszik elfedni, titkolni a bűnt, amit elkövet. De itt nincs titok, nincs konspiráció. Odaállnak elénk, végigmérnek, lesajnálón, gőgösen, aztán közel hajolnak és hangosan, gurgulázva beleröhögnek egyenest a pofánkba. Ahol gazemberség van, ott gazemberség van.
A jelleg, az vész el és alakul át a szemünk előtt, ahogy a törvényszöveg megfogalmazói oly találóan mondták tollba a jegybanktörvényt módosító javaslatot nevére vevő fideszes képviselő-robotnak. A fékre- ellensúlyra hivatott intézmények, mint a nyilvánvaló erőszaktételt videofelvételen is felismerni képtelen Nemzeti Választási Bizottság – úgy is mint a választások tisztasága felett egyedül őrködő szervezet – elveszítik a kontrollt, s egyáltalán: komolyan vehető jellegüket. A miniszterelnök, a kormány, annak nyúlványaként a jegybank, a parlamenti többség mind elveszíti felelős jellegét, és egytől egyig a gazember, a rabló jellegét öltik. A közbeszéd közben elveszíti értelmes jellegét. Csak hazugság van, a szembesítés előli gyáva menekülés van, és Kósa Lajos van.
Az állampolgár pedig így elveszíti polgár jellegét, és csak alattvaló marad. Jellegtelen.
És akkor Magyarország elveszíti élhető jellegét egészen.
Vége lesz ennek is, persze. De már nem tud szépen vége lenni. Esetleg ha március 15-e visszanyerné eredeti, történelmi jellegét…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
