Évforduló van, lehetne ünnep is, ha érdekelne ez még bárkit itt. Huszonöt éve pont, hogy az akkori Országgyűlés tárgyalni kezdte annak az alkotmánynak az alapelveit, amely megteremtette a többpártrendszer, a szabad választások, elfeledett szóval: a pluralizmus feltételeit Magyarországon. Na, akkor üljük meg az ünnepet, kellő emelkedettséggel, ahogy illik, nézzük, hova jutottunk huszonöt év alatt választások és többpártrendszer, no meg a pluralizmus dolgában.
Oda, hogy ideje új fogalmakat tanulnunk. Itt van mindjárt egy: kamupárt. Sokat hallani mostanában, miután ilyesfajta szerveződések sora szerepel majd az április 6-i szavazólapon, a többpártrendszer dicsőségére és némi készpénz ellenében. A kérdés csak az, hogy nem lesz-e tiszta véletlenségből kamuválasztás abból, amin kamupártok is indulnak? Én inkább egy másik új fogalmat tartok a helyzethez jobban passzolónak a kamuválasztás helyett. Egy oximoron illik leginkább arra, ami egy hónap múlva a szavazókörökben esedékes: törvényes csalás.
Csalás, mert nyilvánvaló, hogy trükkök százaival – khm – éltek vissza a választópolgárok személyes adataival, adták-vették-cserélték-másolták az aláírásokat és az ajánlóíveket. Csalás, mert a szavazólapra felkerült kamupártok valódi célja csak és kizárólag a pénzszerzés, esetleg a választók tudatos megtévesztése, vagy netán e kettő elegye lehet. Csalás, mert ebből borítékolhatóan az következik, hogy szavazatok (tíz-?, száz-?)ezrei tévesztenek célt, nem azt a pártot erősítik majd, amelynek a politikát távolabbról figyelő szavazó szánja. Tényleg: az vajon véletlen, hogy pont Összefogás meg Együtt 2014 néven alakítottak kamupártokat? A jónevű Fiatalos Demokraták Szövetségét, netán a Magyar Polgári Platformot, vagy a Keresztények Demokrata Népi Pártját hogyhogy nem jutott eszébe senkinek idejekorán bejegyeztetni? Pedig nagy üzlet lett volna az is. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ezek a kamupártok nemcsak a névválasztással verték át a választókat, de némelyikük netán még fizetett is az aláírásért néhány száz forintot – ilyet is láttunk már, ugyebár –, akkor is megúszta 10 milliónál kevesebből a 27-szer 500 szignót, ennek fejében viszont kap legalább 150 milliót az államkasszából. Jobb ez, mint egy nemzeti trafik, gyorsabban fial, mint egy alvállalkozói szerződés a Közgéppel. Az a híres-neves magyar lelemény, az.
És mindez a legteljesebb mértékig megúszható, hiszen nem valamiféle törvényalkotói felkészületlenség okán alakult így. Hanem előre megfontolt szándékkal. Szóltak sokan, mindenféle választási szakértők kiabálták torkuk szakadtából, hogy a fideszes hatalmi érdekekre szabott választási szabályok a többes jelölés lehetőségével, a kampányfinanszírozás átszabásával minden eddiginél átláthatatlanabb viszonyokat eredményeznek, a korrupcióra minden eddiginél nagyobb lehetőséget adnak. De az érdek azt kívánta, hogy jó sok párt, jó sok jelölt szívja le, porlassza szét az elégedetlenséget, minél kevesebb jusson azoknak, akik így-úgy képesek azt kormányváltó akarattá formálni és képviselni. Ezért nincs kontroll, ezért nem lehet visszakérni sem a kamupártoknak kiutalt százmilliókat. Ezért nem ellenőrzi a Nemzeti Választási Iroda a jelölteket ajánló aláírások hitelességét. Itt csak az olyan megveszekedett hülyék buknak le, akik választási bizottság tag szignóját hamisították a papírra vagy képesek voltak ugyanazzal a tollal az ajánlóívre firkantani 500 nevet. Nekik az a büntetésük, hogy nem jutnak hozzá a vágyott milliókhoz. Na bumm. Akik viszont a csalást törvénybe foglalták, büntetés helyett jutalomra számíthatnak. Kapnak egy országot.
De milyen Magyarország jön ki egy olyan választásból, amelynek startpillanatában nyilvánvaló: csalnak? Ez ügyben, mármint a választások utáni Magyarország dolgában ma keveset tudunk biztosan, már csak azért is, mert az április 6-i választás igazi kuriózum lesz, afféle világrekord, még pontosabban: virtigli hungarikum. Mert a szavazólapra végül felkerült pártok háromnegyedének nincsen választási programja. Egyetlen sornyi sem. A többség nem érezte dolgának, hogy legalább 10 mondatot írjon vagy mondjon az általa elképzelt országról. Igaz is, egy pénzbeszerzés céljából alapított kamupártnak kár bíbelődnie programadással. Ha ezt elfogadjuk, akkor abból az következik, hogy a Fidesz is csak egy pénzbeszerzés céljából létrehozott kamupárt? Tudniillik a győzelemre perpillanat leginkább esélyes kormánypárt sem írt le még egy sort az elképzeléseiről. Úgy áll most, hogy nyilvántartásba vett több mint 1500 jelöltből alig több mint 500-ról tudhatja az egységsugarú választó, mit is képvisel valójában. Csalás ez is, hogy máshogy lenne nevezhető?
Huszonötödik évfordulóján Isten éltesse hát a többpárti magyar demokráciát! Vagy óvja inkább, arra nagyobb a szükség, még mielőtt az ördög viszi el ezt az egészet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
