Elkezdődött hát, megjött a levél is: „Tisztelt Választópolgár!” Nincs több Honfitárs, meg Kedves Barát, így kell hívni mostantól minden nagykorú magyart.
Három hónap, száz nap sincs már hátra, ráfordultunk a választási évre. Izgulhatnánk is, jólesőn, mint kamaszlány az első randin, mert mégiscsak nekünk akar itt most tetszeni mindenki, kihúzza magát a törpe, behúzza hasát a pocakos, bülbül szóra vált az érces, a gyűjteménybe való pártlogós öngyújtókról és szlogenes tollakról nem is szólva. Bár ez utóbbiakat nem ajánlott mutogatni, férfibarátságok és bimbódzó szerelmek mentek már tönkre kampányajándékból történő rágyújtás, vagy elővigyázatlanul közszemlére tett hűtőmágnes miatt. Most majd csúcsra jár a gyűlölködés, bár talán észre sem vesszük, olyan fordulatszámon pörgött eddig is. De ez a választás és a kampány mégis más lesz, mint eddig volt. Mert mielőtt elmerülnénk benne szügyig, két kérdés választ kíván. Olyan kérdések, amelyeket eddig feltenni sem volt szükséges. Hogy most mégis, az az ő legnagyobb szégyenük.
Demokratikus lesz-e a 2014-es választás? Amennyiben egy választás legelébb is akkor demokratikus, ha a hatalomváltás jogi-technikai feltételei biztosítottak, akkor igen, ez egy demokratikus választás lesz. A kormány ugyanis minden ezzel ellenkező híresztelés ellenére ezen a választáson, az új választási szabályok szerint is leváltható. Csak jóval nehezebben. Nem lehet elégszer ismételni: a választási rendszer szinte minden új eleme, az egyfordulóssá tételtől, a választókerületek határainak megrajzolásán és a kampányfinanszírozás szabályain át, a külhoni magyarok szavazásának lebonyolításáig a Fidesz pillanatnyi hatalmi érdekeire van szabva. Ráadásul, bár az neki nem dolga, a jogi szabályozás a hatalomváltás politikai feltételeibe is beleszól azzal, hogy megteremti a széttagolt ellenzék összefogásának kényszerét. Ebben a rendszerben tehát a Fidesznek elég kicsit nyernie, hogy nagy többsége legyen, az ellenzéknek szükséges jobban nyernie, hogy kormányképes többséghez jusson. De egyértelmű választói akarat könnyebben hozhat kétharmadot most már bárkinek. Mint ilyen, a pillanatnyi hatalmi érdekből hozott szabályok csúnyán visszahullhatnak az alkotók fejére, be is fog ez következni biztosan, hogy mikor, abban van éppenség némi bizonytalanság. Vagyis, miközben a polgárok szabadon választhatnak, és a döntésükön múlik a következő parlament összetétele, aközben az új szabályok mégiscsak belepiszkítanak e szabad döntés és az új Országgyűlés összetétele közti összefüggésbe. Ez a választás tehát nem magától értetődően lesz demokratikus, hanem még éppenhogy az marad.
Tiszta és tisztességes lesz-e a 2014-es választás? – szégyenteljes kérdés ez is, de erre a válasz még inkább az: biztosan nem lesz fair, és még az is lehet, tiszta sem. Nem mondom, hogy csalni fognak, csak azt, hogy túl sok kiskapu ad erre lehetőséget. Ilyen a kettős állampolgárok által leadott szavazatok összeszámlálásának módja, minimum a közpénz pazarlására, ha nem mutyira alkalmasak egyes kampányfinanszírozási technikák, miközben a bajai és fóti időközi választáson már megtapasztalt visszaéléseket tűrik, de a lebukást legalábbis megnehezítik az új szabályok, a választások rendjének ellenőrzése pedig nagyobb részt pártkatonák dolga lesz.
Tiszta még lehet, tisztességes már nem. Következik ez a fenti mondatokból is, de még inkább a kampánykezdetre véglegesre csiszolt médiaviszonyokból. A TV2 igába hajtásával ugyanis bezárult a közpénzből etetett lapokból és rádióadókból, az ’50-es évek propagandaszócsöveinek szintjére züllesztett közmédiumokból és a súlyos adómilliárdokat felemésztő állami hirdetésekből épített kör az egységsugarú választó körül. A kormánypártoknak minden adott az üzenetátvitelre, az ellenzéknek szinte semmi. Miközben az átszabott választási rendszer minden eddiginél tudatosabb választói magatartást igényelne, aközben minden eddiginél kevesebb hiteles, bármiféle mérlegelésre alkalmas információ segíti az eligazodást az ígéretek és szlogenek tengerében. Megfontolt döntés helyett a zsigerit szolgálja itt minden.
De hogy a választás megmarad-e éppenhogy demokratikusnak, hogy minden elébe gördített akadály ellenére utat talál-e benne a többségi akarat, az csak és kizárólag a választón múlik. Egész pontosan azon, elég nagy lesz-e a részvétel áprilisban. A pártvilágon túli Magyarország legfontosabb kérdése most az: megmozdítható-e a választásában, a választáson való részvételében ma még bizonytalan közel egymillió „Tisztelt Választópolgár”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
