Gál J. Zoltán: Kotta

Mondhatta volna szebben a kis lovag, hogy „szép volt, fiúk!”, például, vagy a jól bevált „hajrá, magyarok!” is megtette volna. De ő nem véletlenül posztolta ki ezt, ekképpen ünnepelve, hogy a magyar fociválogatott megverte a norvégokat. Be is jött a két szó, az ország fele mára már úgy emlékszik, hogy nem is Priskin, hanem Orbán Viktor bombázta be a gólt a jobb felsőbe, és még Csányi Sándor is összefüggést vélt felfedezni Király Gábor nagyszerű védései és aközött, hogy mi, adófizetők voltunk kedvesek néhány milliárddal támogatni a miniszterelnök magánalapítványát. De ez a „na, ugye” persze nem(csak) a focira vonatkozott. Ezt onnan lehet tudni, hogy másnap, a parlamentben, a párizsi terrortámadás tanulságait levonandó, majd pénteki szokásos rádióinterjújában is ezt mondta. Igaz, hosszabban beszélt, csűrte is, csavarta is, de a lényeg ebben összefoglalható: na, ugye!

A politikában kétségtelenül hatásos „na, ugye!”-érzés az orbáni politika két legfontosabb elemét hivatott visszaigazolni: a bevándorlókkal és az Európai Unióval való szembenállást. Hétfőn még csak a menekültválságot kapcsolta össze a párizsi merényletekkel, pénteken már odáig jutott, hogy a terrort valójában maga az Európai Unió terjeszti. Ilyen szöveget Párizs után csak két politikustól lehetett hallani: Orbántól és a francia szélsőjobb vezérétől, Marine Le Pentől. Mindenki más, úgymint a terrorral közvetlenül szembenéző Hollande francia elnök, aztán Obama meg Merkel, de a politikai korrektséget és a józan észt még Orbánnál is erőteljesebben tagadó új lengyel kormány illetékesei is ezzel ellentétesen szóltak. Van ennek nyilván széles körben terjedő olyan olvasata is, hogy a mi fiunk tudja egyedül a tutit szerte a világon, de nekem mégiscsak a szakállas vicc jut inkább az eszembe az emberről, akivel mindenki szembeszáguld az autópályán…

Tudom én, hogy a tények csak megkötik a „na, ugye!”-érzés langymelegében fürdőzők alkotó fantáziáját, de ha másért nem, hát a jegyzőkönyv kedvéért érdemes mégis emlékeztetni néhányra. Az eddig azonosított párizsi merénylők közül egy sem volt menekült. Pont. A titkosszolgálatok elemzései szerint a terroristák tudatosan dolgoznak azon, hogy növeljék a menekültekkel szembeni előítéleteket Európában, ez segíti őket a toborzásban éppúgy, mint a merényletek végrehajtásában. Pont. A magyar kormány a kerítéssel nem megvédte Európát, hanem szétterítette a problémát az azt kezelni nem képes szomszédaira. Pont. Ennek nyomán pedig ma mindenféle regisztráció és biztonsági ellenőrzés nélkül keringenek a Közel-Keletről érkezők tömegei az Európai Unió területén. Pont. A magyar miniszterelnökön kívül senki, de a világon senki nem gondolja úgy, hogy a súlyos menekültválság nemzeti hatáskörben kezelhető. Pont. Senki, akinek kicsi belátása van, nem gondolhatja, hogy a terrorizmussal szemben egy akkora ország, mint Magyarország képes önállóan hatékonyan védekezni. Pont. Az Európába érkezett menekültek kvóta szerint történő elosztásának gondolata eredetileg Magyarország tehermentesítését szolgálta volna. Pont. A jogilag valóban aggályos „kötelező” jelleg, ami ellen a Fidesz most kampányol, többek közt Orbán együttműködési képtelensége miatt került szóba az unióban. Pont. A menekültek kvóta szerinti elosztása per pillanat az egyetlen olyan eljárásnak tűnik, ami biztosítaná az ide érkezők teljes biztonsági szűrését. Pont. Erre mondja Orbán, hogy Európa vezetői „elfajzottak”. Pont.

Európának Párizs után nem csak a terroristáktól, de azoktól is meg kell védenie magát, akik a terroristák kottájából énekelnek most. Ennek felismeréséhez nem is politikusi nyilatkozatokat érdemes alapul venni, hanem inkább annak a francia újságírónak a minapi nyilatkozatát, aki tíz hónapot töltött az Iszlám Állam dzsihádistáinak fogságában. Tőle tudható, hogy ezek a naphosszat közösségi oldalakon lógó fanatikus fiatalok ujjongva fogadnak minden menekültellenes, iszlamofób, a keresztényi felsőbbrendűséget hirdető megnyilvánulást, saját világképük visszaigazolását látják ezekben. Zavart és értetlenséget csak akkor látott rajtuk, amikor meglátták a Facebookon a felvételeket az érkező menekülteket tapssal, virággal köszöntő német polgárokról…

A terror nyomán érthető elbizonytalanodás és zsigeri indulatok általában a szélsőjobb malmára hajtják a vizet, rövid távon legalábbis – így szól most az elemzői konszenzus. Nő tehát a belpolitikai nyomás azokon az európai politikusokon, akik a magyar miniszterelnökkel szemben nem átvenni igyekeznek a szélsőjobb retorikáját, akik Orbánnal ellentétben politikájukat nem az indulatokra építik, hanem a hatalmi megfontolásokon túl képesek szem előtt tartani hosszabb távú érdekeket is. Párizs után tehát az eddigieknél is világosabban látszik, hogy az Európai Unió két táborra szakad, a közös értékeket a legnehezebb időkben is megőrizni akarókra, és az azt tagadókra.

Ez a szembenállás nemcsak hogy felgyorsíthatja, de könnyen véglegezheti is azt a korábbról gyökerező folyamatot, amit úgy hívunk: kétsebességes Európa. Aki még mindig nem érti, mivel fenyeget ez bennünket, az tanulmányozza a friss holland javaslatot az úgynevezett mini-Schengenről, amely kizárná Magyarországot a szabad mozgás lehetőségéből Európában.

Nem más ez, mint önvédelmi reakció, azoké, akik értik, hogy a terroristák Párizsban nem pusztán Európát, inkább Európa értékeit támadták: a liberális demokráciát, a multikulturalizmust, a felvilágosult, szekuláris államot. Nem ismerős ez nekünk valahonnan? Illiberális állam, „nem akarunk multikulturális társadalmat”, a kereszténységet védjük, satöbbi. A különbözőféle, eltérő gyökerű, de mégiscsak egyívású radikalizmusok nem a végtelenben, hanem itt a szemünk előtt találkoznak éppen.

Na? Ugye?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!