Azt azért nem nehéz kitalálni, milyen sors vár a gondozóra, aki megpróbálja vegetáriánus kosztra szoktatni a tigrist. Pedig tán igény is lenne rá, elvégre minek az a sok zsákmány, az állandó harc, az erőnek fitogtatása, ráférne már egy kis odafigyelés azokra, akiknek többsége csendes alázattal húzza meg magát a vadonban, tartva a szétmarcangolástól. Kedves ötlet, hogy ezentúl majd salátát eszik a csúcsragadozó, kedves, bár némiképp naiv, a következményeit tekintve nevezhetjük akár megveszekedett hülyeségnek is.
A jobboldali értelmiség valóságérzékelést nyomelemekben tartalmazó része hátracsapott fülekkel várja, hogy a miniszterelnök végrehajtsa a Nagy Fordulatot. Öröm van meg boldogság, mert végre meghallotta a sok jószándékú feddést, építő jellegű kritikát és félénk figyelmeztetést, hogy tán mégse kellene annyi zsákmányt hazalopni és cafatokra tépni mindenkit, aki szembejön. Meghallotta, megértette, értékel és elemez most, ennek jegyében kirúg pár ismeretlen nevű és teljesítményű államtitkárt és néhány irritáló vidéki marcipántigrist, az erő helyett a figyelem lesz az új hívó szó, maga mondta egy beszédben és a házi hírmondónak adott interjújában. Új korszaknak van hajnala. Ó, ió, ció, áció, konszolidáció.
De lehet-e egyáltalán az Orbán-rendszert konszolidálni? A definíció szerint valamiféle nyugalmi állapotnak kellene most jönnie, de erre egy zsákmányszerzésre berendezkedett politikai párt, a józan ész határán messze túlmenő mód központosított igazgatás, a lojalitást a szakmaiság elébe helyező tekintélyuralmi kliensrendszer bizonyosan nem képes. Az érdemi politikai fordulatot ennek a rendszernek a működtetése egész egyszerűen nem teszi lehetővé, az igényelt változás a megerősödés helyett a rendszer meggyengüléséhez vezetné, azt pedig a vezető ugyebár nem tűrheti. Amit látunk, a teljesen értelmetlenül előrehozott költségvetéssel, a Fideszen belüli hatalmi pozíciók kis megkavarásával, Orbán Viktor 2018-as miniszterelnök-jelöltségének idejekorán történő bebiztosításával, éppen nem a jobboldali kritikák megfontolására, hanem azok letörésére utal. A beígért átrendezésnek ugyanis megint semmi köze az országhoz, csak a hatalomhoz, azon belül is az egyszemélyi hatalomhoz van.
A megnyugvást alkati tényezők is kizárják. Ezt bizonyítják a Habony Árpád lapjának adott miniszterelnöki interjú szómágián túli részei, amelyek figyelmes olvasása már csak azért is indokolt, mert ideje megtanulni: Orbán rendszerint mindent elmond előre, amit tenni fog. Legfeljebb mi nem hisszük el, hogy még erre is meg arra is, hogy ilyen meg olyan gyalázatra is képes. Pedig de. Szóval, ebben az interjúban hosszan fejtegeti, hogy a bizonyos magyar szuverenitáshoz négy területen kell „erős befolyással rendelkeznünk”, jelentsen ez akármit is.
A mondat normális piacgazdaságban tökéletesen értelmetlen persze, de minálunk ebből a tapasztalatok szerint a külföldi tulajdonosok törvényi úton történő ellehetetlenítése, majd állami bevásárlás, esetleg a kliensek zsákmányszerzése következik. A kormányfő a bankszektor államosításával elégedett, lehet is, mert a jegybankkal karöltve végrehajtott tranzakciók nyomán lehet megérteni, mire gondolhatott szegény Bertold Brecht, mikor azt mondta: mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest? Az energiaszektorban is szépen halad a befolyásszerzés, mondta a miniszterelnök, s hogy ebben is igaza van, azt onnan lehet tudni, hogy hét év masszív nyereség után éppen most kerül majd pár milliárdjába az adófizetőknek a Magyar Villamos Művek vesztesége. Hanem van itt még két terület, amit Orbán kinézett magának, az egyik a média, a másik az élelmiszerkiskereskedelem. Megnyugodhatnak hát a fröccsöntők és a hermelintenyésztők, az ő üzletükre nem fáj a miniszterelnök foga, a médiát viszont megregulázza, a nagy, és ettől olcsóbb élelmiszerláncokat pedig ki fogja szorítani, vagy legalább megpróbálja. A felkészülés a végső zsákmányszerzésre már megkezdődött, az áruházláncok a vasárnapi zárva tartás mellett mindenféle különsarcot nyögnek, ha végre méltóztatnák átadni az üzletüket, mondjuk, a CBA-nak, még a vasárnapi szigor is enyhülni fog, majd meglátják. Ami a médiát illeti, folyamatban a médiavásárló cégek törvény általi kivéreztetése, hogy a reklámköltéseknek majd’ felét kitevő állami milliárdok ne holmi nézettség meg olvasottság alapján, hanem a politikai parírozás jutalmául kerüljenek a médiumokhoz, a pénzosztás pedig az átszervezett miniszterelnöki kabinetből történik majd, csak hogy ne legyen kétséges, kié az ülep, amihez közel kell férkőzni némi készpénzért cserébe.
A tigris tehát nem rágcsál salátát, nem vált menüt, még ha jót is tenne az imidzsének, akkor se. A véres húst szereti, ilyen. Mi pedig kegyelettel gondolunk mindazokra, akik még hittek benne, hogy megszelídíthető. Nem, vele másként kell bánni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
