Előfordult már olyan, hogy csak egyetlen telefonhíváson múlott. 1979–80 fordulóján történt, hogy az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadóját, a legendás Brzezinskit katonai tanácsadója, bizonyos Odom ezredes riasztotta éjjel 3-kor. Azt mondta, hogy 250 szovjet rakéta van úton Amerika felé. Brzezinski kivárt, tudta, ha az elnököt hívja, akkor vége, akkor meg kell nyomni azt a piros gombot. Aztán újra csöngött a telefon. Tévedtünk, mondta Odom, 2200 rakéta van úton. Brzezinski akkor úgy döntött, most már tényleg felesleges felhívnia az elnököt, még a feleségének sem szólt: ha ez igaz, úgyis elpusztul Amerika, de legalábbis a keleti part, nagyjából fél órán belül. És akkor újra az ezredes jelentkezett: valaki egy hadgyakorlat adataival táplálta a komputert, csak elfelejtett róla szólni…
Jó sztori lenne ez a múltból, semmi több, ha mostanság, az egymásra rakódó globális konfliktusok idején nem múlna majdnem ilyen sok egyes emberek higgadtságán és felkészültségén. Jobb tehát megfogadni azt a tanácsot, amivel az amerikai külügyminiszter látta el orosz kollégáját a minap, hogy tudniillik: „nyugi”. Tán valami ilyesmi lehet mostanság a hatékony kül- és biztonságpolitika legfőbb alapja: a nyugi. Különösképp egy olyan ország számára, mint a miénk, amelyre méretei, gazdasági ereje okán az egér kevéssé előkelő szerepét osztották ott, ahol éppen az elefántok álltak neki a birkózásnak.
A fokozódó nemzetközi helyzet teszi most minden eddiginél látványosabbá, mennyire híján vannak a mieink a higgadtságnak és felkészültségnek. Magyarország hosszabb ideje egyszerű bajkeverő a nemzetközi porondon, és ez nem csak amiatt van, mert a külügyminiszterünk legalább egyszer elküldte már a búsba minden európai kollégáját, hanem mert a magyar külpolitika gyakorlata évek óta ellentétes az EU-ban és a NATO-ban bevett konszenzuális működési elvekkel. Az európai magországoktól, és vele a hagyományos transzatlanti kapcsolatrendszertől való eltávolodásának árát nem is a mostanság látványosan megszaporodott uniós eljárások során kell megfizetni, hanem amikor szitokszóból valósággá válik a kétsebességes Európa. Hogy így lesz, az egyre nyilvánvalóbb, miként az is, hogy ebben Magyarországnak legfeljebb a periférián jut majd hely. Az pedig, hogy az euroatlanti kapcsolatrendszer alternatívájaként állított keleti kapcsolatok mennyit érnek, jól mutatja, hogy az orosz–török egymásnak feszülésnek éppen most esik áldozatául annak a gázvezetéknek a terve, amelynek magyarországi leágazása miatt kéredzkedett Orbán Viktor olyannyira közel Vlagyimir Putyin ülepéhez.
Az orientációvesztésnek egyik nyilvánvaló oka, hogy a külügyi apparátusban a szakértelmet és tapasztalatot leváltotta a politikai lojalitás elsődlegessége. Ebben Szijjártó Péter miniszteri kinevezése óta a CÖF-ön túli galaxisban senkinek nincs oka kételkedni. Ha Szijjártó nem lenne elég, most Magyarország nemzetközi hírnevét egy újabb szereplő erősíti: Hajdú János, a magyar terrorelhárítás főnöke. Itt van nekünk ez a szép szál legény, akiről készséggel elhisszük, hogy bármilyen vastag ajtót be tud rúgni, de a terrorveszély elhárítására kijelölt mindenféle szervezet koordinációs vezetőjéhez ennél tán több komolyság és felkészültség illene. Annál biztosan több, mint amit meg lehet szerezni azzal, ha évekig óvja testőrként Orbán Viktort, nehogy túlságosan összenyálazzák őt a polgári körös asszonyok. Most persze kormányemberek sora igyekszik megvédeni a jogállamiság határán egyensúlyozó, Hajdú által vezetett TEK-et, mondván: a kommandósok csak a dolgukat tették, amikor terroristaként csaptak le pár nyápic fegyvermániás műgyűjtőre. És ez igaz is, a kommandósok mindig csak parancsot teljesítenek. Probléma nem is ezekkel a nagydarab fiúkkal, hanem Hajdú tábornokkal és az ő túlfeszített politikai lojalitásával van: olyannyira meg akarja szolgálni gazdája bizalmát, a szervezetének juttatott sok pénzt és példátlan jogköröket, hogy közben sorozatosan vezeti félre a közvéleményt, újabban már egy egész parlamenti bizottságot is. Lehet persze, hogy ő is csak parancsot teljesít… Mindenesetre a politikai akarat szolgálatába állított nagyotmondás egy hulladékgazdálkodási alosztályvezetőtől sem szép dolog, de tőle még elviseli a megedzett magyar közélet. Ha azonban a terrorelhárítók főnöke a nemzetközi terrorveszély kellős közepén tudatosan hazudik, vagy ami még rosszabb: felkészületlenül összevissza beszél, akkor az minősített eset. Mert persze békeidőben az Orbán Viktor iránti mély férfiszeretet ebben az országban bárkit alkalmassá tesz mégoly bonyolult feladat ellátására is. De most épp nincs békeidő.
És akkor képzeljük el, hogy történik valami, ami miatt Hajdú tábornoknak éjjel háromkor fel kell hívnia Szijjártó minisztert.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
