A karácsonyban mindig lehet bízni.

Nagy reménysége az idei ünnep ennek a kormánynak. Úgy általában bíznak a szeretet erejében, áldásban, békességben, konkrétan pedig abban, hogy a bejglitől eltelt fiatalok úgyis lusták lesznek utcára menni újra ebben a hideg télben. Zavarja már őket ez a sok új arc, meg új hang, nem fog rajtuk semmiféle jól bevált áfium, se ferdítés, se csúsztatás, se karaktergyilkosság. Bár Balog miniszternek volt még egy míves próbálkozása pénteken, midőn párhuzamot talált egy zsebben hordott svájci bicska és a betlehemi gyermekgyilkosságok között. Ha netán ez sem jönne be, hát egy junior békemenetet még kaphatnak a szemük közé, hogy attól koldulnak.

Jól jön most a karácsony, gondolják, lenyugtatja a kedélyeket, hogy aztán ott lehessen folytatni a rögvaló átfestésének fáradtságos munkáját, ahol azt abbahagyták sokunk örömére. De szerintem tévednek ebben is. Karácsonykor ugyanis a rögvaló visszajáró vendég annál a családi asztalnál is, ahova nem szívesen engedik máskor. Jönnek a rég nem látott rokonok, ismerősök, ha tetszik, ha nem, hozzák magukkal a saját valóságdarabkáikat. A Jenőnek még mindig nincs munkája, most már hite se, hogy lesz valaha. A Pistinek nem megy a vállalkozása, épp az ünnep előtt volt kénytelen elküldeni megint néhány embert. A Katiék nem hoztak ajándékot, nem telik most rá nekik. Éváék? Ők idén nem tudnak jönni, tudod, tavasszal kiköltöztek Londonba a gyerekekkel, most rendezik be újra az életüket.

És lesz egy kérdés, ami sokfelé előfurakodik majd, ahol szóba kerülnek a közös ügyek: mit szóltok ezekhez a srácokhoz az utcán? Ott, ahol van felnőttforma gyerek, de legalább nagykamasz, olyan, akinek sürgető szükség a jövővel való számvetés, ott bizonyosan megértik ezeknek a fiataloknak a dühét. És akkor megértik azt is, hogy lehet ennek a kormánynak még sok reménye, de a jövővel dolga már nincsen. Bekéredzkedik most a közéletbe az a generáció, amelynek már szavát sem értik, gondolatait se tudják követni. Nemcsak a kormány, az ellenzék se nagyon.

Tanulságos blogbejegyzést írt ezekről a fiatalokról egy egyetemi oktató. Egy tanárember, aki sokáig hitte, faragatlan, ismerethiányos nemzedék tör utat most magának. Aztán mikor beengedték őt, az idősebbet a saját világukba a Facebook által, hamar rájött, hogy az ő valóságuk még csak nem is hasonlít ahhoz, amit akár az iskola, akár ez a múlton merengő, posványos és kicsinyes magyar közélet nekik mutatni akar. Már nemcsak az egyre röhejesebben öregedő, egykor volt fiatal egykor volt demokratákon, de az önnön töketlenségükből kikecmeregni képtelen újdonsült demokrata fiatalokon is túl vannak már rég. Bizony, még a millásokon is, akik újdonász politikusként most szembesülnek vele: mindig van frissebb áru a politikai piacon.

Mert ide tévedtek a fiatalok is, a politikába. Kár tagadni, ők se nagyon tagadják már, hogy nem a tandíjról, és nem is csak a felsőoktatásról van itt már szó. A tanulmányi szerződésből, vagyis a röghöz kötésből sem a kötés fáj igazán. Hanem a rög. Hogy az országban, amelynek elhagyását most megtiltják nekik, alig maradt valami, ami szerethető. Hogy ami nekik trendi, sexy, meg cool, az a kacagányos bácsiknak, a tupíros néniknek és az őket szolgáló pocakosodó váteszeknek nem elég nemzeti, és nem elég magyar, jelentsen ez akármit is. Ezért beszélnek már nemcsak oktatásról és tudásról, de kultúráról és társadalmi szolidaritásról, jogállamról és demokráciáról is. És ezért nem beszélgetnek ezzel a kormánnyal, mert velük már nincs miről. Ha ki nem is mondták, a felismerés lassan megfogan: valódi céljaikat nem a keretszámok módosításával, nem a felsőoktatás finanszírozási struktúrájának átalakításával, hanem ennek az elaggott elitnek az elzavarásával, rövid távon pedig kormányváltással tudják csak elérni. Ahhoz meg politizálni kell. Vagy megteszik maguk, vagy nyelnek egyet mégis, és rábízzák ügyüket olyan politikusokra, akik hozzájuk legalább hasonlóan gondolkodnak arról a rögről, amelyhez kötődni már nem lenne olyan ciki.

Elmúlik ez a karácsony is, utána sok minden elválik itt. Elnézve ezeket az új arcokat, egyre biztosabb, hogy előbb-utóbb kitavaszodik.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!