Ön sem szereti a kiszámíthatóságot, ugye? Ha kormányról van szó, kifejezetten rühelli. Ha pedig egy politikus beszélni kezd, tőle elvárja, hogy ne mondjon semmiféle konkrétumot, csak pufogtassa a lózungjait. Ön így gondolja. Onnan tudom, hogy Ön magyar. Azt pedig, hogy milyen is a magyar, az a társadalomtudósok legnagyobbikától, a szociológia, a pszichológia és a politológia diszciplínáinak forradalmi egyesítőjétől tudható, aki tudományos munkásságát felfüggesztve per pillanat miniszterelnökként osztja az észt. Fent idézett megállapításait a magyar nemzeti karakterológiáról speciel német üzletemberekkel közölte, hogy szakadna rá az ég.
Orbán Viktor az Ön pénzéből nagyon sokat költ arra, hogy jobban tudja Önnél, hogy Ön milyen. Bennfentes körökben közismert tény, hogy a kormány nagy mennyiségben rendel közvélemény-kutatásokat, a témákat állítólag az esetek többségében maga Habony Árpád, illetve a Fidesz amerikai tanácsadója, a karaktergyilkos kampányok gurujaként ismert Arthur Finkelstein határozza meg. A megrendelések végrehajtója pedig a Századvég, amiről egy nemrég megszületett jogerős bírósági ítélet nyomán immár ohne zsenír leírható: kormányzati pénzmosoda. Hát akkor írjuk is le, mert jólesik: pénzmosoda, pénzmosoda, pénzmosoda. Így mégiscsak jobban érthető, miből telik luxus-munkanélküliségre Habony Ilyennevűember Árpádnak.
Hogy érzékeltessük, mi munkát tesz bele a nemzeti karakterológia tanulmányozásába ez a Századvég, elég csak legfrissebb fényes győzelmükre utalni, mikor is egy rájuk kiírt közbeszerzésen, majd’ kétmilliárd forintnyi kutatási megbízást nyertek Matolcsy nemzeti bankjától. Hozzáértők számolták ki, hogy ha mondjuk kissé felülárazva 3 milliót számláznak ezerfős reprezentatív kutatásért, akkor megbízásuk 3 éve alatt 600, azaz évente 200, vagyis hetente 4 kutatás segíti majd az elmélyedést a néplélekben.
Rólunk, magyarokról azért egy s más már tudható Habonytól és Matolcsytól mentes kutatásokból is. Az például – lásd a Tárki által publikált Társadalmi Riportokat –, hogy ez egy keleties ösztönökkel, de nyugatias vágyakkal élő ország, amely egyre bizalmatlanabb, egyre megosztottabb, nem hiszünk a tisztességes versenyben, a boldogulást leginkább csalárd módon gondoljuk lehetségesnek, problémáink megoldását pedig nagyobbrészt az államtól várjuk. Pont ezek azok a karakterjegyek, amelyek ezt az országot bezárják, ezek miatt vagyunk társadalmi méretű szorongásra ítélve, ezek miatt ragadunk bele a Balkánba, és nem leszünk Ausztria, ha így marad, sohasem. Ezzel a tudással politikus két dolgot tehet. Próbálkozhat azzal, hogy megváltoztassa ezt a versenyképtelen mentalitást, nem könnyű feladat, de ha van rá felhatalmazása, kétharmados például, meg ideje, két ciklus, teszem azt, akár meg is próbálhatja. Jól felfogott érdeke lenne ez neki, mert az ilyen társadalmi mentalitásból fakadó vágyak nem kielégíthetőek, a bizalmatlanság pedig úgyis csalódássá fajul, abba pedig előbb-utóbb bele szokás bukni. Van egy könnyebb és rövid távú hatalmi előnyökkel járó út is, amikor sót szórnak a sebekbe, a bezárkózást és a megosztást erősítő, a sötétebb árnyalatú ösztönökre játszó politikával. Persze hosszabb távon a kielégíthetetlen vágyak miatti csalódás ezen a könnyebb úton is a biztos bukáshoz vezet, de ami meg utána marad, na, az néz ki nagyon csúnyán.
Nem kétséges, melyik úton járunk éppen, ha másból nem, hát közvélemény-kutatásból kikövetkeztethető ez is: soha nem látott mértékűvé vált a magyarok idegenellenessége egy friss felmérés szerint. Benne van ebben ennek a kormánynak eddigi áldásos tevékenysége, de az igazi mélyütés a most postázott nemzeti konzultáció – amit egy olasz EP-képviselő találóan nevezett pszichológiai terrorizmusnak – még nincs is. A héten persze megtudtuk, hogy ez a gyalázat nem is afféle közvélemény-kutatás, hanem „politikai kérdőív”, a kormányszóvivő közlése szerint. Én ugyan ilyen műfajról még nem hallottam, így a közlést aligha lehet másnak tekinteni, mint beismerésnek: senkit nem érdekel az Ön véleménye, a kormánynak politikai szándékú befolyásolása a célja, a megosztottság, a bezárkózás és a bizalmatlanság erősítése Magyarországon, már ha ez eddig kétséges lett volna bárki számára.
Azon a napon, amikor Orbán Viktor német üzletembereknek úgy írta le a magyarokat, mint akik nem szeretik a kiszámíthatóságot, nem tűrik a rendet és a politikai beszédekből azt szeretik, amiben nincs konkrétum, pont akkor Németország egyik legtekintélyesebb lapjában a nemzeti konzultáció kapcsán azt írták: Magyarországon megfigyelhető, hogyan megy pocsékba egy ország és a politikai kultúrája, amikor egy kormány levetkőzi minden gátlását.
A következmények tehát kiszámíthatóak. Tiszta szerencse, hogy mi, magyarok nem tűrjük a kiszámíthatóságot.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!