Ha nem vette volna észre, ünnep van. Tudta? Nem tudta. Pedig még ajándékot is kapott. Egy egész atomerőművet. Mert hát mivel is lehetne mással ünnepelni a tudomány világnapját?
Jó is, ha kezünkbe temetjük az arcunkat, csak hogy le ne szakadjon a pofánk: a TV2 azért használta a törvényben kifejezetten tiltott módszert, vagyis a mindössze fél másodpercre felvillanó reklámot az atomerőmű népszerűsítésére, mert a tudomány világnapja alkalmából kötött együttműködési szerződést az MVM Pakssal.
Manipuláció. Snitt.
Manipuláció. Snitt.
Manipuláció. Snitt.
Na jó, ez írásban nem működik, mert itt mégiscsak a tudatos befogadásra hajt az ember, az ilyen úgynevezett „reklámstingek” alkalmazásával viszont éppen hogy a tudattalanra apellálnak – nem véletlenül tiltja ezt a reklámtörvény. A módszer hatékonysága egyébként tudományosan – ha már világnap – bizonyított, kipróbálták például üdítővel: amikor egy bizonyos italmárka neve villant fel a mozifilm alatt fél másodpercekre többször is, akkor a film után szignifikánsan megnőtt az ily módon reklámozott termék vásárlása, miközben a vevők nem tudták megmagyarázni, miért pont azt vették, amit. Belemásznak hát az agyunkba.
Ha már itt tartunk, fel nem fogom, miféle cselekvésre is ösztönöz a fel-felvillanó „atomerőmű” szó. Hogy a következő hosszú hétvégét Csernobilban vagy Fukusimában töltse a család? Inkább valószínű, hogy valamiféle tudományos kísérletnek vagyunk az alanyai. Mert ugyebár nem szűnik a politikai vita, még most, Brüsszel jóváhagyó beleegyezése után sem Paks II-ről. És bár az a vita csak részben szól az atomerőműről magáról, legalább annyira arról, hogy mi végett is szolgáltatja ki Magyarországot ez a kormány úgy harminc évre Putyinnak, próbának ez is megteszi. Ha az ilyen reklámok után azt mérik majd a kormány háztáji kutatóintézetei, hogy nő az atomerőmű, bármilyen atomerőmű elfogadottsága, már lehet is készülni ezeknek a reklámstingeknek a politikai célú felhasználására 2018-ban. Egy-egy felvillanó Orbán-portré a Sztárban Sztár alatt, néhány ijesztő migráns bevágása a Jóban Rosszban drámai nagyjelenetei közé, a hatás tudományosan garantált.
Egyébként szólnak is arról pletykák jól értesült médiakörökben, hogy a kormány a fél másodperces reklámok mellett igyekszik magának mondatokat vásárolni a szappanoperákban. Mert abból épül a politikai tőke, ha Vili bácsi dicséri a járulékcsökkentést a Barátok köztben, miközben Berényi Miki szapulja az EU-t, vagy ha Pongrácz doktor kiteszi Trump portréját a Csillagvirág klinikán. Pont úgy, ahogy Vágási Feri elmagyarázta az internetet egykoron a Szomszédokban, azóta is annak jegyében él az ország nagy része: „karácsonyig összegyűjtök annyi pénzt, hogy beszállhatok az internetbe…”.
Én persze nem hiszem el ezeket a pletykákat, de az azért jól látszik: a kormány lakájmédiája már nem a meggyőzést preferálja, hanem legfeljebb stimulálni akarja az agyunkat – mint fehér egerek rohangálunk az ország méretű laboratóriumban.
Mondjuk, a meggyőzés, az tényleg a nehezebb út, vitázni kell, érvelni, tényekkel aládúcolni a mondandót, a tudatra tudniillik az ilyesmik hatnak. A tudattalan, az más tészta, oda beférkőzni aljas kis trükkökkel, hazugsággal, sulykolással, egyszóval manipulációval lehet.
Az érzelmi azonosulás kiváltásának drágább, macerásabb módját már a menekültellenes népszavazási kampányban kipróbálták, és lám, működik az is. Egy friss felmérés szerint minden eddiginél magasabbra szökött az idegenellenesség Magyarországon. Úgy utálunk mi mindenkit, hogy a magyarok jelentős része talán már saját magát se fogadná el szomszédjának, nemhogy cigányt, zsidót, arabot, meleget, bárkit. Szembeszökő ugyanakkor, hogy a fideszesek mindenkinél utálatosabbak, még a jobbikosoknál is: a kormánypártiak a cigányokat leszámítva mindenki más gyűlöletében verik a szélsőjobbereket, a zsidók esetében a különbség hibahatáron belül marad, ott azért éles a verseny köztük. Tessék, ilyen szomorú, vicsorgó országot lehet csinálni óriásplakáttal, közszolgálati híradóval, féligazságok és teljes hazugságok sulykolásával.
Nyilván van annak politikailag értelmezhető oka, miért rabolnak rá most már a lelkünkre is: a tényektől mentes politika világában ez a fajta, új kommunikáció működik hatékonyan itt is, és működött, látjuk, Amerikában is. De ha másért nem, hát a tudomány világnapja alkalmából megosztanék egy másik elméletet is, ami magyarázza ezt a fékevesztett nyomulást, a szűnni nem akaró határátlépéseket, a vérben forgó szemeket meg a felhevült képzeteket. Ahogy Trumpot is, úgy Orbánt is. Az amigdala miatt van.
Most először bizonyították komoly tudósok tapasztalati úton, hogy ha az ember sokat és rendszeresen hazudik, akkor a végére maga is elhiszi a saját hazugságait, ráadásul a sok kis hazugság egyre nagyobb hazugságokat szül. Az első vagy nem rendszeres önérdekű hazugságok esetén az amigdala nevű agyi terület még negatív érzelmeket szabadít fel, ami korlátozza is a hazugság mértékét, a hazudozás folytatása esetén azonban ez a válaszreakció egyre gyengül, majd el is tűnik.
A magyar politika – és nem csak az – a társadalomtudományok helyett az agykutatás témájává válik lassan, aminek kapcsán érdemes megjegyezni: a tudósok szerint a hazugságokhoz hasonlatos neurológiai folyamatok játszódnak le az erőszakos viselkedés esetén is. Vettük észre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!