Gál J. Zoltán: Türelemjáték

Csak egy beszéd kellett hozzá és az elmúltnyolcévezést, meg a jó emésztéshez szükséges gyurcsányozást finoman leváltotta a gyurcsány-bajnaizás, libázás, amerikai ügynöközés, IMF-szolgázás, és ki tudja, mi még. De hogy az előre megfontolt szándékkal elkövetett karaktergyilkosságba keveredik némi stratégiai előrelátás is, mutatja, hogy most legújabban Botka László és az MSZP van soron. A házi napilap gondolta feladatának címlapon éket verni, hírbe hozni, mert hát van-e annál nagyobb botrány, mint hogy egy regnáló polgármester találkozik egy volt miniszterelnökkel. Ugye, hogy nincs? Állítólag még beszélgettek is, skandalum. Hogy igaz-e, amit írnak, az nekik megint teljességgel lényegtelen – mellesleg: nem igaz –, de úgy tűnik, ott a műhelyben, a Századvég szellemi laborjában megfogant a felismerés: az Orbán-rezsim leváltásában Bajnai Gordon személyén kívül van még legalább egy kulcsszereplő. Az MSZP. Ütni kell hát őket is, gondolják.

A szocialista párt ütlegelése amúgy divatos tevékenység mostanság, és nem csak a Századvég szellemi hatókörében. Úgy általában, helyettesíteni lehet vele minden önálló gondolatot. Hogy az MSZP? Na, ne már! Pedig de. Az MSZP nélkül Orbán Viktor el nem zavarható, és az MSZP részvétele nélkül az ellenzéki együttműködés sem lesz több mint egy tisztességes és jó szándékú próbálkozás. Bajnai Gordon ezt jól érti. Annak kimondása, hogy a rezsim csak politikai eszközökkel leváltható, és annak világossá tétele, hogy az elmúlt nyolc és az elmúlt két év közé egyenlőségjel nem tehető, erre világosan utal. Ennél némileg nyersebben fogalmazta meg a fenti igazságot Botka László a minap: más minőség, ha egy kormány alatt a könnyű drogok legalizálásáért kell tüntetni, és megint más, ha a demokráciáért. A jobboldali karaktergyilkosságnál tán kevéssé otromba, de következményeit tekintve hasonlatos cselekedet annak hangoztatása is, hogy az MSZP mögött az elmúlt két évben nincs politikai teljesítmény. Szerintem 1 millió 2-300 ezer potenciális szavazó igenis respektálható politikai teljesítmény, miként egy új, az egykor volt fiatal, régen volt demokratáknál jóval fiatalabb és sokkalta demokratább politikusi generáció színre lépése is az. És igen, ezt a historikusan kibeszélős, sokszínű politikai véleményt magába olvasztó, legendás belső vitáktól terhelt pártot erős kézzel uralni, az is politikai, politikusi teljesítmény.

Kedvenc toposzom mostanság, ami szintén nem áll messze a szijjártópéteri magasságoktól, hogy Orbánt csak vadonatúj arcokkal lehet leváltani, mindenki, aki valamilyen módon részese volt az elmúlt nyolc, sőt húsz év magyar közéletének, na, az húzzon innen el. Mintha százával toporognának a politika küszöbén ezek az új arcok és mintha önmagában érték lenne a politikai kipróbálatlanság és a közéleti rutintalanság. Nem az. Akit láttunk már egyszer, mondják, írják, az hiteltelen. Akit meg nem láttak még soha, az pedig – még jó darabig – érdektelen, mondom én. A politika oly gyakran kegyetlen világában egészen mások a játékszabályok, miként azt a mostanság a civil világ akolmelegéből a közélet sűrűjébe – bátran és tisztességgel – bemerészkedő „új arcok” is megtapasztalhatják. Talán ezek a friss tapasztalatok rávilágítanak arra, hogy a visszakézből lenézés helyett több megértés jár azoknak, akik az elmúlt két évben, hol jól, hol ügyetlenül, de legalább odatartották az arcukat azoknak, akik a kormányzáshoz nem, de a pofozkodáshoz nagyon is értenek. Hogy megint Botka Lászlót idézzem: aki nyert már választást, az másként gondolkodik, még akkor is, ha huszonhatszor elmondják róla, hogy hiteltelen.

Mindez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség – a Bajnai által is igényelt – önkritikára és annak tudomásul vételére, hogy folytatni ott nem lehet, ahol 2010-ben abbahagyták. Mást és másként kell, de politikusok nélkül biztosan nem fog menni.

Az MSZP most szerintem egyet tehet: sürgősen és azonnal elkezd várni. És közben sokat beszélget mindazokkal, akik vele együtt érdekeltek és alkalmasak az Orbán-kormány leváltására. Helyes, ha közben gyártja a programját is, hogy ha eljön az idő, a beszélgetések után legyen miről tárgyalni is. Ha tudják, hogy nélkülük nem megy, tudniuk kell azt is, hogy az MSZP számára joggal magabiztosságot adó úgy 1,3 millió szavazó még kevés a kormányváltáshoz azon a pályán, amely lassan immár 90 fokban lejt a Fidesznek. Az MSZP vezetői számára nem lehet, és a jelek szerint nincs is más cél: ezüstérmet ebben a versenyben nem osztanak senkinek. A szocialisták, köztük a pártelnök, Mesterházy Attila a nyitottságról, az együttműködésre való hajlandóságról tanúskodó mondatai mellett a türelem politikusi erényét gyakorolja. Most ennek van ideje. Valahogy úgy, ahogy Margaret Thatcher mondta egykor: rendkívül türelmes tudok lenni, feltéve, ha a végén elérem, amit akarok.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!