Cseppenként, csurgatva érkeznek a hírek a kormányzati elképzelésekről. Elsőként és messze hangzóan a kevély öndicséret: kész a devizahitelesek mentőprogramja. Akik évek óta rutinosan fuldokolnak az adósság tengerben, ilyenkor újra zihálni kezdenek.
Őket történetesen senki sem kérdezte meg, mit tartanának valódi mentőakciónak, s mikor a haditerv a kormány és a bankszövetség alkujaként születik, ők remegő gyomorral várják a tényeket. Persze a tengerben alámerülőkkel sem konzultálnak, mielőtt kihúzzák a fejüket a habokból, csakhogy azt mindenki el tudja képzelni, miként zajlik az ilyesmi. Devizahiteleseket mentőket azonban még senki sem látott, és elmagyarázni sem tudták hosszú évek alatt, hogy mit lehet tenni azokkal az egyre boldogtalanabbakkal, akik nagy nyomorúság közepette fizetik a részleteket, s közben hétről hétre nő az adósságuk.
A mi népünk közgazdaságilag immár túlképzett. Napi olvasmányunk a devizaárfolyam tábla, és a banki magatartás kódex egyaránt. Ismerjük az elméleteket az állami eszközkezelők működéséről, és a költségvetés kilátásairól. Arra azonban képtelenek vagyunk választ kapni, mi lesz az otthonunkkal, ha már a felét sem éri annak, mint amennyi adósságteher nyomja a falakat.
S most tényleg itt a megoldás, rábukkantak az alkimisták titkára, hogyan válik a betonvas arannyá? Miként ér egyre többet majd a forint, s hogyan gyöngül el szánandóan a svájci frank? Vagy jön valaki, aki átveszi százezer adós nyomasztó terhét? Nem, erről még nem szólnak a hírek. Olvastunk bátortalan javaslatokról, hogy az állam jókora részt magára venne a devizaadósok terheiből, de arra nem volt válasz, hogyan számolnának el az óvatos milliókkal, akik nem adósodtak el, s most mégis az ő adójukból fizetik ki azok tartozását, akik új otthonokkal gazdagodtak. Hallottunk arról is, hogy majd a bankok tanúsítanak példátlan önmérsékletet, és nem emelik tovább a törlesztőrészleteket. Ám a pénzintézetek a legkevésbé sem szociálpolitikai intézmények, és lehet velük futamidőről, vagy új hitelekről tárgyalni, de a tartozást a kamatokkal együtt az utolsó vasig meg kell fizetni. Ígérte az állam, hogy alapít egy dúsgazdag eszközkezelő vállalatot, ami jó áron megveszi a fizetni nem tudók otthonait, s majd bérlőként élhetnek tovább hajdani tulajdonukban a családok, elbukva mindazt, amit eddig kifizettek építési költségként, hiteltörlesztésként. Mit mondjak, vonzó ajánlat. Különösen úgy, hogy a bérlet alig olcsóbb, mint a törlesztés.
Mi hát a megoldás? Erre a matematikai feladványra nincs megoldás. Lehet, így, úgy segíteni. Lehet, mondjuk 196, 198 forintnál rögzíteni a svájci frank árfolyamát, és akkor egy ideig nem változik majd a havi részlet. Ettől azonban nem apad a tartozás, legföljebb, ha erősödik a forint, visszakapjuk azokat az ezreket, amiket elvesztettünk a gyöngébb hónapokban. A bankok biztos nem egyeztek volna meg a kormánnyal, ha a kilakoltatási moratórium a végtelenségig fönnmarad. Nem gonoszak, csak egyre szegényebbek. Ha nincs árverés, apad a fizetési hajlandóság, és a hitelek olyan drágák lesznek, hogy mindenki tönkremegy.
Szemfényvesztés, diadaljelentés, talán némi segítség biztos lesz, ám felmentés a piacgazdaság törvényei alól soha. S ebben a törvénykönyvben gránitba vésték: adós fizess!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
