Négy évvel ezelőtt fogadta el az Országgyűlés Magyarország Alaptörvényét, amely érvénytelenítette az 1989–90. évi rendszerváltás során a demokratikus jogállamiság követelményeinek megfelelően átfogóan módosított korábbi alkotmányt. Az Alaptörvény előkészítése az ország életét hosszú távon meghatározó dokumentumtól elvárt politikai, szakmai és társadalmi vita elemi alkotmányos és házszabályi előírásának hiányában, gyakorlatilag kizárólag a kormánypártok képviselőinek közreműködésével ment végbe, így legitimitása erősen kérdéses.
Az új alkotmány 2012. január 1-jei hatálybalépésének idejére az Országgyűlés ismét csak az ellenzékkel és társadalmi szervezetekkel történő érdemi egyeztetés nélkül, nagyrészt egyéni képviselői indítványok nyomán, néhány napos „vitákat” követően elfogadta az Alaptörvény által kialakított új alkotmányos rendszer fontos részeit képező sarkalatos törvények jelentős részét és az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezéseit. Az Átmeneti Rendelkezések, amelyek a törvény öndefiníciója szerint az alkotmány részét képezték, valójában tartalmilag sok tekintetben kiegészítették, módosították az Alaptörvényt, annak ellenére, hogy maga az Alaptörvény kizárólag az új alkotmány hatálybalépéséhez szükséges átmeneti rendelkezések megalkotására adott felhatalmazást.
Az Átmeneti Rendelkezéseket az akkor még nem kizárólag kormánypárti tagokból álló Alkotmánybíróság 2012 decemberében megsemmisítette, amire ellencsapásként a magyar parlament 2013 tavaszán elfogadta az Alaptörvény Negyedik módosítását, alkotmányos rangra emelve számos, az alkotmánybírák által megsemmisített visszás rendelkezést. A Negyedik módosítás tovább szűkíti az Alkotmánybíróság hatáskörét, a bíróságok függetlenségét, az alkotmányos jogok, köztük a médiaszabadság gyakorlását korlátozó intézkedéseket vezetett be.
Az Alaptörvény, annak módosításai és a sarkalatos törvények jelentős mértékben átalakították az alkotmányos intézményeket, fellazítva a hatalommegosztás garanciáit, gyengítve ezzel az alapjogok érvényesülését. Emellett a dokumentum Nemzeti hitvallás című preambuluma nem a magyar törvények alatt élő állampolgárok összességét, hanem a keresztény közösségként jellemzett magyar etnikai nemzetet jelöli meg az alkotmányozás alanyaként, a magyar állampolgárságot pedig elválasztja a magyarországi lakóhelytől.
Az Alaptörvény szakít a jogállami alkotmányoknak azzal a sajátosságával is, hogy azok egyrészt a közhatalom gyakorlásának módszereit és korlátait, másrészt az alapvető jogok érvényesülésének garanciáit foglalják magukban. Ehelyett a szöveg a magánszféra több elemét is szabályozási körébe vonja, mégpedig világnézetileg nem semleges módon, hanem egy keresztény-konzervatív ideológia alapján. Ezzel ennek az ideológiának megfelelő normatív preferenciákon alapuló életmódmodellt ír elő a közösség tagjainak a közösséggel szembeni kötelezettségei formájában.
Ez az alkotmányos berendezkedés – ahogy azt az Európai Unió és az Európa Tanács több ízben megállapította – súlyos kétségeket vet fel a liberális alkotmányosság magyarországi állapotával, valamint azzal kapcsolatban, hogy Magyarország megfelel-e az európai intézmények által támasztott jogállami követelményeknek. De, ahogy az Orbán Viktor egy évvel elhíresült tusnádfürdői beszéde előtt, 2013. júliusában a Kossuth rádiónak adott interjújából világosan kiderül, valójában a Fidesz nem is kívánt liberális alkotmányt létrehozni: „Európában az a divat, hogy minden alkotmány liberális alkotmány, ez nem az” – vallotta büszkén. A tavalyi országgyűlési és önkormányzati választásokat megelőzően a kellő többség megtartása érdekében végrehajtott, megint csak egyoldalú választójogi változtatások kapcsán immáron nem egyszerűen az a kérdés, hogy a magyar alkotmányos berendezkedés megfelel-e a liberális, vagyis alkotmányos demokráciák követelményeinek, hanem, hogy a formális, választási demokrácia kritériumait teljesíti-e.
2014-ben még csak azért volt szükség a választási rendszer tisztességtelen átalakítására, hogy az aránytalanabb, egyfordulós megoldások biztosítsák a kormánypárt kétharmados többségét. A folyamatosan fogyatkozó támogatói kör közepette ez 2018-ban már nyilvánvalóan nem lesz elég. Viszont a kétharmados többség hiányában a módosításhoz partner(ek) kell(enek). A kétharmadnak a veszprémi vereséget követő elvesztése után a Jobbik már többször kisegítette a Fideszt, de úgy tűnik, hogy Tapolcát követően a Jobbikra 2018 után már nem csak mint potenciális partnerre, hanem mint komoly ellenfélre is kell tekintenie. Ennek érdekében például lehet, hogy vissza kell hoznia a kétfordulós rendszert – amivel elkerülhette volna a tapolcai vereséget. Lehet-e ebben partner a jelenlegi demokratikus ellenzék, mondván, hogy a kisebbik rosszat kell támogatnia, és ha igen, milyen feltételeket kell támasztania az alkotmányos rendszer átalakítását illetően? Úgy gondolom, hogy a fair választójog mellett a független igazságszolgáltatás, alkotmánybíráskodás, médiafelügyelet és szabad egyházalapítás intézményi garanciáinak visszaállítása minimális követelmény.
Ha pedig ez a demokratikus ellenzék valamely csoda folytán 2018-ban többséget, bár nyilván nem kétharmadosat érne el, akkor hozzáláthatna egy széles körű társadalmi és szakmai előkészítésen alapuló új alkotmány elfogadtatásához, aminek során a hatalommegosztás és az alapjogok intézményes garanciarendszere mellett újra kellene gondolni a politikai közösség identitásával kapcsolatos kérdéseket is. Egy megújult, Orbán utáni Fidesz részéről a kétharmadhoz szükséges támogatás garanciája az előkészítésbe történő érdemi bevonás mellett a népszavazási megerősítés és az lehet, hogy a fékek és ellensúlyok visszaállítása immár az ő érdekeit is szolgálná.
HALMAI GÁBOR,
a szerző alkotmányjogász, egyetemi tanár, Princeton–Budapest
Négy évvel ezelőtt, 2011. április 25-én írta alá ünnepélyes keretek között a Fidesz parlamenti többsége által elfogadott Alaptörvényt Schmitt Pál köztársasági elnök.
"Lehet, hogy vissza kell hoznia a kétfordulós rendszert – amivel elkerülhette volna a Fidesz a tapolcai vereséget. Lehet-e ebben partner a jelenlegi demokratikus ellenzék?"
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!