A hungarikumok azokat az egyedi csúcsteljesítményeket és kiválóságokat jelentik, amelyeket a magyarság 1100 év alatt létrehozott – mondta Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter a minap.
Emésztgethetnénk ezt a mondatot, azon töprengve, vajon milyen kiválóságként értékelhető az invazív akác elterjedése, vagy hogy a csabai és a gyulai kolbász mennyivel nyújtott kiemelkedőbb csúcsteljesítményt a debreceninél, amely még Kósa Lajos számára is fájóan hiányzik a listáról, de inkább koncentráljunk a miniszter azon mondatára, miszerint a már meglévő 41 kimagasló érték mellett, amelyeket immár jegyeznek Magyarországon, „újabbakra is számítunk”. Hát, annyi biztos, hogy honatyáink például elértek néhány csúcsteljesítményt a héten, amelyek ugyan némileg haloványabbak, mint a listán jelenleg szereplő hungarikumok, de mindenképpen érdemesek arra, hogy megemlékezzünk róluk.
Csak hogy egy törkölypálinka erősségű jelenséggel kezdjük: Szijjártó Péter például lassan másfél hete tesz folyamatosan tanúbizonyságot arról, hogy valójában egy csöppet sem érdekli, mit gondolnak róla a magyarok, akiknek immár minisztere. Arroganciája azonban mostanra ért a tetőfokára, amikor egy igazán kiváló kijelentéssel tett pontot az ingatlanjai körüli gyanús ügyeket firtató kérdésekre: „nem voltam hajlandó, nem vagyok hajlandó és nem is leszek hajlandó szégyellni magamat azért, mert a szüleim sikeresek”. De ne áltassuk magunkat. Szijjártó nem csak emiatt a tény miatt nem hajlandó szégyenkezni. Arra sem vet ügyet, hogy időről időre teljesen más összeget mond, amikor arról van szó, mennyivel támogatták sikeres szülei a lakásvásárlását, és hogy ingatlanja az idő múlásával nő, mint a varázsbab. De hát – ahogy azt Havasi Bertalan, Orbán Viktor állandó eposzi kelléke is kifejtette – jobb nem megzavarni az embereket Szijjártó ügyeivel. Nincs itt semmi látnivaló, lehet továbbmenni.
Oké, nem egy makói hagyma, de azért igencsak csípős megjegyzésekkel illette Rogán Antal a Bankszövetséget, amely szerette volna elérni, hogy Áder János köztársasági elnök az Alkotmánybíróság vizsgálatát kérje a második devizahiteles-mentő törvény aláírása előtt. Rogán reakciójának már a címe is beszédes: „Elfogadhatatlan, hogy a bankszövetség agresszív módszerekkel gyakorol nyomást a köztársasági elnökre”.
Az az igazi kemény legény, aki azután, hogy a Fidesz pillanatok alatt elfogadtatta a törvényt, amely kihúzta a magyar bankszektor zsebéből tőkéjük egyharmadát (mi ez, ha nem agresszív hozzáállás), képes agresszióval vádolni legyűrt ellenfelét. A földön fekvőbe rúgni, mondjuk, nem kifejezetten elegáns dolog, de mindegy, csak remélni lehet, hogy Áder Jánost nem érintette túl érzékenyen az eset.
És bár messze van gróf Széchenyi István szellemi hagyatékától, de Németh Szilárd csúcsteljesítménye egyértelműen az volt egykor, hogy behozta a köztudatba a rezsicsökkentést. És lám csak, most, amikor ismét voksolásra készülünk, újra előkerül az amúgy fiókba tolt Németh is, ajkán ismét csak mantraként pereg a rezsicsökkentés, most éppen a „fenntartható” jelzővel megelőzve. Ha nem tűnt volna fel, október elsején beköszöntött a harmadik rezsicsökkentés harmadik üteme is, olcsóbb a távhő, lehet örülni.
Persze a mohácsi busójáráshoz képest talán csekélységek tűnik, ám látványosságként még mindig jól eladható volt Rákay Philip műsora, az Itthon vagy – Magyarország, szeretlek! Vagy legalábbis mindaz, ami utána történt. Merthogy maga a műsor azért nem vonzott tömegeket a tévé elé, a legnézettebb darabjára is mindössze 268 ezren voltak kíváncsiak, míg az abszolút befutó, az X-Faktor 1,9 millió embert érdekelt. Viszont volt azért élet Rákay műsorában is: tömegverekedés miatt nem lehetett adásba kapcsolni Pusztaradványt, ahol a polgármester keveredett csetepatéba, és állítólag bunyó volt Kunmadarason is – ami már csak azért is izgalmas, mert ott tartották a Hungarikum Napot, melyen Fazekas Sándor csúcsteljesítményekről és kiválóságokról értekezett. Ilyen kicsi a világ…
Az pedig már igazán csak Puskás Ferenc világszerte ismert és elismert életművéhez hasonlítható cselsorozat, ahogy Orbán Viktor kivágta magát a nyugdíjkényszer szorongató gyűrűjéből az Idősügyi Tanács alakuló ülésén. Víziójában egy olyan társadalom képe sejlett fel, amelyben törvény kötelezné a gyermekeket arra, hogy gondoskodjanak szüleikről (és bár azt nem mondta a miniszterelnök, de hát sejthetjük, hogy jó lenne, ha tennék mindezt az állam helyett), a huszáros cselt pedig még megtoldotta egy jól hangzó szlogennel – „egészséges magyar társadalom” –, és egy jelzésértékű figyelmeztetéssel: „Nekünk is meg kell próbálnunk úgy tekinteni az idősekre mint társadalmi erőforrásra, és nem úgy, mint teherre”. Jobb tehát, ha kényelmes nyugdíjas évek helyett mindenki az erőforrás szerep betöltésére készül majd, bármit is jelentsen az..
És ez csak egy átlagos hét volt idehaza, ha így haladunk, el lehet gondolkodni azon, semmivel össze nem hasonlítható magyar politikusainkat nem lenne-e időszerű hungarikumnak minősíteni...
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
