Heti abszurd: A családi ezüst

Nehéz volt elképzelni, hogy mit jelenthet be Orbán Viktor miniszterelnök a szerdán hirtelen összehívott sajtótájékoztatóján, amihez hasonlót utoljára tavaly tartott a (Brüsszel elleni harc eleddig legdurvább fejezetének nyitányaként is értelmezhető) kvótanépszavazás kiírásáról.

A legtöbben arra tippeltek, hogy a Soros György elleni hadjárat valamely kézzelfogható sikeréről, esetleg egy végre valóban hatásos csodafegyver felfedezéséről tarthat beszámolót. Izgalmunkat öröm váltotta fel, mert tényleges sikerrel dicsekedhetett el Orbán: „visszaszereztük a családi ezüstöt”, a Seuso-kincseket. Még mielőtt egyenesen a Várba vinnék, és Orbán épülő rezidenciájának leendő kredencébe zárnák, pár hónapig ingyenesen megbámulhatja a nép, mit „szereztünk vissza” potom 13,1 milliárd forintért 30 évre titkosított körülmények között.

A kincsek jelentősége megkérdőjelezhetetlen, az, hogy helyük Magyarországon van, szintén. Azt már csak a tapasztalatainkból táplálkozó rosszindulatunk mondatja velünk, hogy mi lehet azon értékes dolog sorsa, amelyet Orbán Viktor a magáénak érez a népvagyonból.
(Ráadásul ezekben a hetekben, a FINAra eltapsolt tízmilliárdok időszakában tényleg bagó az összeg, amiért megannyi kaland és rejtély után hazatérhetett a leletegyüttes. Talán ezért is nem véletlen a bejelentés időpontja, három éve például a kampányhajrára időzítették. Most nagy valószínűséggel a Soros-plakátok látványos kudarcát, illetve a vizes vb totális elbénázását és szétlopását volt hivatott elhalványítani a Seusokincsek ragyogása – hiszen a családi ezüstöt már hetek óta itthon fényesítik.)

A népvagyonból például nagyvonalúan lehet földet vásárolni atlétikai centrum építése céljából, még ha nem is lesz hozzá olimpia – azonkívül, hogy egy sportlétesítmény felhúzása nálunk ideológiai okokból bármennyi pénzt megér, ez az a terület, ahol nemcsak csipegetni, hanem falni lehet a közpénzt. A sukorói ügylethez kísértetiesen hasonló módon (ám 10-szer nagyobb visszaélést produkálva) cserélt gazdát egy IX. kerületi ingatlan: egy miniszteri határozat alapján a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) vásárolta meg a piacinál jóval magasabb áron – derült ki a héten Hadházy Ákos, az LMP társelnökének korrupcióinfóján.

A vételárat – nem véletlenül – nem szerette volna az orrunkra kötni az MNV, az LMP ferencvárosi önkormányzati képviselője, Jancsó Andrea Katalin perelte ki.

Az adatokból kiderült: míg 2012-ben egy félhektáros területet 60 ezer forintos négyzetméteráron vett meg az állam, 2014-ben 16,5 milliárd forintért vásárolta meg a maradék területet birtokló kft.-t, ami elosztva 120 ezer forintos négyzetméterárat jelent.

A kft. ugyanakkor csak 6 milliárd forintos ingatlanvagyonról számolt be – 10 milliárd forint így az államvagyonból kormány közeli zsebekbe vándorolhatott.

Abból a népvagyonból, amit a magyarok mostanság duplán finanszíroznak – így aztán jogosan formálhatnának igényt, hogy nekik is kedvük teljen benne. Soha nem látott mennyiségben vásárolnak ugyanis állampapírt (mert kormányzati eszközökkel lenyomták a banki betéti kamatokat), ezek árából pedig a kormány egyrészt a hiányt fedezi, másrészt a külföldi államadósságot törleszti. Jól mutatja ezt, hogy a 27 077 milliárd államadósságból – amely az eladott állampapírok összessége – 16 500 milliárddal belföldi személyeknek és vállalkozásoknak „tartozik” a kormány. Azaz az emberek duplán finanszírozzák Orbán elképzeléseit: egyrészt a közterheket csengetik be az államkasszába, amit a rezsim szabadon elkölt, és nem jólétükre forgatja vissza, másrészt az állampapír-vásárlások bevételéből is saját kurzusát építheti a miniszterelnök.

És megszerezheti a családi, pontosabban állami ezüstöt. A kettő összemosása jelenti az Orbán-kormány működésének lényegét.

Különös fénybe helyezi mindezt, ha belegondolunk, miért is titkosították a Seuso-kincsek hazahozatalának körülményeit: mert a leleteket nem megvásárolta, hanem – ennyi pénzért! – bérli Magyarország. És Orbán használja. A lényeg, hogy valami csillogjon a kredencben.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!